Augusztustól Románia területén is adókötelesek a streamingszolgáltatók, amelyeknek az előfizetési díjak 4 százalékát kell befizetniük a Nemzeti Filmközpont alapjába. A jogszabály alkalmazási normái még nem teljesen egyértelműek, de a törvény már hatályos, így várhatóan augusztus végén kell kifizetni az új különadót.
Az erről szóló törvénytervezetet a Florin Cîțu volt miniszterelnök által vezetett nemzeti liberális kormány terjesztette a parlament elé. A képviselőházban 2021 októberében iktatták a jogszabályt. Azonnal elfogadták a gyorsított eljárást, így pont két hónappal az iktatása után, december 7-én a képviselőház megszavazta a jogszabályt. Az alsóház módosította a kormány által beterjesztett tervezetet, és 4 százalékról 2 százalékra csökkentette a szolgáltatók számára előírt adót, amit a szenátus később ismét 4 százalékra emelt. A felsőházban ugyan több időre volt szükség, de az általános romániai törvényalkotási sebességhez képest a szenátuson is viszonylag hamar átment: hét hónap után, június 7-én megszületett a végleges változat, amelyet Klaus Iohannis államelnök június 28-án hirdetett ki.
A Cîțu-kormány azzal a céllal terjesztette a parlament asztalára a törvényt, hogy a hazai filmipar segítségére siessen. A kezdeményezés létrejöttében nagy szerepe volt a koronavírus-járványnak, és a korlátozó intézkedések következtében a mozik bezárásának. Az új adó bevezetését az Román Nemzeti Filmközpont (CNC – Centrul Național al Cinematografiei) javaslatára fogadta el a kormány, mert a mozik bezárása és a reklámpiac csökkenése következtében a román filmgyártás finanszírozását ellátó alaphoz befolyó bevételek 35 százalékkal csökkentek. Ezt a kiesést akarják pótolni a streamingszolgáltatók megadóztatásával. A jogszabály hatálya alá esik a Netflix, az HBO Max, az Amazon Prime Video, a Disney+ és a Pro TV-féle Voyo is, illetve az ehhez hasonló egyéb szolgáltatók, amelyeknek az általános szabályozását a törvény az Országos Audiovizuális Tanács (CNA – Consiliul Naţional al Audiovizualului) hatáskörébe utalja, akárcsak a hagyományos televíziókét és rádiókét.
A törvény megállapítja, hogy a cégeknek a Romániában megkötött előfizetési díjak 4 százalékát kell befizetniük a filmalapba, az így befolyt összeg 40 százalékát pedig a hazai filmgyártás finanszírozására fordíthatják. A törvénytervezet indoklásában szereplő adatok szerint Romániában mintegy 1 millió 160 ezer streaming-felhasználó létezik, az első három helyen levő szolgáltató pedig a piac 99 százalékát birtokolja. A törvényalkotók becslése szerint az adóból évente 38 millió lej folyhat be az Filmközponton keresztül a hazai filmalapba. A jogszabály leszögezi, hogy csak a Románia területén megkötött előfizetési díjakért kell a szolgáltatóknak adót fizetniük a román hatóságoknak. A 65 ezer eurónál alacsonyabb árbevételt megvalósító cégek, vagy az összes előfizetéshez képest 1 százalék alatti nézettséggel rendelkező szolgáltatók adómentességet élveznek.
A Deloitte adótanácsadó vállalat szakértői az Agerpres hírügynökségnek elmondták, hogy a közbeszédben „Netflix-adóként” elterjedt kötelezettség július 3-tól lépett hatályba, és a jogszabály szerint a szolgáltatóknak először augusztus 25-én kell befizetniük az adót. Az állam még nem bocsátotta a szolgáltatók rendelkezésére a pontos adóbevallási eljárást, ráadásul a jogszabály két különböző fizetési időpontot is megállapít. Egyik helyen mindig a következő hónap 25-ét állapítják meg, ami az első terminusként augusztus végét jelentené, viszont egy másik helyen negyedévenkénti befizetési kötelezettséget írnak elő úgy, hogy minden három hónapra legkésőbb a következő 30 napon belül kell kifizetniük az adót. Ezt a bizonytalanságot vélhetően a pénzügyminisztérium fogja tisztázni.
A digitális szolgáltatók megadóztatása általános európai jelenség, és főleg azokra vonatkozik, amelyek nem rendelkeznek leányvállalattal egy bizonyos ország területén, de előfizetéseket kötnek az ott élő fogyasztókkal. Franciaországban például az adó mértéke 3 százalék és 2019 óta hatályos. Szintén 3 százalék Olaszországban és Spanyolországban, Nagy-Britanniában 2 százalék, Ausztriában viszont 5. Hollandiában jelenleg tárgyalják egy ilyen adó bevezetésének a létjogosultságát és mértékét.
Az elmúlt években a nemzetközi szervezetekben is hangsúlyosan felmerült ez a fajta adóz(tat)ás problémája, hiszen a digitális szolgáltatókkal szemben felmerült a vád, hogy sokkal kisebb adóterhet viselnek, mint azok a szolgáltatók, amelyek leányvállalatuk révén fizikailag is jelen vannak egy országban. A vita lényege az, hogy mennyi lenne a méltányos közteherviselés a fizikailag jelen nem levő szolgáltatókkal szemben. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy egységes nemzetközi gyakorlat hiányában minden ország maga próbál saját szabályokat és adókulcsokat felállítani. A digitális szolgáltatók alatt egyébként nem csak a streamingszolgáltatókat értik egyes országokban, hanem a különböző digitális szolgáltatásokat biztosító vállalatokat, például a közösségi oldalakat, amelyek értékesítésből vagy reklámozásból tesznek szert jövedelemre.
