A Berlinalén bemutatott Monștri. a sokáig izgalmasnak tűnő formai kísérletezések és az abszurd Grindr-randik filmje.
Marius Olteanu első filmje olyan, mintha direkt a berlini filmfesztivál Fórumába rendezte volna, ahová a kísérletező kedvű alkotásokat gyűjtik. A Monștri. annyira lassú film, hogy csak a 80. percben írják ki a főcímét, és olyan sokáig tartja homályban a sztoriját, hogy már az is spoiler, ha eláruljuk, hogy miről szól. Azért eláruljuk: egy végstádiumos párkapcsolatról az egyik, és egy formai játékról a másik oldalon, amiből kifolyólag a film nagy részét 1:1-es képarányban nézzük végig. Ami kábé olyan, mintha a telefonunkkal lőtt állóképet vetítenénk ki szélesvászonra.
Úgy érezzük, mintha megcsonkolták volna a képet és kalitkába zárták a szereplőket. Eltűnnek a távlatok és a perspektívák, elfogy az emberek körül a levegő. Nem véletlenül: késő harmincas házasokról szól a film, akiknek az életéből már elpárolgott a szerelem, csak ezt senki nem meri kimondani. Annyira nem merik, hogy a rendező sem teszi meg: csak egy óra után árulja el, miről is szól a filmje. Addig egy nőt nézünk (a Cristi Puiu Sieranevadájából ismerős Judith State), aki a vasútállomáson taxit fog, és leparkoltatja az autót a saját háza elé. Azt figyeli, kik jönnek és mennek, valószínűleg azt lesi, megcsalja-e a férje. Meg, de nem úgy, mint gondolnánk.
A Monștri. a román melegek életének nehézségeit taglalja, akiknél szóba sem jöhet a coming out. A háttérben népszavazás zajlik, hogy az alkotmány szerint a család csak férfi és nő házasságán alapulhasson, az előtérben pedig a kétfelé kacsintgató férfival (Cristian Popa) nézzük végig ugyanazt az éjszakát, amit a nővel már átéltünk. Olteanu szeretheti A viszonyt (The Affair), mert a három felvonásra osztott filmben mindkét fél szemszögéből megmutatja a végleges (?) érzelmi elhidegülésük éjjelét, majd a rákövetkező napot, amit együtt töltenek. A rendező végül ebben az utolsó etapban rúgja ki maga alól a saját lábát, pedig dramaturgiailag ez a legizgalmasabb rész, amelyben az addig külön szőtt szálak végre összeérnek. Ott már nem érezzük úgy, mint a film elején, hogy Olteanu összekeveri a banális semmittevést a drámai eseménytelenséggel, és azt se, hogy mesterségesen tartja vissza az információt, hogy így tegye rejtélyesebbé a filmjét.
Csakhogy kikerülnek a kártyák az asztalra – és kiderül, hogy egyáltalán nincsenek megkeverve. A leosztás egyszerű, a filmnyelvi kísérlet pedig cinkelt volt. Mert nincs mögötte semmi más: csak a kapcsolat beszűkült jövőjét mutatja. A közösen töltött nap elején kiszélesedik a kép, amikor a házaspár próbálja megoldani a problémáit, és összehúzódik, ha egy sértődés vagy hangulatingás veszélybe sodorja a jövőjüket. Az eleinte izgalmasnak tűnő, mert a nézőt találgatásra készülő formai játék így hamar didaktikussá válik.
A Monștri. nemcsak merész, de jó film is lehetne, mert a román mozikban ritkán taglalt témát feszeget eredeti stílusban, de végül összeomlik a saját maga támasztotta elvárások alatt. Nem tesz jót neki, hogy Olteanu elhallgatással akar beszélni az elhallgatással övezett melegségről, és ezért semmi olyasmit nem állít, amit száz meg száz film ne állított volna már a mindkét félre nehezedő nyomásról. Hogy a 40 felé közeledő nőnek gyereket kéne szülnie, a férfinak pedig csak a nőket szeretnie, ha nem akarja a nagyanyja sápítozását hallgatni. A Monștri. egy megfeneklett párkapcsolatról kéne tudósítson, de ott ér véget, ahol a harmadik felvonásnak kezdődnie kéne: a problémák kibeszélésénél. Amikor kiderülne valami a miértekről, a kihűlt érzésekről, és nem csak azt figyelnénk, hogy a bánattól zombivá aszott emberek szívják a cigit olyan komótosan, mintha Tarr Béla filmezné őket.
Ez a művészfilmes nyomottság csak a középső etapban enged fel, amikor abszurd humorral hintenek be egy félresikerült melegrandit. Az a keserűen vicces fél óra a szemellenzős románokról és a „meleg Tinderen” ismerkedő férfiak lelki nyavalyáiról is sokat mond, és Radu Jude kedvelt színésze, Șerban Pavlu is brillírozhat benne a tisztaságra kínosan igényes melegként. Már Hitchcock is megmondta, hogy humorérzék nélkül nem érdemes drámát forgatni, mert abban nincs semmi meglepetés. Olteanu sajnos csak részben fogadta meg a tanácsát. A Grindr-randi a film egyértelmű csúcspontja, amelynek a művészfilmesen hideg párkapcsolati kínlódás a közelébe sem ér. A Monștri. végül beváltatlan ígéret marad.
