Zöld háttér előtt: ökoválság és a filmipar Zöld háttér előtt: ökoválság és a filmipar

Zöld háttér előtt

Ökoválság és a filmipar

Eltérő mértékben ugyan, de gyártót, alkotót, nézőt és kritikust egyaránt foglalkoztatja korunk egyik, lassan megkerülhetetlenné váló témája: a környezetvédelem. Ennek a különböző aspektusaival foglalkozik most induló, az ökológia és a kortárs film kapcsolatáról szóló sorozatunk.

Klímaszorongás és fogyasztói társadalom

Az elmúlt néhány év kataklizmatikus természeti katasztrófái elsöpörték a klímakatasztrófával kapcsolatos szkepszisek maradékát is, és a közvélemény traumatizálásán keresztül a klímaválságot a társadalmi figyelem középpontjába emelték. Ezzel együtt az ökoválság – elkerülhetetlenül – nemcsak operacionális, hanem politikai kérdéssé vált, hiszen valójában nem külső fenyegetettségről, tornádókról és erdőtüzekről van szó, hanem a fogyasztói társadalom belső anomáliáiról. A fenntarthatóság igazi tétjévé az vált, hogy a prevenció összeegyeztethetetlen azzal, ami a 21. századi kultúra és emberkép keretrendszereként stabilizálódott. A klímaválság megoldását kínáló moderált fogyasztás ugyanis ellentétes a kapitalista ember identitáskonstrukcióival, és a válságmenedmenedzsment épp annak központi én-definícióit sodorja veszélybe, hiszen a vásárlás és fogyasztás a modern társadalom legfontosabb identitástechnikájává vált. Az, hogy milyen filmet nézek vagy milyen parfümöt használok, esetleg hol nyaralok, egyértelműen „önmagaságtechnikává” vált.

Erős rítusok, praxisok, minden percben használt technikai platformok erősítik a fogyasztási preferenciákon alapuló önmegértést. Nem meglepő tehát, hogy a fogyasztói társadalom saját ökológiai válságára csak a piac ökonómiája szerint volt képes válaszolni. A kapitalizmus megoldása a válságra nem lemondás, hanem éppen a vásárlás. A klímaszorongásos fogyasztó felmentést vár és kap a kapcsolódó politikai retorika által akkor, amikor extra díj ellenében karbonsemlegessé teheti vásárlásait az aktuális fast fashion webshopban, netán fellélegezve olvassa egy műanyag palackon, hogy az újrafelhasználható.

A klímaszorongás tehát egyértelműen piaci tényező lett és a kortárs fogyasztó régen hozzászokott ahhoz, hogy vásárláson keresztül oldja fel a traumáit. Ma a fenntarthatóság és az ökotudatosság termékelőnye nélkül minden szektorban hátrányt szenved a gyártó. Ezt az is megkönnyíti, hogy a fogyasztó teljesen hozzászokott ahhoz, hogy amikor egy lámpát vesz vagy egy szolgáltatásra fizet elő, azt azzal szinkronban teszi, hogy milyen társadalmi ügyeket vállalt fel az adott cég vagy milyen értékek mentén történt árukapcsolás. Oliviero Toscani még a 90-es években reklámtörténetet írt azzal, hogy a egy hangos és kiterjedt kampány segítségével a Benetton termékeit explicit módon összekapcsolta a rasszizmus vagy a homofóbia elleni protestálással. Az egyik leghangosabb akciója az volt, amikor megvásárolta egy elesett délszláv katona véres ruháit és a Benetton logója alatt tette közszemlére óriásplakátokon, ezzel a pacifizmus és a klasszikus humanizmus értékrendszerét gyűrte a farmerek és blézerek zsebeibe.

Toscanit még botrányhősként ünnepelte a reklámszakma, ma már viszont elvárás, hogy a márkák és termékek nyíltan állást foglaljanak. A közelmúlt példáiként a fogyasztó számára teljesen természetes, hogy Ukrajna támogatásaként a legnagyobb multik kivonulnak az oroszországi piacokról vagy, hogy a Vans és a Timberland márkák nem vásárolnak marhabőrt a dél-amerikai kontinensről, hogy ezzel elejét vegyék a fel-fellángoló erdőtüzek problémájának.

A film is egy termék a sok közül, de a materialitását könnyen elfelejteti velünk azzal, hogy a néző testetlen, voyeurisztikus szituációban válik egy imaginárius élmény részesévé, pedig a kamera túloldalán zakatoló áramfejlesztők, ezernyi lámpa és sok más eszköz mellett a szüntelen utazás tartja mozgásban filmipart.

Látványos zöldülés

A filmkultúra más szektorokhoz hasonlóan szintén elkezdett „bezöldülni”.  Ebben a tanulmányban azt mutatom be, hogy miként születik meg a fenntarthatóság, mint termékelőny a filmiparon belül, ami már egy egészen új típusú, átpolitizált fogyasztási trendhez igazodik. A fenntarthatóság elvárása jól láthatóan csak úgy újabb szempont a sokszor az esztétikai, kreatív megfontolásokat is felüíró gyártási irtányelvek korában. A fogyasztás átpolitizálódása totálissá vált. Ezzel a filmgyártás is új szakaszába lép, amit a politikai sztenderdek gyors változása jellemez. Ez természetesen egyszerre okoz revelatív hangulatot, de a kiszámíthatatlanná váló alkotói környezet miatt sok esetben rossz kulturális közérzetet és szorongást is .

Az élénk társadalmi vitákat kiváltó biopolitikai kérdések (#metoo, woke-ság, LGBTQ-reprezentációk) megjelenése jól példázza ezt a helyzetet. Az új sztenderdek a kvóták és látszatintézkedések világát szülhetik, pedig a problémák valósak. Ha a környezetszennyezés tekintetében vizsgáljuk ezt, akkor világos számokat találunk – a számok természetesen elsősorban a produkció nagyságának függvényében változnak. A Sustainable Production Alliance 2021-es jelentése szerint a 70 millió dollár feletti (átlagosan több száz millió dollárból készülő) blockbusterek forgatási naponként 33 tonna karbonkibocsátással járnak együtt. A vizsgálat 3370 tonnányi szén-dioxiddal számol egy megapic esztétikájú film leforgatása kapcsán. Ebben az esetben az ökológiai lábnyom 28%-a légi közlekedéshez, 48%-a az üzemanyag-használathoz kötődik, míg a fennmaradó terhelésért a közműhasználat (22%) és a stáb kiszolgálása (6%) felelős. Egy átlagos, 40–70 millió dollárból készülő, ún. mid-budget alkotás ökológiai lábnyoma 1081 tonna CO2-kibocsátással terheli a környezetet. A tévés műfajok tekintetében egy egyórás sorozatepizód leforgatása közel 77 tonna szén-dioxid kibocsátásával párosul.1

Helyben marad

Az ilyen típusú statisztikákban természetesen nem kvantifikálhatóak azok az esetek, amikor az egyes produkciók lokális károkat okoznak. Ezek közül is inkább azok a filmek híresülnek el, amelyek a természeti látványosságokat választanak helyszínül, így a járulékos károk hamarabb elérhetik  a közvélemény érzékenységét. Ezek között a sokat emlegetett esetek között találjuk a Mad Max: A harag útja (Mad Max: Fury Road, 2015) forgatását, amely namíbiai helyszíneket rombolt le és szemetelt tele gumiabroncsokkal, míg A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales, 2017) forgatásakor mérgező anyagok kerültek bele az óceánba Queenslandnél, károsítva ezzel az ökoszisztémát.2

Lenyűgöző őrület a MAXimumon – George Miller: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja

2015. május 18.

Már az előzetes alapján sejteni lehetett, hogy az eredeti Mad Maxet is jegyző George Miller harminc évnyi maxtelenség után nagyon szórakoztató és látványos esztelenséggel kelti életre mai technikával és filmes nyelvvel a sivatagi pusztaságban száguldozó egykori rendőr karakterét. De hogy ekkorát üssön ez a film, arra nem lehet eléggé felkészülni.

Olvasd tovább  

A forgatások kapcsán a hosszú távú hatásokról sem szabad megfeledkezni. A filmturizmus, amely általánosan is egy fokozatosan erősödő ágazat, képes kártékonyan ráirányítani a nemzetközi figyelmet az ökológiailag sokszor sérülékeny desztinációkra. A 2000-ben a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült A part (The Beach) 22%-kal emelte meg a fiatalok körében a thaiföldi utazások népszerűségét, és tette a filmben szereplő Maya-öblöt tömeglátványossággá. A napi 4000 turista és több száz hajó olyan mértékben károsítja az öböl élővilágát és korallzátonyait, hogy évente több hónapra le kell azt zárni a turisták elől a regeneráció érdekében.3 

A kortárs piaci környezetben, ahol a negatív vagy pozitív viralitás (buzz), illetve a szóbeszéd-marketing már a premier előtt eldöntheti egy produkció sorsát, ezek az esetek megengedhetetlenek. Ezekből az példákból jól látszik, hogy a gyártás átpolitizálódása jelentős befektetési kockázattal jár. Ezeknek kockázatoknak a kivédése intézményesült az utóbbi időszakban azzal, hogy új szakmák jelentek meg a filmiparban: az intimitáskoordinátorok vagy éppen a klímavédelmi menedzserek alkalmazása jól láthatóan ebbe az irányba mutat. A globális klímavédelem jelentős eredményeként elkönyvelt nemzetközi megegyezések – mint amilyen a 2021-es párizsi klímaegyezmény (Paris Climate Agreement) volt – ugyan megfogalmazzák a legfontosabb irányelveket, de ezek alkalmazhatóságáról lokális értelemben és egy-egy produkció sajátos körülményeinek a figyelembe vételével már klímavédelmi tanácsadó cégek gondoskodnak, mint pl. amilyen a prominens hollywoodi stúdiókkal szerződő Earth Angel4.

Az ipar saját maga is belső kódexet (Green Production Guide) dolgozott ki saját maga számára, más vezető szervezetek és céhek (pl. Producers Guild of America Foundation) közreműködésével. Jól látható, amint marketingelemmé válik, illetve a a pozitív befolyásolás eszköze lehet a zöld körülmények biztosítása a forgatások során. Ez elsősorban az újrafelhasználható anyagok, díszletek, műanyag palackok használatát, takarékos ételmenedzsmentet és a fenntartható forrásból származó energiahasználatot jelenti. Azonban A Mandalóri (The Mandalorian, 2019-) esete jól bizonyítja, hogy a hagyományos klímavédelmi programok mellett a virtuális produkciós eljárások előtérbe kerülése jelenti majd a stratégiai megoldást az utazásokkal, magas létszámú stábbal és díszletépítéssel járó ökológiai lábnyom csökkentésére5, hiszen a hagyományos green screen megoldásokat és a CGI-utómunkát ötvöző módon a sorozat teljes forgatása egyetlen sötétkamrában történt vetített hátterek előtt, az úgynevezett StageCraft platform segítségével.6

Ökostream

Általánosnak mondható az is, hogy a nagy hollywoodi stúdiók a cégpolitikájukon belül saját programot dolgoznak ki ökológiai lábnyomuk csökkentésére. A Netflix, a világ egyik legnagyobb streamingszolgáltatója és produkciós cége karbonkibocsátásban elérte az 1 millió tonnát 2020-ban – saját adatszolgáltatása szerint –, ami 50%-ban a filmgyártással együttjáró fizikai szennyezés volt, 45%-ban pedig a gyártáshoz vásárolt termékek és anyagok következménye. A maradék 5% a streamingszolgáltatás működtetéséhez szükséges infrastrukturális háttér (pl. a szerverparkok hűtése) működtetéséhez köthető.7

A 100% viszonylatában az 5% elenyészőnek tűnhet, de érdemes tisztában lenni az arányokkal és kedvenc sorozataink bindzselésének ökológiai „árával”. A Guardian a Carbon Trust felméréseit alapul véve arról tájékoztat, hogy miközben egy órát töltünk a Netflix műsorai előtt, 55–56g CO2 károsanyagkibocsátást idézünk elő, ami olyan, mintha egy személyautóval 300 métert tennénk meg. Mivel a Netflixnek jelenleg 231 millió előfizetője van világszerte, ez a szám riasztóbb, ha legnézetteb 10 produkcióhoz köthető 6 milliárd órányi nézési időt váltjuk át szennyezési mutatókra a 2021-es adatok alapján. Ebben az esetben a képzeletbeli autó 1,8 milliárd kilométert tesz meg, ami éppen a Föld és Szaturnusz távolságával egyezik meg.8 A Netflix a célként kitűzött karbonsemlegességet fokozatosan kívánja elérni 2030-ig. Az NBC-Universal 2035-re előirányzott hasonló célkitűzései mellett fenntarthatósági programját már hatalmas szórakoztató parkjaira is kiterjeszti. A program meghatározó pontjai között található a díszletek újrafelhasználása, a catering során fennmaradó ételek eladományozása, a LED-világítás fejlesztése, az egyszer használatos műanyagok és az üzemanyaghasználat visszaszorítása.9

A Toyota-modell és a nézői felelősség

A klímavédelmi helyzet felmérése során tisztában kell lenni azzal, hogy az amerikai és nemzetközi produkciók tekintetében az úgynevezett „Toyota-modell” a meghatározó. Értsd: a gyártás nagy részét az adókedvezményeket, olcsó munkaerőt és különleges helyszíneket kínáló, főként közép-kelet európai országokba vagy Kanadába helyezik ki. Tehát az ipar klímavédelmi helyzetének felmérése során az is meghatározó, hogy a szervizprodukciókat fogadó országok miként kezelik a fenntartható filmgyártás elvárását. A Nemzeti Filmintézet (NFI) 2021-es éves szakmai kiértékelőjén az egyik legfontosabb célkitűzés éppen a fenntartható gyártási körülmények elősegítésére vonatkozott. Ez annál is lényegesebb kérdés, mert a világjárvánnyal összefüggő visszaesések előtt az amerikai gyártók 565 millió dollárt költöttek el szervizprodukciók magyaroszági kivitelezésére.10

Világosan látszódik, hogy a filmipar reakciója a környezetvédelem általános prioritásának növekedésére nem marad el más piaci szektorokétól. A sokasodó intézkedések megítélése attól függ, hogy a közönség hol húz határt a „zöldre mosás” (greenwashing) politikai technikái és a felelős filmgyártás valós etikája között. Ugyanakkor környezettudatos filmgyártás csak egy környezettudatos filmkultúrában valósulhat meg. Felesleges bizonygatni, hogy milyen érzékeny kapcsolat áll fenn az ipar és a professzionális, kritikai értelmezői közeg között. A környezetvédelem szempontrendszere az elmúlt néhány évben az irodalomtudomány által nyújtott inspirációként a filmtudomány területén is szervesülő és népszerű szempontrendszerré, szisztematikusan kutatott tudományos mezővé vált. Ez az ökológiai szemlélet a hetvenes évek tájleíró költészetének vizsgálatából szökken szárba és az ún. kulturális fordulatnak köszönhetően kap igazi felhajtó erőt, de a klímaválsághoz kapcsolódó katasztrófa-érzés ad neki drámai súlyt interdiszciplináris irányzatként.  Az ökokritika kortárs diskurzusa egyértelműen környezet és a természet reprezentációit és figurativitását vizsgálja, sokszor azoknak a produkcióknak a körén is túl, amelyek kéretlenül is felkínálják magukat egy ilyenfajta ökológiai perspektívának (posztapokaliptikus filmek, katasztrófafilmek).

Hódosy Annamária diskurzusalapító kötete, a Biomozi – Ökokritika és populáris film kiválóan példázza ezt a fajta elasztikusságot. Hódosy monográfiáját olvasva jól látszik, hogy a természet allegorizációinak és metaforikájának vizsgálata könnyen lép házasságra a feminizmus logocentrizmust és hegemón maszkulinitást érintő kritikájával már csak azért is, mert természet figurativitása hagyományosan női attribútumokból építkezik. Ezek a tudományterületi hatáskapcsolatok természetesen növelik az ökokritika elméleti apparátusának akadémiai beágyazottságát és népszerűségét, de láthatóan már túl is lépnek azon. Ez a fajta népszerűség és a témához kapcsolódó etikai imperatívusz megnyitja megnyitja az ökokritika popularizálódása előtt az utat abban értelemben, ahogyan azt a „lesüllyedő kultúrjavak” (gesunkenes Kulturgut) naumanni leírásából ismerhető. Vagyis az ökológiai szemlélet általánossá válása a filmkultúrában egyaránt kell hogy érintse a hardvert és a szoftvert. Természetesen nemcsak az oktatás terén.


1 Sustainable Production Alliance 2021-es jelentése a filmipar ökológiai lábnyomáról. URL: https://www.greenproductionguide.com/wp-content/uploads/2021/04/SPA-Carbon-Emissions-Report.pdf (2023.01.22.)

2 Demasi, Liana: The Environmental Cost of Filmmaking. In Atmos. URL: https://atmos.earth/the-environmental-cost-of-filmmaking/ (2022.01.22)

3 In Velasco-Ferreiro, Esther et al.: Analysis of the Impact of Film Tourism on Tourist Destinations. In Strategic Management Journal. 2021. 20. szám URL: https://www.abacademies.org/articles/analysis-of-the-impact-of-film-tourism-on-tourist-destinations-11323.html (2022.01.22)

4 Earth Angel által nyújtott szolgáltatások listája elérhető a szervezet oldalán. URL: https://www.earthangelsets.com/overview (2022.01.22.)

5 Lee, Janet W.: How ‘The Mandalorian’ Creators Reduced Production Footprint Through Technology. In Variety, 2020. szeptember 25. URL: https://variety.com/2020/tv/news/the-mandalorian-variety-sustainability-series-1234783200/ (2022.01.22.)

6 Werkfilm a StageCraft használatáról a The Mandalorian forgatása alatt. URL: https://www.youtube.com/watch?v=-gX4N5rDYeQ&ab_channel=IndustrialLight%26Magic (2022.01.22)

7 A Netflix irányelveiről. URL: https://about.netflix.com/en/sustainability (2022.01.22.)

8 Sweney, Mark: Streaming’s dirty secret: how viewing Netflix top 10 creates vast quantity of CO2. In Guardian 2021.10.29. URL: https://www.theguardian.com/tv-and-radio/2021/oct/29/streamings-dirty-secret-how-viewing-netflix-top-10-creates-vast-quantity-of-co2 (2022.01.22.)

9 Az Universal irányelveiről. URL: https://www.nbcuniversal.com/environment (2022.01.22.)

10 Film and TV Production Resume in Hungary – Record-breaking spend in 2019. URL: https://nfi.hu/en/national-film-institute/news/film-and-tv-production-resume-in-hungary-record-breaking-spend-in-2019.html (2022.01.22.)

Támogass egy kávé árával!
 

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc, rövidfilmből kirügyezett horrorfilmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc, rövidfilmből kirügyezett horrorfilmed?

Friss film és sorozat