Az Alcarràs egy lassan hömpölygő, dokumentumfilmes esztétikát is bátran használó drámai történet a családi gazdaságok, a földművelői életforma végnapjairól.
A magyar műfaji film kihívásairól, a tanároddal való közös forgatásról, az amatőr szereplőkről – no meg természetesen az inspiráció legfőbb forrásáról is beszélgettünk a Zanox alkotóival.
A Külön falka romániai premierje előtt beszélgettünk a rendezővel a forgatásról, a casting nehézségeiről, az amatőr szereplőkkel való munkáról, a zene fontosságáról és a következő filmtervéről.
Nagy Dénes (Együtt, Lágy eső) első nagyjátékfilmjét az idei Magyar Mozgókép Fesztiválon csíptük el, a lassan hömpölygő, orosz télben játszódó film lógott ki talán a leginkább a fesztivál (nagyrészt) közönségfilmes repertoárjából. Az Ezüst Medvét nyert alkotás ugyanis korántsem egy pátoszban, nagy szavakban és derék hőstettekben tobzodó, klasszikus történelmi film, sőt, tulajdonképpen ennek az ellentéte: nyers, szótlan, és szinte minden snittjétől instant szekunder szégyenérzetünk lesz. Ez a szokatlan, arcjátékba kódolt második világháborús tabló igazi csemege a lassú mozi kedvelőinek, de ahogyan a katonaság, ez sem való mindenkinek.
Meg lehet-e győzni egy nagyvállalat vezetőit, hogy ne zárjanak be egy észak-franciaországi gyárat? A Sztrájk a gyárban hősei a reménytelen helyzet ellenére gladiátorként küzdenek Stéphane Brizé szélsőségesen realista filmjében.
Gaspar Noé a sokkolás egyik nagymestere, akinek rendszerint sikerül provokálnia nézőit – és teszi ezt nemcsak vizuálisan, hanem érzelmileg is. Ha visszagondolunk eddigi filmjeire (az Egy mindenki ellentől kezdve a Visszafordíthatatlanon és a Hirtelen az ürességen át a Szerelem 3D-ig), mindegyikben találunk legalább egy olyan jelenetet, ami hatására megfordult a fejünkben, hogy felálljunk a moziszékből.
A rendező Genezis című filmjét kísérte el Kolozsvárra, a 17. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválra. A 2008-2009-es magyarországi romagyilkosságokra reflektáló alkotásnak a Berlinálé Panorama Special szekciójában volt az ősbemutatója, és elnyerte a Szófiai Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének különdíját is. „A tiffes táska sokkal jobban néz ki, mint a berlinálés” – mutatott a meghívottaknak járó hátizsákra Bogdán Árpád, mikor leültünk beszélgetni az egyik kolozsvári kávézóban.