Kritika | Shannon Murphy: Amíg tart a nyár / Babyteeth Kritika | Shannon Murphy: Amíg tart a nyár / Babyteeth

Nekem álom, szüleimnek rémálom

Shannon Murphy: Amíg tart a nyár / Babyteeth

ÉRTÉKELD A FILMET!
Amíg tart a nyár (Babyteeth)
Shannon Murphy
2019

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A tavalyi Velencei Filmfesztiválon bemutatkozó Babyteeth kreatívan kombinálja a terminal romance és a coming-of-age alműfajait, túlmutatva számos filmes elődjén. A végeredmény egy játékos és megrázó alkotás addikcióról és az egymástól való függés csapdáiról.

A romantikus filmek műfaji skáláján hosszú évtizedek óta jelen van egy gyakran tragikus végkimenetelre ítélt történettípus, amit magyar szakzsargon híján terminal romance-nek hívhatunk. Az alműfaj sarkalatos jellemzője, hogy adott szerelmespár egyik fele fatális betegséggel küzd, amíg a másik fél kénytelen elszenvedni a tehetetlenség keserű súlyát. Az egyetemes filmtörténet egyik kultikus példája erre a Love Story, de a kortárs művészfilm is kínál támpontokat, elég ha Michael Haneke Szerelem című filmje jut az eszünkbe.

Azonban ez az alműfaj furcsa fúzión ment keresztül az elmúlt években. Ugyanis a terminal romance összetalálkozott egy másik szubzsánerrel, a coming-of-age-el, azaz a felnövéstörténetek toposzaival. A popkultúrát seperc alatt letarolta a Csillagainkban a hiba, majd érkezett egy érdekesebb indie vállalás, az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni, de voltak laposabb nyálon csúszások is, mint a Két lépés távolság. Ebben a kánonban lel otthonra Shannon Murphy ausztrál rendezőnő nagyjátékfilmes debütálása, a Babyteeth. Murphy ellenben alaposan felrázza ennek a műfajturmixnak a kliséit, így a végeredmény egy elvarázsolóan játékos és egyben drámai film lett, amiben az egymástól való függés és a gyógyszerdrogok iránti addikció formálja a szereplők közötti viszonyrendszert.

A 16 éves Milla (Eliza Scanlen) éppen hegedűórájáról tart haza, amikor összehozza őt a véletlen egy vérbeli rosszfiúval, Moses-szal (Toby Wallace). A 23 éves Moses munkanélküli és hajléktalan, de minden higiéniai igénytelenségével és felelőtlenségével együtt a vonzó szabadságot hirdeti. Milla szempillantás alatt beleesik a fiúba, aki látszólag semmitől sem fél és Mosesnek is megtetszik a lány, aki egyáltalán nem fél tőle. Persze fennáll a gyanú, hogy Moses csak ki akarja használni a felsőközéposztálybeli család féltett lánygyermekét. Milla szülei, Anna (Essie Davis) és Henry (Ben Mendelsohn) hamar eldöntik, hogy Moses nem a lányuknak való fiú, és eltiltják őket egymástól. Mindeközben Milla kemoterápiára jár, és úgy fest, egyre rosszabb az állapota. A pszichológus Henry és a nyugtatókon élő Anna rájön arra, hogy a halállal farkasszemet néző Millán a gyógyszerek sem segítenek igazán. Szülőként a lányuk egészségéért már szinte értelmetlen a küzdelem, de a boldogságáért azért még tehetnek valamit.

A forgatókönyvet Rita Kalnejais jegyzi azonos című színdarabja alapján, ami Murhpy rendezésével kiegészülve egy üdítően izgalmas dramaturgiai ívet indukál. A Babyteeth tudatosan bazírozik elődei hagyatékára és eleinte az elvárt műfaji sémák medrébe tereli a nézőt, hogy később dekonstruálja ezeket. A coming-of-age filmekre általában jellemző, hogy a fiatal hősök a felnőttek világával kerülnek erős ellentétbe. A szülők nem értik meg őket és a bagatellnek tűnő incidensekből is nagy veszekedések kerekednek. Milla valóban lázadozik szigorú szülei védelme ellen, anyja rosszindulatúnak és megkeseredettnek tűnik, apja mintha hiányozna a hétköznapokból. Ellenben a történet előrehaladtával képesek leszünk empatizálni a szülőkkel, mivel a film elég időt fordít arra, hogy megismerjük és átértékeljük őket. Anya és apa nem gonosz, csak problémákkal küzdenek. A film tehát meglepően demokratikusan bánik szereplői játékidejével és ezáltal egyértelmű lesz, hogy ez itt nem pusztán Milla (felnövés)története, hanem Milla családjának története.

Az ügyesen felépített családdinamika alapja furcsamód a gyógyszerdrogokban keresendő, amelyek olyan triviális felhanggal vannak jelen a háztartásban, mint a „mindennapi kenyerünk”. Értelemszerűen Millának szüksége van morfiumra ahhoz, hogy kibírja egyre erősödő fájdalmait. Henry pszichiáterként feleségét gyógyszerezi, aki szemmel láthatóan idegproblémákkal küzd. Legyen az Xanax vagy Zoloft, a nyugtatók nem kizárólag Annához jutnak el, de így vagy úgy Moseshez is. A gyógyszerfüggőség groteszk iróniája, hogy éppen Milla az, aki nem vágyik használatukra, hiszen már megtalálta a neki tetsző „drogot”, Mosest. Ezek az addikciók pedig hatással vannak a változó erőviszonyokra és az egymást kontrollálni akaró szereplőkre. Tagadhatatlan, hogy mindehhez a színészi játék nem keveset tesz hozzá. A Babadook révén (el)ismertté vált Essie Davis ismét lehengerlően alakítja a lelki bajok által tépett anyát, de a fiatal tehetségeket sem kell félteni. Eliza Scanlen és Toby Wallace különc párost alkotnak, de kifejezetten jól működnek együtt.

A Babyteeth egyik legemlékezetesebb vonása a képi világában rejlik. Az Andrew Commis fényképezte ausztrál urbánus terek, a családi ház modern architektúrája, a kert egzotikus madarai mind-mind a nézők retinájába égnek, nem véletlenül. A beállítások virtuozitásához hozzátartozik a laza kézikamera, a szokatlan keretezések és a finom élváltások használata, de sokat dobnak az összképen a színes jelenetcímek is, amelyek mintegy tömören leírják a jelenet cselekményét, anélkül, hogy mindent elárulnának. A film utolsó negyedében a kamera visszavesz a kísérletezésből és átáll az idilli, képeslapszerű esztétikai megoldások oldalára, mellyel együtt maga a film is egy szentimentálisabb fordulatot vesz.

Shannon Murphy debütálása összességében mégis bátor alkotás lett, egy olyan film, ami ötletesen alkalmazza szubzsánerei pozitív jegyeit és csínján bánik azok kliséivel. A Babyteeth híján van a szomorú kórházi jeleneteknek, nincsenek benne egyszerű és tiszta érzelmek, nincsenek se gyerekek, se felnőttek. Itt „csak” beteg emberek vannak, akik meg szeretnének gyógyulni egymás mellett.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Amíg tart a nyár

Amíg tart a nyár

Színes vígjáték, filmdráma, romantikus, 118 perc, 2019

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur