Beszámoló/kritika: A 999-es szoba (Lubna Playoust) Beszámoló/kritika: A 999-es szoba (Lubna Playoust)

Tágra zárt mozik

Lubna Playoust: Room 999 / A 999-es szoba; Mi a mozi jövője?

ÉRTÉKELD A FILMET!
A 999-es szoba
Lubna Playoust
2023

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Szeptember végén, a Toldiban még szóltak az alkotók a kamera előtt, akár 40 éve egykor Wim Wenders doksijában, ám ezúttal Lubna Playoust rendezésében. Valóban volt valamennyi pátosza az eseménynek, hiszen profetikus megfejtéseket várhattunk a hetedik művészet sorsáról, lehetőségeiről, és ezeket részben meg is kaptuk.

Szerencsére a Mozinet által szervezett premier előtti vetítés és beszélgetés nem vált egyfajta mozitorrá, temetés utáni afterpartivá. Az eseményre A 999-es szoba vetítését követően került szó, Kovács „Filmszerész” Gellért kérdezett, Enyedi Ildikó, Hajdu Szabolcs, Bernáth Szilárd és Liszka Tamás pedig válaszolt, illetve olykor egymást is kérdezték.

Az előző rész tartalmából: Wim Wenders 1982-ben ragadott és tett állványra kamerát egy cannes-i szálloda 666. szobájában, hogy az alkotók az ördög filmes ügyvédei legyenek – vagy pedig ne – a következő kérdésre válaszolva: mi a mozi, a film jövője? 16 alkotó, 10-12 rendelkezésre álló perc, egyedül egy szobában, egy bekapcsolt készülék előtt, amelyben hol teniszmérkőzés, hol rajzfilm pereg. A nagy rivális ekkor a tévé, a videó. Az eredeti alkotáshoz Hajdu kapcsolódott az est során, többször is látta, és számára is Werner Herzog zoknilehúzós lazasága, tévét kikapcsolós rámenőssége volt emlékezetes. Godard „kis filmek” koncepciója is többször előkerült: készítsünk kis költségvetésű, kompakt, öntörvényű alkotásokat, ezek szabadak igazán, ezek éltetik a film valódi lelkét, így marad önálló kifejezési forma, nyelv.

Számomra a Room 666 éppolyan polifón alkotás volt, mint a mostani, bizonyos kérdésekben egyáltalán nem jutottunk előbbre, vagy más konklúziókra. A nyitóképen látott 150 éves magányos cédrus a francia autópálya mellett áll, és Wenders benne látja a filmtörténet tanúját. Ez egyben Fassbinder utolsó interjúja, Spielberg a dollár értékének csökkenéséről panaszkodik, hogy már nem nyúlhat 155 napra a forgatási idő a tervezett 55-ről csak úgy (A cápa), és hogy az E.T. számára egy low-budget film. Antonioni a környezethez alkalmazkodásról és a házimoziról filozofál, Godard a reklámfilmnyelvet a Patyomkinéval veti össze. Van, aki gyűlöli a színházat, más imádja, mint autentikus, emberközeli kifejezést.

Playoust filmjében pedig szomorú apropó, hogy a fát 2022-ben kivágták. Kerülni akarta viszont a túl erős allegóriát, és így tettek a megszólaló alkotók is többségükben, akiknek névsora a végefőcímben már egy új fa dús lombkoronáján fut le. Ugyanazt a kérdést teszi fel a rendező, a digitális korszak, a social videók kontextusában 16 rendező számára, hogyan tovább, ezúttal a 999-es számú hotelszobában, amely – mint Liszka Tamás beszámolt róla – 1000 euróba kerül éjszakánként.

A sort egy tiszteletkörrel a csokornyakkendős Wenders nyitja, aki öreguras felvezetőt tart a film történetéről, és arról, hogyan korrodálja a digitális élet a kapcsolatainkat, a mindennapi létünket, és így a filmnyelvet is. Szűkülnek a lehetőségek, kihalófélben van a mozi, ez a 127 éves őskövület, ami újra vásári látványossággá vált, csak immár a virtuális térben. Akárcsak a beszélt nyelvek sorát, amelyek eltünedeznek a föld színéről, ezt is a használók: alkotók és nézők tarthatják életben. Wenders károgását több résztvevő is kifogásolta, hiszen ő maga egy újító alkotó (volt), s mint a cannes-i kritikákból és Enyedi Ildikótól megtudhattuk, hosszú idő óta épp most készített egy igazán „kis filmet”, japán támogatásból, ami talán a szűkös költségvetés miatt is lehetett újra autentikus.

A jól végzett munka öröme – Wim Wenders: Perfect Days / Tökéletes napok

2023. augusztus 18.

[Cannes 2023] Aki már pár játékfilmmel (vagy évtizeddel) ezelőtt lemondott Wendersről, azt most kellemesen fog csalódni. Az utóbbi években inkább dokumentumfilmekben kiteljesedő német mester visszatér: fizikailag Tokióba, lélekben Ozuhoz, formailag a minimalizmushoz, soundtrackben pedig a 60-as, 70-es évek amerikai örökzöldjeihez. Cannes-ban pedig a versenybe, 15 év óta először.

Olvasd tovább  

Audrey Diwan rendezőnő a Reels-jelenségről, a figyelem töredezettségéről beszélt, a TikTok-fenomén többször is szóba került az est alatt. Ezek Bernáth szerint ugyan filmek, ám egy más szinten hatnak, kielégítésre valók, akár egy pukifólia, tette hozzá Enyedi. Jó hír volt, hogy Hajdu középiskolás filmek zsűrizése után magabiztosan állította, hogy a tizenévesek éppolyan diverzen, akár klasszikus módon használják a filmnyelvet, mint 10-20 éve.

A 999-es szobában több rendező ostorozza a streaminget, a Netflix, mint produkciós ház pénzszivattyú-logikáját („mindegy, hogy McDonalds vagy film hozza a profitot”). Talán a legérzékletesebb Östlund anekdotája, amelyben egy all-inclusive egyiptomi szálloda éttermeiről mesélt. A hét elején úgy tűnt számára, hogy mindennek ugyanolyan az íze – francia, olasz, mexikói étteremnek –, ám a hét végére rákattant a habzsi-dőzsire. Ahogy ő, úgy mások is intettek: ne dőljünk be a saját ízlésünknek, tekintsünk ki a buborékból, a látszólagos egyéni szabad választásból (vs. algoritmusok). Együtt látni, megbeszélni valamit mindig több, mint egyedül nézni újra és újra ugyanazt.

A film, mint esztétikai közösség gyakorlatáról Farhadi beszélt, aki számára hozzátartozik a moziba járás a filmnézéshez: odaút, popcorn, együtt hallgatni, együtt nevetni. A történetmesélés és a karakterek iránti vágy örök, ezért is lehetett, hogy a Barbenheimer-jelenség „berobbantotta” a nyarat, IRL szociális jelenség lett.

Két üdítő geg is akadt a filmben: az egyik a szótlan Kirill Szerebennyikov, aki tiktoksztárként táncot lejtett, a másik pedig Arnaud Desplechin, aki szellemesen mutatott rá, hogy a film mindig is haldoklott, kezdetek óta hattyúdalát vergődi. Bergman számára a nagy mester, akihez nem érhet fel, még Victor Söjström volt, Woody Allen már Bergmant istenítette, most Desplechin Allenhez méri magát, hozzá képest „jelentéktelen”. Valóban eltemették a filmet már a hangoskorszak beköszöntével, majd a rádiótól, tévétől is féltették, mégis itt van velünk.

A szociális érzékenység is jellemezte A 999-es szobát: több női alkotó szerepelt, mint 40 éve, hasonlóan széles volt a nemzetiségi paletta. Fiatal rendezők számonkérték Cannes elitizmusát, a gazdagok szórakozását, az örökké „rising star” afrikai alkotó sztereotípiáját, vagy arra emlékeztettek, ahogyan a #metoo forgatta fel az iparág és a társadalom működését. És persze milyen bőrben vannak a moziban mobilozó nézők, ha a filmművészetre igaz, hogy „elhúzódó covidja van”?

A beszélgetésen központi téma volt továbbá a demokratizálódás, az olcsóbb eszközpark, a no-budget DIY-ethosz, ami Hajdut saját bevallása szerint megedzette, hiszen 4 filmet is készített 0 Ft állami támogatásból. Enyedi a ’80-as évek kísérleti filmes korszakára is úgy emlékezett, mint ahol meg lehetett találni a megfelelő közeget, a margókon létezve alkotni, és ez a margó szélesedni, erősödni látszódik. Sőt, újító, egyedi filmes hangok gyakorlatilag csak ott vannak. Ha visszagondolunk a hatvanas évek nagy sikereire, mint a Szegénylegények, a Szerelem, vagy a Szindbád, a kísérletezés szintén központi elemük volt. Ugyanakkor a nagy nézőszám nem mindig jó indikátor, lásd a Biciklitolvajokat, szögezte le Enyedi.

Ahogy a konstans haldoklás, a folytonos technikai innovációk is végigvonulnak a filmtörténeten. Liszka Tamás, a Budapest Film Zrt. vezetője beszélt arról, hogy a digitális tervezett elévülés gyakorlatilag nagyobb pénzügyi és környezeti terhet jelent, a celluloiddal nem lenne akkora a kényszer a mozigépek folyamatos cseréjére, és a mozijegy drágítására. Ugyanő említette az innováció kapcsán, hogy ezek ciklikusan visszatérnek: az ötvenes években a Toldi moziban már vetítettek 3D-filmeket, ám ezek iránt gyorsan lecsengett az érdeklődés.

A nap végén a múlt és a jövő felé is lendült az inga: fontos, hogy Mungiuval egyetértve, a múlt klasszikusait is nézzük, szakítsunk rájuk időt a kontentáradatban. Ugyanilyen fontos alkotóként az egyéni nyelv, a függetlenség megőrzése is: ha nincs termelési kényszer, akkor születnek csak az igazán személyes, kissé provokatív, ám nem öncélú, humanisztikus filmek, emberek által emberek számára készítve.

A beszélgetés hamarosan visszanézhető lesz a Mozinet Nagylátószög sorozatában a Youtube-on.

Támogass egy kávé árával!
 

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • The Apprentice

    Színes életrajzi, filmdráma, 120 perc, 2024

    Rendező: Ali Abbasi

  • Haldoklás, de komédia (Sterben)

    Színes filmdráma, 183 perc, 2024

    Rendező: Matthias Glasner

  • A szerelem ideje

    Színes filmdráma, romantikus, 107 perc, 2024

    Rendező: John Crowley

  • Mosolyogj 2.

    Színes horror, thriller, 132 perc, 2024

    Rendező: Parker Finn

  • Venom: Az utolsó menet

    Színes akciófilm, sci-fi, thriller, 110 perc, 2024

    Rendező: Kelly Marcel

  • A vad robot

    Színes animációs film, kalandfilm, sci-fi, vígjáték, 101 perc, 2024

    Rendező: Chris Sanders

  • Nő a reflektorfényben

    Színes bűnügyi, filmdráma, thriller, 95 perc, 2023

    Rendező: Anna Kendrick

  • Vogter

    Színes filmdráma, thriller, 100 perc, 2024

    Rendező: Gustav Möller

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Friss film és sorozat

  • The Apprentice

    Színes életrajzi, filmdráma, 120 perc, 2024

    Rendező: Ali Abbasi

  • Haldoklás, de komédia (Sterben)

    Színes filmdráma, 183 perc, 2024

    Rendező: Matthias Glasner

  • A szerelem ideje

    Színes filmdráma, romantikus, 107 perc, 2024

    Rendező: John Crowley

  • Mosolyogj 2.

    Színes horror, thriller, 132 perc, 2024

    Rendező: Parker Finn

  • Venom: Az utolsó menet

    Színes akciófilm, sci-fi, thriller, 110 perc, 2024

    Rendező: Kelly Marcel

  • A vad robot

    Színes animációs film, kalandfilm, sci-fi, vígjáték, 101 perc, 2024

    Rendező: Chris Sanders

  • Nő a reflektorfényben

    Színes bűnügyi, filmdráma, thriller, 95 perc, 2023

    Rendező: Anna Kendrick

  • Vogter

    Színes filmdráma, thriller, 100 perc, 2024

    Rendező: Gustav Möller