Csütörtök este, az Uránia Filmszínházban tartott gálán vette átt a német rendező a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetségének díját a Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében, a laudációt Enyedi Ildikó tartotta.
A díjátadó ünnepséget Ráduly György, az NFI Filmarchívum igazgatója nyitotta meg, aki beszélt az archívum munkájáról, a klasszikus filmek és a mozikultúra közönségének építéséről, a restaurált filmek egyik legnagyobb európai fesztiváljának létrehozásáról. Kiemelte, hogy megtisztelő Wim Wenderst vendégül látni a Film Maratonon, és köszönetet mondott neki filmmegőrző tevékenységéért. Káel Csaba mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos is méltatta a német rendezőt filmes munkásságáért, kiemelve, hogy „a filmörökség megőrzése nemcsak kedvtelés, hanem felelősség is. A kultúra fenntarthatóságának egyik kulcsa, hiszen közös felelősségünk, hogy minél gazdagabban adjuk tovább a mozgókép örökségünket most a Lumiére-galaxis kapujában”.
A FIAF-díjat a szervezet főtitkára, Tiago Baptista adta át, dicsérő szavai mellett megemlítette, hogy a filmes alkotói munka és a filmmegőrzés „ugyanannak az éremnek a két oldala: az egyik nem létezhet a másik nélkül”. Enyedi Ildikó laudációjában megköszönte Wenders bátorságát és őszinteségét, ragyogó csillaghoz hasonlította a rendezőt, aki munkáiban saját útját kereste mindig, és ezt teszi a mai napig. A német rendező filmjeit misztikusnak, izgalmasnak és véleményformálónak írta le Enyedi Ildikó, az alkotóról azt mondta, gyermeki energiákat tud visszaadni és sugározni másokra.
Wim Wenders a díj átvétele után megköszönte a FIAF-nak a megtiszteltetést, kifejezve: „Nem állnék most itt filmrendezőként, ha annak idején nem fedeztem volna fel a mozit, mint egy mindent átfogó művészeti formát, egy filmarchívumi vetítésnek köszönhetően”. Beszámolt arról is, hogy sok időt töltött a párizsi Cinémathèque française-ben és ehhez hasonló intézményekben a világ több pontján, és úgy érezte, mintha Noé bárkájában lenne, hiszen azokon a helyeken őrzik a huszadik század mozgóképes örökségét, a múlt „hatalmas kincsét, amelyet mozinak nevezünk”. Wenders azt is elmondta, a FIAF több évtizedes hagyománnyal és tapasztalattal rendelkező tagjai a legalkalmasabbak a filmes örökség megőrzésére.
A díjátadót követően Wenders eredeti, 100 éves, némafilmes fakamerával forgatott A Skladanowsky-fivérek című filmjének vetítését az Uránia dísztermében élő zenével kísérte alkotótársa, Laurent Petitgand zongorán, gitáron, szaxofonon, harmonikán, énekhanggal. Több mint 100 évvel ezelőtt a mozi feltalálásáért zajló versenyfutásba a Lumière fivérek mellett egy másik testvérpár, Max és Emil Skladanowsky is bekapcsolódott. Bioszkóp nevű találmányukkal már néhány héttel a franciák előtt nyilvános vetítést tartottak Berlinben, a film az ő történetük, amit a müncheni filmes egyetem diákjaival forgatott Wenders 1995-ben – áll az NFI sajtóközleményében.
A FIAF díját 2001-ben hozta létre a 86 éves nemzetközi archívumszövetség, amely 80 ország 176 filmörökségi intézményét fogja össze. A díjat először Martin Scorsese vette át, később olyan nemzetközileg elismert alkotóknak is odaítélték, mint például Manoel de Oliveira (2002), Ingmar Bergman (2003), Agnès Varda (2013), Jean-Luc Godard (2019), Tilda Swinton (2022) vagy Guillermo del Toro (2023).
