Esőcseppek formálta énkép – Liane-Cho Han Jin Kuang és Maïlys Vallade: Amélie et la métaphysique des tubes / Little Amélie or the Character of Rain

2025. október 30. – írta Lubianker Dávid

Egy alig három éves kislány az élet értelmét kutatja és egy kocka belga fehércsokoládéban találja meg. A Little Amélie or the Character of Rain gyermeki szemmel láttatott fejlődéstörténete önreflexív animációs fantáziákon keresztül mutat utat az emberi létezésben.

Tükörreflex nélkül – Cédric Klapisch: La venue de l'avenir / Colours of Time / Rokonidők

2025. szeptember 19. – írta Rudas Dóra

Manapság hajlamosak vagyunk kényszeresen csak a jövőbe tekinteni. Nem is nagyon tehetünk mást, mivel olyan tempóval rohan előre a világ, hogy visszafelé kandikálni időpazarlásnak tűnik. Pedig, mint tudjuk, aki nem ismeri a múltját, annak nincs jövője. Számos háborús, történelmi film igyekszik a fejünkbe verni ezt az alapvetést, Cédric Klapisch könnyed filmje viszont megmutatja hogy azért (is) érdemes lehet foglalkozni a múlttal, mert az egyszerűen jó érzés. 

Beérni egy hazugsággal? – François Ozon: Quand vient l'automne / When Fall Is Coming / Ha megérkezik az ősz

2025. szeptember 4. – írta Kiss Tamás

François Ozon filmjének bizarr felvetése: ha gombát tálalsz valakinek, vajon tudat alatt a kiiktatásának gondolatával játszol? A Ha megérkezik az ősz egy francia nagymama karakterén keresztül mesél leleményes kétértelműséggel a bűntudat és a szégyenérzet indokoltságának kérdéséről, a második esélyekről és a múlt bélyegeiről.

És a zenekar játszik tovább – Emmanuel Courcol: En fanfare / Váratlan dallamok

2025. június 13. – írta Lubianker Dávid

A Váratlan dallamok tragikus témája ellenére is felemelő hangnemben meséli el egy halálos kórral küzdő férfi családi kálváriáját: Emmanuel Courcol betegségmelodrámája a játékidő előrehaladtával testvérek közötti haverfilmmé fejlődik.

Pokolbeli szép napjaink – Michel Hazanavicius: La Plus Précieuse des Marchandises / The Most Precious of Cargoes / A legértékesebb áru

2025. április 23. – írta Bárány Bence

A némafilmes Oscar-díjas rendezőjének első animációs alkotása úgy holokauszt-film, hogy voltaképpen egyszer sem hangzik el benne a „zsidó” vagy a „náci” szó. Egy lengyelországi erdő mélyén élő, gyermektelen házaspár nem szokványos „tündérmeséje” ez, amelynek fő állítása, hogy az emberségesség magját még Hitlernek sem sikerült megsemmisítenie.

Sic transit gloria mundi – Alain Guiraudie: Miséricorde / Misericordia

2025. április 3. – írta Incze Kata

Alain Guiraudie rendező lassú tempóban, visszafogott humorral lamentál lelkiismeretről és vágyakozásról, míg egyszercsak az arcunkba nem tol egy gigantikus erekciót.

A középszerű Sarah Bernhardt – Guillaume Nicloux: Sarah Bernhardt, la divine / Az isteni Sarah Bernhardt

2025. március 25. – írta Szabó R. Ádám

Kevés ember van, akinek az élete olyannyira filmre kívánkozik, mint Sarah Bernhardt-é. A francia (és mindenkori) színjátszás legnagyobb csillaga, az első nemzetközi szupersztár, akiért Victor Hugo és Alexandre Dumas is rajongott, akit Alfons Mucha örökített meg litográfiáin, akiért Edison előkapta a fonográfot, Lumiére-ék meg a felvevőgépet, akinek a kegyeiért közemberek, királyok és hercegek, férfiak és nők egyaránt versengtek. Ehhez képest Az isteni Sarah Bernhardt sok mindent bemutat címszereplője kalandos életéből, épp csak azt nem, ami igazán érdekes volt benne.

Mesék a kriptából – Olivier Assayas: Hors du temps / Suspended Time / Felfüggesztett idő

2025. március 21. – írta Süll Kristóf

Az idén hetvenedik életévét ünneplő Olivier Assayas nosztalgia-filmet forgatott, ehhez pedig elsőre bizarrnak tűnő témát talált: a négy éve kezdődő pandémiát.

Alice Filmországban – Ízelítő Alice Guy-Blaché világából

2025. február 4. – írta Ferencz Orsolya

Alice Guy-Blaché (ejtsd: „gí-blásé”) a filmtörténeti elsők egyike: nőként, narratív filmrendezőként, kísérletezőként. Vérbeli ősfilmes volt, évtizedes nemzetközi karrierrel, mégis csak a Francia Intézet 2025-ös januári vetítésén szereztem tudomást róla. Szegénységi bizonyítvány? Ha igen, akkor több tucat más filmesé is egyben – amint az a róla készült 2018-as dokumentumfilmből is kiderül. Julie Delpytől Mark Romanekig mindenki nemmel válaszol arra a kérdésre, hallott-e már róla, köztük filmtörténészek is.

Hű, micsoda Rómeó és Júlia – Gilles Lellouche: L’amour ouf / Beating Hearts

2024. november 27. – írta Buzogány Klára

Cannes-ban nem szerették, több kritikus a versenybe válogatását is megkérdőjelezte, a fesztivál legnagyobb csalódásainak toplistáját vezette és sereghajtó volt a népszerűségi listán, most mégis tömegek tódulnak rá Franciaországban: megnéztük mi is az év egyik legnépszerűbb, mégis legvitatottabb francia filmjét a Les Films de Cannes kolozsvári válogatásában.