Létezik egyáltalán zöld mozi, vagy egyszerűen csak vannak olyan moziüzemeltetők, amelyek a fenntarthatóság elveinek megfelelően működnek?
Nehéz megragadni, hogy mitől is működne másképpen a fenntarthatóság elve a mozikban, mint a filmipar egészében – vagy bármilyen más iparágban. Hasonló témakörökről kell beszélnünk, mint a filmgyártás, vagy a színházak esetében: a Szent Grál itt is a karbonlábnyom mérése, csak más komplexitással. A mozi is csak egy épület, ahova közönség jön filmet nézni – ha egy mozimenedzser eldönti, hogy fenntartható módon akarja működtetni a termét (vagy termeit), a figyelmének minden ezzel kapcsolatos részletre ki kell terjednie.
Zöld háttér előtt – Ökoválság és a filmipar
Eltérő mértékben ugyan, de gyártót, alkotót, nézőt és kritikust egyaránt foglalkoztatja korunk egyik, lassan megkerülhetetlenné váló témája: a környezetvédelem. Ennek a különböző aspektusaival foglalkozik most induló, az ökológia és a kortárs film kapcsolatáról szóló sorozatunk.
Kívülről befelé haladva: nem mellékes, hogy miből és hová épült az épület, hogyan van karbantartva, milyen a szigetelése, hogyan és honnan lehet megközelíteni, mit árulnak benne a mozijegyen kívül, kitől vásárolják a termékeket, azokat hogyan és milyen anyagokba csomagolják, a termékek előállítója milyen távol van és mennyire fenntartható a működése, mi van műsoron, illetve hogy milyen reklámfelületeket használ, mit tudnak az alkalmazottak a fenntarthatóságról, milyen szabályok vezérlik a munkamódszereiket és ezek mennyire betarthatóak? Miután mindezt átgondolta és elemezte az illető mozi igazgatója – no meg kiszámolta az átállással járó költségeket –, rájön, hogy a karbonlábnyoma jórészt olyan embereken múlik, akiknek nem parancsol: a közönsége tagjain.
Első lépések
Sokan már akkor is hajlamosak elfordulni a témától, amikor kiderül a fenntartható építő- és szigetelőanyagok ára – már csak azért is, mert a pandémiás bezásárok sorozata után sok mozinak nem túl rózsás az anyagi helyzete. Ennek ellenére azt hiszem, hogy minden szempontból van értelme az átállásnak. Nemrég a CICAE artmozis képzése kapcsán felkértem Wiktoria Pelzert, aki a bécsi Gartenbaukinót alakította át fenntarthatóbbá az elmúlt években, hogy mondja el egy képzés résztvevőinek: miért éri meg neki mozimenedzserként a fenntarthatóságba fektetni? Mi a mögötte álló üzleti modell? Ő akkor három kategóriába osztotta az érveit, miközben a résztvevőket arról igyekezett meggyőzni, hogy térjenek át a „zöld oldalra”: megtakarítás, arculat és közösség.
Ha már megtörtént a befektetés, tehát az épület karban van tartva, a fűtés és a szellőztetés helyesen működik, a csapok nem csöpögnek, jó a szigetelés, mozgásérzékelők hatására gyúlnak fel a fények az előtérben meg a fürdőben, esetleg még napelemek is vannak a tetőn, már nem mellékes méretű a megtakarítás. Egyértelműen látszik a villany- és a gázszámlán, hogy megérte. Ha pedig a bútorok vagy a felhasznált alapanyagok is másodkézből származnak, akkor már makroszinten is tetten érhető a fenntarthatóság elve, hiszen kevesebb tárgyat kellett gyártani.
Az arculatnak mindenképp jót tesz, ha a mozi és csapata felelősségteljes a környezetével szemben. A „Fridays for Future” generációja már egyáltalán nem jár szívesen olyan helyre, amit a sorozatgyártás vagy a pazarlás jellemez. Marketingfogásnak sem utolsó tehát az, amikor egy mozi azt állítja magáról, hogy szívügye a fenntarthatóság. Ráadásul az alkamazottak is szeretnek annak a tudatában dolgozni, hogy egy szebb új világ létrehozásához járulnak hozzá.
A közös célok erősítik a mozi körüli közösség összekovácsolását – legalább a fenntarthatóság kapcsán –, és magát a mozit is egy tágabb társadalmi diskurzus részévé teszik.
Jó példával elöl járni
Wiktoria nem az első, akivel volt alkalmam erről a témáról beszélgetni, vannak más úttörők is ezen a területen. Világszerte talán az első, teljes mértékben fenntartható mozi a Depot az angliai Lewesből. Carmen Slijpen alapítónak az volt az áldása és az átka, hogy saját maga alakíthatta ki az épületet, és megtalálta hozzá a tökéletes csapatot is. Mitől különleges a Depot esete? Egy természetvédelmi övezetben található volt postaépületet alakítottak át úgy, hogy filmvetítéseknek és más kulturális rendezvényeknek adjon otthont. Itt százszázalékosan komolyan veszik a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény célkitűzéseit – olyannyira, hogy előadásokat és képzéseket tartanak a témakörben, sőt, fenntarthatósági nagykövet is van az alkalmazottak között. Kiválasztottak öt fejlődési célt a fenntarthatósághoz vezető úton, és ezekhez az egész csapat szigorúan tartja magát, az eredmény pedig nem egy száraz adathalmaz, hanem minden szinten érzékelhető. A Depot legfontosabb szimbóluma maga az épület teteje, amelyet tarka vadvirágos mező borít: nemcsak védett növényfajokat meg méheket segít a megmaradásban, hanem az épületet is szigeteli, és reklámanyagnak sem utolsó.
Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb, nemzetközileg ismert és elismert példa a fenntartható mozik témakörében Nagy-Britanniából származik. Ott vették talán először igazán komolyan a témát. Persze általános igazság, hogy szigetállamokban – vagy általában véve olyan helyeken, amelyek elsőként fognak eltűnni a víz alatt, ha megemelkedik a tengerszint –, égető téma a fenntarthatóság, no meg a vonatkozó tananyag és a különféle szabványok létrehozása.
Más országokban sokszor inkább önkéntes erőfeszítésekről volt szó mostanáig: 2022-ig ritkán voltak szigorú kikötések fenntarthatóság kapcsán, és ha voltak/vannak is, nem feltétlenül a tágabb értelemben vett filmiparban dolgozókat szólítják meg, hanem inkább az infrastruktúrára összpontosítanak. Ez logikus is, hiszen ha pl. mindenkinek kötelező a szelektív hulladékgyűjtés, akkor azt mindenütt alkalmazzák; ha vannak olyan áramszolgáltatók, amelyek megújuló energiaforrásokból nyerik az áramot, és szabadon választható a szolgáltató, akkor könnyű átállni. Produktívabb nagy léptékben gondolkozni, és minél egyszerűbb a fogyasztókat a helyes döntés irányába nógatni, annál többen fogják tartani magukat az új szabályokhoz.
Törvényes szabályozás
Amennyiben csak a filmiparon belül vizsgáljuk, 2022 óta látjuk (szűkebb) európai szinten, hogy azokban az országokban, amelyekben az iparág számottevő módon hozzájárul a közélethez, az országos filmközpontok előálltak egy tervvel. Vegyük pl. a francia CNC 2021 júniusában meghirdetett három éves tervét, a Plan Action!-t: 2022-ben a szakembereket arra ösztönzik, hogy vállalkozzanak tevékenységük fenntarthatóvá átalakítására, 2023-ban meghatározzák az új szabályokat, 2024-ben pedig számon kérik az új kötelezettségek végrehajtását az állami támogatások kiosztásánál.
A CNC-terv vonatkozik külön a mozikra is: a francia filmközpont webinárokat szervez, hogy népszerűsítsék a termek átalakítását, emellett támogatásokat utalnak ki azoknak a vállalkozóknak, akik idejekorán belevágtak az újításokba. Olaszország is a francia rendszer nyomában lohol, és valószínűleg hamarosan a kisebb filmiparok is átveszik a szabályokat – ha a támogatások szempontjából nem is mindig érik utol a nagyokat.
A Kreatív Európa támogatási rendszerében már két éve számít a kiírásoknál, hogy a jelentkezők milyen szinten rendelkeznek fenntarthatósági stratégiákkal. A pályázatok megítélésekor a 100-ból 5 pont ezért jár – ez bizony nem mellékes szempont, amikor 80-81 pont alatti pályázatok rendszerint üres kézzel hagyják el a mezőnyt.
Szerencsére a különböző országos és nemzetközi moziegyesületek, -szervezetek is kiveszik részüket a munkából, és segítik a tagjaikat, hogy a kisebb és nagyobb mozi(so)k is feltalálhassák magukat az új terepen. Nemzetközi szinten az UNIC (Union Internationale des Cinémas / Mozi Tulajdonosok Nemzetközi Szövetsége), az Europa Cinemas (európai filmeket bemutató mozik hálózata) és a CICAE (Confédération Internationale des Cinémas d’Art et d’Essai / Artmozik Nemzetközi Szövetsége) már két-három éve minden konferencia és képzés állandó részeként beiktatta a fenntarthatósággal kapcsolatos témákat, és a különféle munkacsoportoknak hála mindegyik esetében kezdenek kialakulni az irányadó adatbázisok.
Az Europa Cinemas akár 100 000 eurós európai uniós támogatást is tud biztosítani a Collaborate to Innovate kiírás keretében azoknak a moziknak, amelyek minőségi fenntarthatóság projekteket indítanak, de a nemzeti mozis szövetségek sem lustálkodnak. A nagyobb hálózattal (és a nemzeti támogatási programoknak köszönhetően jobb anyagi helyzettel) rendelkező egyesületek is tevékenyek, pl. az AG Kino – a németországi artmozi-egyesület – külön projektet indított, hogy tanácsadással, jó példákkal és kapcsolati tőkével láthassa el az érdeklődő mozisokat, akik a karbonlábnyom-számításban vagy zöld témájú vetítéssorozat összeállításában kérnek segítséget.
Az angliai Independent Cinema Office (ICO) számos kisegítő eszközzel látja el a honlapjukra látogatókat, többek között egy Green Cinema Toolkittel, amit olyan mozikkal együtt dolgoztak ki, akik már régóta aktív szerepet vállalnak a fenntarthatóság terjesztésében (pl. a már említett Depot mozi). Az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések áttekintésétől, inspiráció gyanánt használható esettanulmányokon, szabályozásokon és jogi kötelezettségeken át további eszközökhöz vezető linkekig alapos áttekintést állítottak össze, ami akár mintának is használható lenne világszerte.
A francia L‘adrc (Agence national pour le développement du cinéma en régions) több workshopot is tartott a párizsi független mozik egyesületével közösen, emellett egy részletes útmutatót is kidolgozott, ami kitér a különböző fenntarthatósággal kapcsolatos kifejezések magyarázatára és a technikai leírásokra is, az esettanulmányokon túl.
Konkrét karbon
Végül van még néhány dolog, amire (alig) van hatása a mozisoknak, mégis figyelembe kell venni.
Már említettem, hogy a karbonlábnyom mérése alapkérdés a mozik esetében is. Jó kiindulópont is lenne, amit könnyű lenne kiszámolni, ha kizárólag arra vonatkozna, ami a vetítések alatt, vagy konkrétan a termekben történik. Sajnos nem így van. A mozitermek mondhatni egy függőségi hálózat részei: sok mérőeszköz szerint ugyanis a közönségnek a filmszínházba tett útját is be kell számítani a karbonlábnyomba. Így aztán az sem mindegy, hogy hányan szállnak autóba, ki választja a biciklit, a tömegközlekedési eszközöket vagy egy hosszabb sétát, amikor megközelíti a mozinkat.
Az sem mindegy, hogy kik a szolgáltatók, hogyan termelik meg és hogyan juttatják el a temékeiket a helyi mozi kávézójába, bárjába vagy a gépészéhez. Persze az lenne az ideális, ha minden helyileg készülne és a szomszédból érkezne, de ez a legritkább esetben van így. Gondoljunk csak arra a bizonyos nemzetközi mamutvállalatra, amelyik minden sarkon árulja cukros, koffeintartalmú üdítőitalait. Bevallom, megmosolyogtam, amikor tavaly egy konferencián bemutatták, hogyan csökkentik a műanyaghasználatukat újrahasznosítható poharak révén. Viszont ha belegondolunk, amikor egy-egy ilyen óriásvállalat dönti el, hogy akár egy kis változtatást is eszközöl a gyártásban vagy az eljárásrendjében, az nagy hatással bír, hiszen világszerte sok ezer helyen vezetik be az illető változást. Ugyanígy, ha az egyetlen európai projektorgyártó cég, a Cinionic egyre jobb lézerprojektorokat dob a piacra, annak mérhető lesz a hatása az energiafogyasztás tekintetében. /p>
Ha pedig a mozisok le is mondanak a nyomdáról, a papírplakátokról és -füzetkékről, és kizárólag DCP-ről vetítenek, akkor sem ment meg a digitalizálás. A filmes emlékeinkért felelős digitális műsorfüzeteket, plakátokat, no meg magukat a vetítendő fájlokat őrző szerverek is melegítik a bolygónkat.
Amit a legambíciózusabb mozisoktól tanultam az elmúlt években: bármit is csinálsz, bármennyi energiát is fektetsz ebbe a témába, ha minden részletet és checklistet végigdolgoztál, akkor sem tudod teljesen lenullázni a karbonlábnyomodat. Ha már minden tőled telhetőt megtettél fenntarthatóságban gondolkozó mozisként – lehetőségeid szerint csökkentetted a fogyasztásod, újrahasználsz és újrahasznosítasz mindent, amit lehet –, legleslegvégül rájössz, hogy még mindig nem sikerült semlegesítened a mozi tevékenysége által okozott szennyezést. Ekkor nem marad más hátra, mint a maradék kibocsátás kompenzálása. A legjobb, legzöldebb mozisok is egyszerűen csak azt teszik meg, ami tőlük telik.
