Búcsú Istentől – Ingmar Bergman: Jungfrukällan / Virgin Spring / Szűzforrás, 1960

2023. április 8. – írta Kovács Patrik

Bergman utolsó premodern filmje a mozgókép történetének egyik legkülönlegesebb „közlekedési balesete”.

A bosszú pasztellszínű angyala – Emerald Fennell: Promising Young Woman / Ígéretes fiatal nő

2021. január 21. – írta Rácz Viktória

Az Ígéretes fiatal nő főhőse esténként járni sem tudó részegnek adja ki magát, hogy móresre taníthassa az őt felkaroló és állapotát kihasználni készülő férfiakat. Emerald Fennell rendezői debütálása hasonlóan veri át a nézőket, bár ez esetben cseppet sem bánjuk: előzetesen tipikus rape and revenge sztorinak adja ki magát, miközben élvezettel forgatja ki a műfaji elvárásokat.

A csalogány hamis dala – Jennifer Kent: The Nightingale

2020. január 15. – írta Pernecker Dávid

Jennifer Kent (A Babadook) második, brutálisan terhelő kegyetlen bosszúfilmje nem billogozható meg egyszerű rape and revenge-filmként. Annál egyszerre több és kevesebb is.

Testek harca – Coralie Fargeat: Revenge / A bosszú

2018. május 12. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Coralie Fargeat rendezői debütje pont arról szól, amit nem túl kreatív címe ígér. A film egy sivatagban játszódó, vérben tobzódó történet, ami azt bizonyítja, hogy a bosszú és a túlélési ösztön csodákra képes.

Filmtett-legek, 2016

2016. december 30. – írta a szerk.

Hihetetlennek tűnik, de már megint csak úgy elröpült egy év. A tavaly is megnéztük ilyentájt, hogy melyek voltak a legolvasottabb cikkeink, meg hogy milyen kulcsszavakkal kerestetek a leginkább, az idén is furdalt a kíváncsiság. Reméljük, téged is :D

Ő, a jégcsap – Paul Verhoeven: Elle

2016. december 24. – írta Buzogány Klára

Paul Verhoeven új filmje olyan, mint a csípőspaprika. Köhögtet, sajog a szád tőle, mégis imádod. Amikor az utolsó képkocka után kényelmetlen félmosolyra kényszerül az arcod, pontosan tudod, hogy kár lett volna kihagyni.

Reprezentálni a reprezentálhatatlant – Rape and revenge narratívák a kortárs európai filmben

2016. január 20. – írta Petz Anna

Rape and revenge narratívákkal dolgozó filmek az ezredforduló után is jelentős számban születtek – az európai kontinensen is. Az abúzus következtében testi és lelki sérüléseket szenvedő nőkarakterek sorsát a filmek jellegzetes, a valóságtól elemelt formanyelvvel ábrázolják (hangvilág, kompozíciós metódus, mise-en-scene elemek használata), ami a pszichológiai trauma továbbélését és a feldolgozás nehézségét/lehetetlenségét hangsúlyozza.