Luc Besson rákos-romantikus Bonnie és Clyde-filmje, a June & John nem jut tovább a közhelyeknél.

Régóta nem megy Luc Bessonnak, legalábbis nem úgy, mint régen. Talán a szokatlanul erős kezdés az oka, de a francia rendező mára nagyon messzire sodródott a Metró, A nagy kékség vagy a Léon, a profi zsenijétől. A helyzet pikantériája, hogy a June & Johnnal épp a kezdeti kisköltségvetésű, kézműves attitűdöt szerette volna visszahozni az utóbbi években főleg hollywoodi műfaji filmeket készítő Besson. A történet sok ponton épp az ösztönösen nemtörődöm és parádésan laza Metrót idézi (sőt, a két főszereplő a metróban találkozik először), de sajnos annak üde bája, egyedi világépítése, vadsága és őszintesége nélkül.

A nagyon alacsony költségvetésű filmet még 2020-ban, a Covid-lezárások idején leforgatták egy iPhone-nal, de annyira a radar alatt maradt, hogy a létezéséről is csak 2022-ben értesülhetett a közvélemény, az első képkockák pedig csak idén februárban, a Berlinale alatt zajló European Film Marketre érkeztek, ahol először vetítették le a filmet. Másodszorra pedig Magyarországon, legalábbis a nyomok ezt mutatják – Franciaországban ugyanis mozipremierje sem lesz, csak a tévé fogja leadni. A June & John ugyanis annak ellenére, hogy angol nyelven, amerikai színészekkel, Los Angelesben készült, francia film, még ha ennek a végeredmény szempontjából nincs is jelentősége.

Rossz ember nem lehet? – Luc Besson: Dogman – A kutyák ura

2023. október 6.

A rendezőjéhez hasonlóan a Dogman is a Velencei Filmfesztivál egyik legmegosztóbb versenyzője volt. Nem véletlenül: ha rossz pillanatban talál meg, a Dogman kaotikus lázálomnak tűnik, míg jobb esetben didaktikus, de érzelmes megváltástörténetnek láthatjuk.

Olvasd tovább  

Luc Besson küzdelmei a karrierje felrázására nem teljesen eredménytelenek. Előző filmje, a Dogman – A kutyák ura még ha sok sebből vérzett is, fojtogatták is a közhelyek, de szívhez szóló, bátor, személyesnek érződő kísérlet volt: a valójában a June & John után forgatott, de már a 2023-as Velencei Filmfesztiválon bemutatott film közelebb volt ahhoz a szabadságszerető, színes fantáziájú Bessonhoz, akit az új filmmel is üldöz a mai Besson. A June & John azonban műanyag történetével, ellenszenves karaktereivel, szegényes kivitelezésével pont azt az életigenlést nem tudja átadni, ami a mondanivalója lett volna.

A June & John arról a közhelyről szól, hogy milyen ingerszegény az életünk, félünk élni, pedig a biztonságos, de börtönt jelentő konzumkultúránál többet ér a szabadság és a szerelem. Míg az idézett Metró bizsergetően nonkonform módon nyúlt a témához, Besson mára elveszítette a lelket és a fiatalság hevét, ami elengedhetetlen egy ilyen történet hiteles, átélhető elmeséléséhez. June és John pont annyira érdektelen figurák, mint a nevük; szerelmük hirtelen, de az elemi szenvedély helyett kényszeredettséget mutat. Az ismeretlen színészek, Matilda Price és Luke Stanton Eddy küzdenek a sablonos dialógusokkal, az ezerszer látott helyzetek megtöltésével, hogy az olyan reklámfilmes montázsokról ne is beszéljünk, mint a főzőcskézés közben egymás nevetgélős összelisztezése vagy a naplementében szerelmesen üldögélés.

A szélsőségesen unalmas életet élő, magányos és szürke Johnt felszabadítja a tűzrőlpattant, minden szabályt áthágó (és természetesen gyönyörű) June, ám hogy ő mit lát meg a karótnyelt férfiban, az pedig miért követi az idegesítően titokzatos és szabados nőt, nem derül ki. Egyfajta Bonnie és Clyde-, Thelma és Louise-történet ez bankrablással, fosztogatással, őrült szerelemmel, kabrióval meneküléssel, rendőrök elől bujkálással, de hiányzik belőle minden, ami vonzóvá tenné a néző számára, egyszersmind megindokolná, hogy a közkedvelt nagy elődök után miért volt értelme elkészíteni. Besson egyedi szemszöge csak néhol töri át a sablonok falát: a Los Angeles-i sátortáborok, a poros, útmenti benzinkutak, a másfajta Las Vegas-i esküvő képeivel. Ilyenkor egy pillanatra felvillan, mi is akarhatott lenni ez a film, hogy aztán visszasüppedjünk a béna humorú romantikus dráma merev kényelmetlenségébe.

Luc Besson a fél karrierjét törékeny, szép, de annál tökösebb nőkre tette fel Nikitától Annáig, és ebben a vonatkozásban a June & John mutat egy kis érdekességet: June ugyanis hiába szeretné annak mutatni magát, nem sebezhetetlen. Természetesen könnyen kikövetkeztethető, mi áll a háttérben, de ez a veszély adná a romantikus ámokfutás tétjét. Mivel azonban a June & John a románc és a humor mellett a dráma területén is tehetetlen, a stáblista előtti éles vágás katarzis vagy továbbgondolás helyett csak megkönnyebbült sóhajtást vált ki a nézőből: végre vége.