Fald fel önmagad! – Egyéni és közösségi traumák az európai coming-of-age filmekben

2024. július 27. – írta Vigh Martin

Önmagukat feladó, majd újra megtaláló hősök jellemzik az elmúlt évek európai coming-of-age-, azaz felnövésfilmjeit, amelyekben a központi karaktereknek rendre teljesen újjá kell építeniük személyiségüket, hogy átléphessenk a felnőtt életbe, oly módon, hogy végre valóban közelebb kerüljenek a valódi énjükhöz és vágyaikhoz. A filmek többségében valamilyen trauma indítja el ezt a folyamat, amely ráadásul gyakran személyes és közösségi síkon egyaránt értelmezhető.

Az írott szó, az igaz szó – Szöveges üzenetek a filmekben

2024. május 4. – írta Nagy Tibor

A nyomozónak fontos üzenete érkezik, amit azonnal megnéz. A telefonon megjelenő szöveg elengedhetetlen a cselekmény megértése szempontjából, jelentős fordulatot hoz. Egyszerű jelenet, egyszerűen ábrázolható. Vagy talán nem is annyira?

Vadkelet – A 2000-es évek magyar visszatérésfilmjei

2024. január 6. – írta Gelencsér Gábor

A rendszerváltás után megnyíló határok a korszak magyar filmjeiben is új témakört nyitnak meg: a Kádár-korszak politikailag megbélyegzett disszidensei után a gazdasági jólét reményében útra kelő hősökkel lesz tele a határvidék.

Szerelmi kerülőutak – A nemzetek közötti önremake és a melodráma

2022. április 21. – írta Lubianker Dávid

Az álomgyárban már a korai hangosfilm megjelenése óta készítenek külföldi rendezők angol nyelvű remake-változatokat saját alkotásaikból. A témát Anatole Litvak két filmjén keresztül boncolgatjuk.

Balázs Béla politikai harcai a filmesztétika porondján

2021. július 20. – írta Könyü Árpád

[Esszépályázat 2021 – 3. hely] 2019-ben volt 70 éve, hogy elhunyt Balázs Béla a magyar filmtudomány nemzetközi szinten legismertebb alakja, és 2024-ben lesz 100 éve, hogy megjelent a főművének tekinthető A látható ember, mellyel hírnevét megalapozta. Balázs a korai filmnek érzékeny és éles szemű kutatója volt. A közelképről és a film aurájáról szóló gondolatai a mai napig érvényesek és a téma kutatói számára megkerülhetetlenek. A következőkben azt szeretném bemutatni, hogy a balázsi filmesztétika a kezdeti – kritikusai által felületesnek ítélt – marxizmusából hogyan változik át a szovjet tömb kultúrharcának céltáblájává.

Maradj otthon, nézzél tévét? – Korona-lapszemle: Filmvilág, Korunk, Apertúra

2021. január 28. – írta Mărcuțiu-Rácz Dóra

Alig találni olyan művészeti-kulturális folyóiratot, amely tematikus lapszám vagy blokk formájában ne reflektált volna a járványidőszak és karantén-állapot kihívásaira, jellemző problémáira. A koronavírus-járvány kitörése világszinten felkészületlenül ért minden jelentős szektort, mégis felmerül a kérdés: mennyire érintett ebben a filmes közeg? Elvégre a jól ismert streamingszolgáltatók egyre növekvő népszerűségnek örvendenek,¹ és biztos akad adaptálandó alapanyag és narratív kontextus még jó pár évig a jövő forgatókönyvírói számára. Nyilvánvalóan komplexebb jelenség ennél a COVID-sújtotta filmes élet, árnyaltsága három friss folyóirat tematikus lapszámából rajzolódik ki: az Apertúra őszi száma, valamint a Filmvilág és Korunk januári számai.

Az eljövendő vég traumája – A posztapokaliptikus film vágyszerkezete

2020. november 28. – írta Tóth Zoltán János

Jelen tanulmányban a trauma fogalmát vizsgálom, hogy utat találjak annak a magyarázatához, hogy a filmes apokaliptikus víziók miért jutnak jelentős piaci szerephez és figyelemhez a posztmillenáris filmkultúrában. A trauma elméleti beágyazottságának köszönhetően ez a vizsgálat elkerülhetetlenül a pszichoanalízis érvrendszerére támaszkodó értelmezést feltételez.

Bódy Gábor műhelye – Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2.

2020. szeptember 29. – írta Fám Erika

Bódy Gábor olyan alkotó, aki nem választotta szét a film teoretikus, illetve gyakorlati szintjét, állandó átjárást teremtve meg így közöttük, filmelméleti kérdéseket fogalmazott meg a filmkészítés folyamatában, és minden filmelméleti írását nagyon konkrét filmpéldákhoz kapcsolta – ez a szintézisteremtés végigkövette munkásságát.

Elmesélhetetlen történelem – Radu Jude: „Îmi este indiferent dacă în istorie vom intra ca barbari” / Bánom is, ha elítél az utókor

2018. augusztus 20. – írta Jakab-Benke Nándor

Az efféle hosszú filmcímekben többek között az is jó, hogy ha például magyarra fordítjuk, máris van egy bekezdésünk. Íme: „Nem érdekel, ha barbárként emlékezik ránk a történelem”.

Vissza a filmekhez! – Gyenge Zsolt: Kép, mozgókép, megértés. Egy fenomenológiai filmelemzés elmélete

2018. július 30. – írta Gregus Zoltán

Bár megkérdőjelezhető, hogy a kognitív filmelméletekkel szemben a fenomenológia eszméje – vissza az érzékekben adódó dolgokhoz – beteljesíthető-e maradéktalanul a filmelemzések során, Gyenge Zsolt könyve mégis ennek felmutatására és igazolására törekszik, s ez a próbálkozás igencsak ritkaságnak számít a magyar nyelvű szakirodalomban.