Tegnaptól 10 napra ismét TIFF-színeket öltött Kolozsvár. A város egyik legrangosabb kulturális eseményévé nőtt Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál megnyitója a bevett szokástól eltérően most a szabad ég alatt, az újraöltöztetett Főtéren zajlott – és ez nem az egyetlen, bevett szokástól való eltérés volt a nyitóünnepségen.
Az elkerített Főtéren, a még mindig letakart Mátyás-szobor mellett, vörösszőnyeges belépővel, hatalmas felfújható vászonnal zajlanak majd a vetítések. A megnyitó is egy vetítéssel indult: az immár hangos Universal-horrorszéria egyik legfontosabb darabjából, az 1931-es Draculából ment le néhány perc, amit Gary Lucas gitáros kísért. A film kuriózuma, hogy két darabot forgattak belőle. Az egyiket mi jobban ismerjük (talán a Lugosi Béla Filmklubnak köszönhetően is): Tod Browning rendezte, és Lugosi Béla játssza a vérszívó székely gróf szerepét; a TIFF-megnyitón játszott részlet viszont a George Melford rendezővel és Carlos Villarías főszereplővel készült verzióból származott, aminek érdekessége, hogy a Lugosi-verzióval szimultán készült, ugyanazokkal a díszletekkel és statisztériával – csak éppen spanyolul, a latin közönség részére. És igazából a címe is Drácula.
A pár perces filmzene-impró-bemutatót (aminek teljes hosszúságú verzióját majd a bonchidai Bánffy-palotánál lehet megnézni és meghallgatni) követően Tudor Giurgiu fesztiváligazgató lépett színpadra, bemutatta a gitárost, és (akkor még) kedélyes hangulatban ledarálta a fesztiválmegnyitók kötelező részét a szponzorolvasással és köszön(t)ésekkel. Pár perces videómontázsban emlékeztek meg a nemrég elhunytakról: a román (film)színészről, Jean Constantinról és a TIFF visszatérő támogatójáról, Ron Holloway kritikusról. Mihai Chirilov művészeti igazgató is köszöntötte a Főtérre összegyűlt tömeget, sőt, megvolt a kötelező politikusi jelenlét is, de a megnyitó kínosabb része csak ezután következett.
Giurgiu bedurvult: beszédének lényege, hogy a minden eddiginél nagyobb TIFF (240 film) kezdte kihízni pelenkáit, és most többet kér. Szó esett Kolozsvár európai kulturális fővárosi aspirációiról, amelyben a TIFF és a Magyar Színház/Opera játsszák a legfontosabb szerepet, és mégsem kapnak elég figyelmet (anyagi figyelemről van szó)! Párhuzamba állította a helyzetet a szebenivel, amely éppen pár éve volt kulturális főváros, és ebben hatalmas szerepe volt az ottani rangos színházi fesztiválnak is. Szó esett az idei RMGC-botrányról is (a TIFF utolsó pillanatban vonta vissza magát a kétes hírű, verespataki aranybányászatot felügyelő cég szponzorizálása alól, különféle helyi nyomás, petíciók, bojkottok és fenyegetőzések eredményeképpen, így méretes anyagi támogatástól esett el) – az igazgató dorgálva kérdezte meg a TIFF-RMGC paktum ellen tüntetőket: ők mit tettek a fesztiválért?
A pár perccel azelőtti hála-rohamot a fesztiváligazgató néhány fájó igazsággal ellensúlyozta: például a helyi szervek pályázati eredményeit a fesztiválnyitás előtt 10 nappal tudják meg, így nem lehet fesztivált szervezni. Giurgiu feltette a kérdést: akarjuk-e, hogy a TIFF világszintű fesztivál legyen, vagy megelégszünk a provinciális jelleggel? Szerinte a TIFF Kolozsvár egyik legfontosabb „asset”-jeként több figyelmet érdemelne politikusoktól és üzletemberektől egyaránt, de az illetők a napi kispolitika szemétdombjával vannak elfoglalva, ahelyett, hogy a jövőbe tekintenének. A TIFF hivatalosan is „unja” a bukaresti tesze-tosza gondolkozást, és tovább szeretne lépni, ennek érdekében már tárgyalnak a FIAPF-fal is (mely szervezet felügyeli többek közt a filmfesztiválok akkreditációját), de így ezt nem lehet folytatni. A nyersen és direkt módon feltett kérdést Giurgiu azzal árnyalta, hogy szerinte Kolozsvár hamarosan egy igazi filmes központtá nőhetné ki magát, de ehhez végre el kell szakadnia a lehúzó erejű Bukaresttől.
A kissé letaglózó hangulatú beszédet stílusos váltás követte: Fatih Akin Soul Kitchen című filmjét vetítették, amihez a kerítésen belül maradtak pokrócokat kérhettek, az azon kívül rekedtek pedig a régi szép időkhöz hasonlóan állva nézték végig a török-német rendező vígjátékát. Éjfélig.
fotók: Jakab-Benke Nándor
.jpg)
