A szombat esti, hagyományosan a Román Nemzeti Színházban tartott TIFF-zárógála Kolozsvár főterére került át, ezzel együtt értelemszerűen a tolongás és a vakuvillogás is kisebb volt.

A moldvai Osoianu-testvérek által előadott népzenei műsor nyitotta a 19. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál díjkiosztóját, ami a koronavírus-helyzetnek megfelelően furcsára sikerült: a trófeáikat maszkosan vagy videóüzenettel átvevő díjazottak, vaskos borítékok helyett a pénz bankszámlára küldésének ígérete, nem kézből, hanem egy pultról átvett díjak stb. A helyzet feszengősségét a gálát Amalia Enache tévés személyiséggel együtt levezénylő Tudor Giurgiu is érezhette, hiszen nem nyújtották feleslegesen a beszédeket.

Alex. Leo Șerban-díjat osztottak egy nemrég debütált fiatal színésznek, ő Cristi Popa a Monștri. című filmből; illetve egy fiatal filmkritikusnak, aki Victor Morozov lett az idén.

Az idén félig online megszervezett Transilvania Pitch Stopon nyertes forgatókönyv az orosz Kretsul lett, az alkotóknak az Eurimages ajánlotta fel a 20 ezer eurós produkciós pénzdíjat, ezenkívül még két film kapott utómunkára vagy gyártásra támogatást.

A román filmek napján osztott FIPRESCI-díj a legjobb nagyjátékfilmnek a Totul nu va fi bine címűhöz került („A Pîrvu-Maksyom páros debütálása alaposan próbára teszi a könnycsatornákat és ha a film ritmusában és történetvezetésében nem is a legjobb, a végeredmény egy megható vallomás az (ön)elfogadás rögös útjáról.” – írtuk a fesztivál alatt a filmről).

A közönség által legjobbnak vélt film a versenyprogramból a Babyteeth volt, a román filmek közül pedig Andrei Zincă Şi atunci... ce e libertatea? (kb. És akkor... mi a szabadság?) című, a kommunista deportálásokról szóló filmjét szerették a leginkább.

A román napok kisjátékfilmes zsűrije által legjobbnak ítéltetett rövidfilm a címe alapján görögnek tűnő, de tényleg román gyártású Kaïmós volt (r. Sarra Tsorakidis) lett, a rendező 5000 eurót érő gyártási szolgáltatásokkal mehetett haza. Különdíjat kapott a Bilet de iertare (kb. Bocsánatjegy, r. Alina Serban) és a Moartea și cavalerul (kb. A halál és a lovag, r. Radu Gaciu).

A legjobb román debütfilm az Urma, Dorian Boguță színész rendezői bemutatkozása lett („érződik, hogy itt valami önsorsrontó, görög drámai mélységű dolgot akartak létrehozni, de az elejtett gesztusok, felemásan megírt karakterek nem segítenek ezt a mélységet kiásni” – írtuk a filmről a mozibemutató kapcsán).

A román nagyjátékfilmes verseny különdíja Ivana Mladenović Ivana cea Groaznică című filmjéé lett: „...különlegessége, hogy a biográfiai megalapozású fikció új szintjére lép. Az alkotó privát élete szégyellősség nélkül a vászonra kerül és saját világának szereplői lehengerlő autentikussággal vesznek részt kalandjaiban.” – írtuk a filmről korábban. Ugyanennek a szekciónak a fődíját (filmtekercseket és labor-utómunkát) az Acasă, My Home, Radu Ciorniciuc filmje vitte el. „Az utóbbi évek egyik legjobb román dokumentumfilmje.” – hangzott velős ítéletünk friss kritikánkban.

A tizenkét debüt- vagy második filmet felsorakoztató nemzetközi versenyprogram díjai maradtak a díjkiosztó második felére: a legjobb színész, amint megjósoltuk („nem csodálkoznék, ha Evgenyija Gromova neve pár év múlva hollywodi vagy nagyköltségvetésű európai filmek főcíméről köszönne vissza. A színésznőben minden megvan, ami a sztársághoz kell” – írtuk ajánlónkban a fesztivál alatt) a Fidelity (Hűség) főszerepét alakító orosz színésznőé lett, aki videóüzenetben köszönte meg a merészségért és érzékeny alakításért neki adott díjat.

A zsűri különdíja a Sister (Sestra, Húg) című bolgár filmé lett, Svetla Tsotsorkova rendező szintén videóüzenetben köszönte meg a díjat, és elmondta, hogy a filmet semmiféle állami szervezet nem támogatta, saját erőből hozták tető alá. Kritikánk így hangzott: „Látleletet kapunk közben a túlságosan ismerős korrupt mindennapokról, hatalmukkal visszaélő vezetőkről, miközben a szépen fényképezett történetből az is kiderül, hogy Rayna fantáziálásai szinte ártalmatlanok környezete hazugságai mellett.”

A legjobb rendező díját a zsűri kettéosztotta, egyikük a belga Patrické (r. Tim Mielants), a másik a kínai The Cloud In Her Room (r. Zheng Lu Xinyuan) címűé lett. „A kínai rendezőnő debüt-nagyjátékfilmje első pillantásra tipikus kisköltségvetésű, kisigényű, intim, spleenes, felesleges művészkedésnek tűnik. És második pillantásra is.” – sommáztuk utóbbit, előbbiről pedig emígy írtunk: „a Patrick igazán frissnek és egyedinek hat, a versenyszekció egyik legkülöncebb teremtménye.”

A Maria Ploae színésznőt honoráló életműdíj érzelmes átadása után következett az est fénypontja a nemzetközi verseny fődíjával, azaz a Transilvania Trófeával: Hatházi András kolozsvári színész adta át az ausztrál Babyteeth című filmnek. „...egy elvarázsolóan játékos és egyben drámai film, amiben az egymástól való függés és a gyógyszerdrogok iránti addikció formálja a szereplők közötti viszonyrendszert.” – írtuk kritikánkban. A díjat a film romániai forgalmazói vették át, akik remélik, hogy hamarosan ismét igazi mozis körülmények között lehet majd filmet nézni Romániában is.

A díjak után a gála közönsége Matteo Garrone friss Pinokkió-feldolgozását nézhette meg a főtéri vásznon. „Hibáitól függetlenül izgalmas, (a korszellem gyerekfilmjeihez képest másféleképpen) látványos, mondandóját stílusában ügyesen tükröző alkotás.” – foglaltuk össze a filmről vallott véleményünket kritikánkban.