Az Ígéretes fiatal nő főhőse esténként járni sem tudó részegnek adja ki magát, hogy móresre taníthassa az őt felkaroló és állapotát kihasználni készülő férfiakat. Emerald Fennell rendezői debütálása hasonlóan veri át a nézőket, bár ez esetben cseppet sem bánjuk: előzetesen tipikus rape and revenge sztorinak adja ki magát, miközben élvezettel forgatja ki a műfaji elvárásokat.

A tavalyi Sundance-en nagy sikert arató Ígéretes fiatal nő egyike volt a megannyi filmnek, melyek tervezett bemutatóját felrúgta a járványhelyzet. A tavaszi premier végül decemberre csúszott át, és miután megjárta az amerikai mozikat, a napokban VOD-megjelenést is kapott. Közhelyes ilyet kijelenteni, de erre a filmre különösen igaz, hogy megérdemelte volna a rendes körülmények közötti mozis bemutatót, ugyanis a provokatív és csavaros, egyszerre szórakoztató és gyomorba vágó alkotás közösségi élményért kiált és nemcsak a moziteremben: megnézése után még órákig lehet róla beszélgetni – vagyis inkább vitázni, mivel a megosztó fogadtatás a film génjeibe van kódolva. (A magyarországi mozipremier a jelenlegi állás szerint március 18-a.)

Emerald Fennell (aki színésznőként leginkább A korona Camillájaként lehet ismerős) a Careful How You című kisfilmjében és a Megszállottak viadala (Killing Eve) második évadában (melynek ő volt az író-showrunnerje) előszeretettel foglalkozott a női psziché sötét oldalával, első játékfilmjének főhőse pedig ékes példája annak, milyen (ön)pusztító spirálba lökheti az embert egy súlyos trauma. Cassie (Carey Mulligan) megrekedt figura: évekkel korábban otthagyta az orvosi egyetemet, harmincévesen még a szüleinél él, nincsenek barátai és minimális erőbefektetéssel dolgozik egy kávézóban. Egyetlen cél élteti: hogy minél több, magukat önzetlen segítőnek kiadó férfit buktasson le. Ehhez minden este hullarészegnek adja ki magát egy adott bárban, és minden este garantáltan megpróbálja valaki kihasználni a helyzetet. Cassie-t személyes tragédia sarkallja a küldetésére, mivel az ő élete is egy magatehetetlenséget kihasználó nemi erőszak hatására siklott ki.

Premissza alapján az Ígéretes fiatal nő egy klasszikus rape and revenge filmnek ígérkezik. A nők elleni nemi erőszakot és az azt követő véres bosszút bemutató filmek hagyománya a hetvenes évek exploitation-filmjeiből eredeztethető, mára pedig meglehetősen megosztóvá vált. Bár a rape and revenge narratívák egy nőket érintő súlyos társadalmi problémára építik a konfliktust, protagonistáik pedig magukat újra felépítő, erős és kompetens nők, joggal éri a kritika, hogy a nemi erőszakot szenzációhajhász módon ábrázoló és az alulöltözött bosszúállókat tárgyiasító filmek inkább a férfitekintet kiszolgálásáról, mint a női vágybeteljesítésről szólnak. A #MeToo utáni világban eleve több kritikus szem szegeződik egy ilyen történetre, de az Ígéretes fiatal nőt nem lehet azzal vádolni, hogy folytatná a női szenvedés exploitálásának hagyományát.

Fennell a forgatókönyv és a formanyelv szintjén is modernizálja a rape and revenge műfajt, a cselekményt a realitás talajához közelítve, a kamera tekintetét és a látványt pedig extrém módon nőiesítve. Már a film legelső képkockái is pimaszul mennek szembe a férfitekintettel: lassan vonagló testeket látunk a táncparketten, csak éppen a megszokott formás női alakok helyett középkorú férfiak rázzák a feneküket. Cassie itt vadássza le a vadászokat, és nem kell bátorító dolgokat mondania vagy különösebben kihívóan öltöznie ahhoz, hogy a sok segítőkész srác felvigye a lakására, alkoholt és kokaint tukmáljon rá, majd megpróbálja lerángatni a bugyiját. Cassie egyetlen félrevezetése az, hogy a szexuális aktusba beleegyezésre képtelen nőnek adja ki magát, és ez pont elég. A leleplezős jelenetek bővelkednek a kellemetlen, feszült vagy zavarbaejtően humoros pillanatokban, de nem a bárban összeszedett férfiak a bosszú legfontosabb alanyai. Amikor Cassie összetalálkozik egykori orvostanhallgató-társával, Ryannel (Bo Burnham), felidéződnek a fájdalmas emlékek, így a lány hadjáratának új célpontjaivá a múltbéli abúzus elkövetője és cinkosai válnak. 

Az Ígéretes fiatal nő a rape and revenge legalapvetőbb (és legtöbbet kritizált) elemeit is kigyomlálja, ugyanis hiányzik belőle a szexuális erőszak explicit bemutatása és a vérben tocsogó elégtétel is. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne benne feszültég és horror, csak éppen nem a látványos kínhalálok, hanem az erőszaktevőknek kedvező társadalmi működés váltják ki a borzongást. Már a cím is kettős értelmű: az „ígéretes fiatalember” kifejezést használta a bíró az eszméletlen áldozat megerőszakolásával vádolt egyetemista, Brock Turner hírhedt tárgyalásán, de egyébként is általános jelenség a híres/tehetséges/nagy jövő előtt álló férfiak vádolása esetében a karrierjük kisiklása miatti aggodalom. Holott azokról az ígéretes fiatal nőkről sokan megfeledkeznek, akik előtt szintén fényes jövő állt volna, ha nem esnek az ígéretes fiatalemberek áldozatául.

Carey Mulligan élvezettel csinál fegyvert az őt naivaszerepekre predesztináló ártatlan megjelenéséből: elesettből egyik pillanatról a másikra vált át fenyegetővé, ugyanakkor nem esik abba a csapdába, hogy egysíkú erős nőt játsszon. Cassie okos, szellemes és esendő – még tüskés modorával is könnyedén elnyeri a nézői szimpátiát. A film castingja nemcsak Mulligan esetében megy szembe az elvárásokkal, az egész koncepció erre épül. Fennell összegyűjtötte az imádott rendes fiú karaktereikről ismert színészeket, a Narancsvidék / The O.C. Seth Cohenjétől (Adam Brody) a Superbad McLovin’-ján (Christopher Mintz-Plasse) és a New Girl Schmidtjén (Max Greenfield) át a GLOW Bash Howardjáig (Chris Lowell), így emlékeztetve minden nézőt arra, hogy gyakran pont a legártatlanabbnak tűnő, magukat a nők legnagyobb tisztelőinek kiadó férfiak élnek vissza leghamarabb a hatalmukkal. A rendező nemcsak a férfi szereplők esetében alkalmazta ezt a módszert: Alison Brie (Community, GLOW) és Connie Britton (Friday Night Lights) személyében megjelennek az elkövetőket védő rendszer női támaszai is.

Fennell bosszútörténete jóval közelebb áll a valósághoz, mint az emberfeletti képességekkel rendelkező, maguk mögött hullahegyeket hagyó hősnőket bemutató filmek. Cassie ugyanis azt csinálja, amit a nők többsége tenne hasonló helyzetben: nyílt erőszak helyett lélektani bosszút alkalmaz. Listáján a nők bántalmazását eltussoló embertípusok és intézmények képviselői szerepelnek, akik mind-mind más arcát mutatják meg a mérgező működésnek, ami lehetővé teszi, hogy következmény nélkül maradhasson az abúzus. Ilyen szempontból az Ígéretes fiatal nő mondhatni testvérfilmet alkot a szintén tavaly bemutatott Kitty Green Az asszisztensével; bár stílusuk aligha lehetne eltérőbb, mindkét alkotás érzékletesen mutatja be a predátorok ténykedését lehetővé tevő környezetet. Mivel már több mint három éve zajlik a #MeToo diskurzus, melyek témáit rengeteg film és sorozatepizód is feldolgozta már, az Ígéretes fiatal nő nem egy kibeszéletlen társadalmi problémához tart görbe tükröt, hanem a mai trendek szülöttje. Azonban ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne releváns, hiszen a „minek ment oda?” és a „Magának kereste a bajt” típusú áldozathibáztatás továbbra is népszerű társadalmi hozzáállás. 

Nyomasztó rendszerkritikáját Fennel pasztellszínű csomagolásban tárja elénk: Sofia Coppola Marie Antoinette-jéhez méltó módon uralja a rózsaszín a film látványvilágát. A már-már polgárpukkasztóan csajos hangulatot a dekoratív édeségekkel, színes kiegészítőkkel és virágmintás ruhácskákkal teli környezet mellett a férfiak utáni vágyakozásról szóló, többnyire komolytalan nyálzeneként elkönyvelt popslágerek fokozzák: ebben a filmben Paris Hilton Stars Are Blind-ja lesz az elsöprő szerelem aláfestője, Britney Spears Toxic-ja pedig áthangszerelve válik a horrorisztikus események előzenéjévé. Fennell még a legcsajosabb műfajt, a romkomot is belecsempészi filmjébe: a stand-up komikusként és az Eighth Grade rendezőjeként ismert Bo Burnham fantasztikus az ellenséges Cassie-t esetlen sármjával fokozatosan meghódító Ryan szerepében. 

A film mindvégig mérnöki pontossággal egyensúlyoz a fekete komédia és a tragédia között, játszadozva nemcsak a műfaji jegyekkel, hanem a lezárásokkal is. A szexuális zaklatás jelenségét körbejáró Tönkretehetlek című sorozathoz hasonlóan az Ígéretes fiatal nő is a bosszúállós sztori többféle kimenetelét lengeti be, köztük egy kifejezetten sokkoló csavarral, ami a forgatókönyv legmegosztóbb döntése is lett – holott pont ez Fennell legeredetibb és legmerészebb állítása, és ennek köszönhetően marad napokig a nézővel a film. Az Ígéretes fiatal nő katartikus filmélmény, de nem mindenkinek: a Cassie félrevezetésének bedőlő egyik srác frusztrált „miért kell mindent elrontanotok?!” kérdése valószínűleg a szexi vérengzésre vágyó nézőkben is felmerül majd Fennell feminista műfaji szubverziója láttán.