Tanulmány | Erdély és a magyar filmhíradó 1930-1944 Tanulmány | Erdély és a magyar filmhíradó 1930-1944

Erdély-képek

Erdély és a magyar filmhíradó 1930-1944

A mozgókép propagandaszerepe az első világháborút követően nyilvánvalóvá vált, a legtöbb országban igyekeztek ezt a területet kormányzati irányítás alá vonni. Az erdélyi felvételek a kezdetektől folyamatosan jelen vannak a magyar kiadású filmekben, különböző időpillanatokban különböző hangsúlyokkal, de mindig erős érzelmi töltettel.

A filmhíradók már a némafilm korától fontos szerepet töltöttek be a mozik műsorkínálatában és a műfaj, átalakuló szerepkörben és megítéléssel, egészen az 1990-es évekig létezett. Az itt bemutatott események, témák, érdekességek sokáig és sokszor az egyetlen lehetőséget jelentették arra, hogy a közönség bizonyos kérdésekben audiovizuális forrásból tájékozódjon. Az operatőrök jelen voltak a fontos eseményeknél, távoli tájakra utaztatták a mozilátogatót, idegen népeket és szokásokat hoztak el hozzá, felhívták a figyelmét a különböző konfliktusokra, elbizonytalanították vagy éppen megerősítették a kötődéseit. Bár ismeretterjesztő, tudósító célzattal már a legkorábbi időkben születtek mozgóképek, a zsáner formája fokozatosan szilárdult meg. Filmhíradónak azokat a rendszeresen megjelenő összeállításokat nevezzük, amelyek változó számú, különböző aktuális témákat feldolgozó tudósítást fűznek össze. Ilyen sorozatokat magáncégek és állami szervezetek is készíthettek, de miután a mozgókép propagandaszerepe az első világháborút követően nyilvánvalóvá vált, a legtöbb országban igyekeztek ezt a területet kormányzati irányítás alá vonni. Az erdélyi felvételek a kezdetektől folyamatosan jelen vannak a magyar kiadású filmekben, különböző időpillanatokban különböző hangsúlyokkal, de mindig erős érzelmi töltettel.

Magyarországi anyagokban Erdély először Az Est filmhíradó képsorain jelent meg az azonos nevű napilap kiadásában. A gyulafehérvári határozatok ellen tiltakozó kolozsvári nagygyűlés felvételeit 1918. december 22-én rögzítették, majd december 30-án került a mozikba. A viszonylag hosszú, három és fél perces tudósításban Janovics Jenő is látható néhány pillanatra, aki a gyűlés egyik alelnöke volt.

A trianoni döntést követően Erdély témája fájdalmas, nosztalgikus tónusban tűnik fel, és átkerül a külföldről szóló tudósítások közé. Fontos változás az is, hogy a magyar híradók ettől kezdve egyre nehezebben, végül egyáltalán nem érték el az erdélyi mozikat, így a helyi érdekű hírek helyett az általánosabb, magyarországi lakosság számára érdekes feldolgozások és a revíziós propagandát segítő témák kerültek előtérbe. A filmhíradó műfaja ezzel azért természetesen nem tűnt el a terület mozgóképszínházaiból, ahol most a román és egyéb sorozatok látták el információval a lakosságot. Egyes beszámolók szerint például a csíkszeredai moziban vetített filmhír inspirálta a helyi jégkorongcsapat megalakulását az 1930-as évek elején. A kanadai hokisokról szóló tudósítás annyira megtetszett a helyi fiataloknak, hogy megpróbálták lemásolni a képeken látottakat először csak a maguk szórakoztatására, hogy aztán az ország egyik legjobb csapatává váljanak (Brassói Lapok 1940, 7.). Az új technikai megoldások alkalmazásában szintén élen jártak a híradók, így például VI. György angol király koronázását a kolozsvári közönség színes filmen élvezhette 1937-ben (Keleti Újság 1937, 6). Bizonyos szófordulatok, kifejezések elterjesztését is katalizálták. A Brassói Lapok szerzője 1939-ben javasolja Hitlerre a „Führer”, Mussolinire a „Duce” megnevezés bevezetését azzal az indokkal, hogy már a budapesti Magyar Nemzet és a Magyar Filmhíradó is ezt alkalmazza (Gál 16).

A magyarországi filmhíradók készítéséért és terjesztéséért 1924-től egészen a korszak végéig a Magyar Távirati Iroda kötelékében, részvénytársasági formában működő Magyar Film Iroda (MFI) felelt. A cég a híradógyártásban nagyszabású, profi rendszert dolgozott ki, amellyel hamarosan Európa élvonalába került. Az itt gyártott híradókat 1926.március 8-tól, azaz a néma Magyar Híradó 108. kiadásától minden magyarországi vetítőhelyen kötelező volt vetíteni a főprogram bevezetőjeként, aminek teljesülését a hatóság ellenőrizhette. Publikálás előtt az összes anyag szigorú cenzori ellenőrzésen ment át, így azok formája és tartalma minden szempontból megfelelt a kormányzati céloknak. A korabeli filmhíradók szerkezetét jelentős mértékben befolyásolták a gyártók nemzetközi kapcsolatai. A rendszert a határokon átnyúló szerződések, csereviszonyok tartották mozgásban, melyek révén az anyagok nem csak a hazai közönséghez, hanem más országok nézőihez is eljutottak. Az egyes híreket beszerkesztették más híradókba, sőt, hosszabb kompilált filmekben is újrahasznosíthatták.

Ha megvizsgáljuk az Erdéllyel kapcsolatos megjelenéseket, azt látjuk, hogy a trianoni döntés után, az 1920-as években szinte teljes a csend, alig akad olyan hír, amely ezzel a témával foglalkozik. Ennek oka lehetett a szervezés nehézsége és az is, hogy a szerkesztők egyelőre nem tudták, hogyan nyúljanak a traumatikus kérdéshez. A hangosfilm megjelenésével változik a helyzet, és az 1930-as évek közepétől a Magyar Világhíradóban egyre több olyan felvételt találunk, amely a képek szintjén nagyjából semleges marad, azonban az inzertekben és zenében már erősebb állításokat tesz. Ezek az anyagok jellemzően népszokásokat (pl. Magyaros díszítésű faragásos bútorkészítés Kalotaszeg vidékén MVH 598/4, Kalotaszeg szántó-vető népe híven őrzi ősei hagyományait MVH 770/6), a vallásos élet fontos eseményeit (pl. A csíksomlyói búcsú az elszakított Erdélyben MVH 540/5), gazdasági vonatkozású híreket (pl. Agrármunka Erdélyben MVH 608/5, A termés betakarítása után harangszó hívja az ünneplőbe öltözött kalotaszegi magyarokat MVH 612/5, Kalotaszegi őszi vásár MVH 669/3) és képeslapszerű anzixot (pl. A székelykői vár romjai MVH 780/4, Kolozsvári képek 862/7) tartalmaznak.

A propaganda szolgálatában

Erdély és a magyar filmhíradózás viszonya szorosan összefonódik a revíziós célokkal. A műfaj a korszakban nem az objektív, független tájékoztatás eszköze, ehelyett elsődleges célja a külföldre és belföldre irányuló szemléletformálás és a propaganda. A korabeli szerkesztők jól tudták, hogy a képek és a hang olyan erős érzelmeket váltanak ki a nézőből, hogy a nyomtatott sajtótól eltérő módon, de nagyon hatékonyan lehet velük üzeneteket közvetíteni. Dr. Gábor Jenő 1934-ben jelentetett meg egy programnak is beillő írást a Filmkultúrában. Cikkében „új, eddig talán eléggé fel nem használt” eszközök bevetését sürgeti a mielőbbi területi revízió érdekében. Ahogy írja: „Az élőszó, a betű, a kép, rádió, kétségkívül a leghathatósabb hirdetői, továbbítói a nemzeti mozgalomnak, de az is bizonyos, hogy a film – amely a rádióval egyenrangú tényezője a nemzetközi propagandaszerveknek s hasonló módon egybekapcsolója a világ különböző népeinek, – még eddig nem jutott eléggé jelentős szerephez a magyar revíziós propaganda eszközei között. Pedig, hogy a film mily óriási jelentőségű szócsöve minden nemzetnek, arról talán felesleges beszélni.” Gábor szerint a Magyar Világhíradó nem teljesít rosszul ezen a téren, mégis indokoltnak látná további híranyagok gyártását, melyek kifejezetten az elcsatolt területekre, Erdélyre, Felvidékre, Bácskára fókuszálnának. A szerző elsősorban ezek komoly érzelmi értékét emeli ki, mely egyrészt fenntarthatná az érdeklődést és az együttérzést a magyarországi közönségben, másrészt viszont támogatókat szerezhetne külföldön, ahol a felvételek a csereszerződések révén megjelennének. Gábor erdélyi útja során találkozott Janovics Jenővel, aki beszámolt neki az első Erdélyi Filmhíradó készítéséről. A cikk megírásakor éppen az anyag hangos utómunkája folyt a Hunnia Filmgyárban, de azt már lehetett róla tudni, hogy bemutatja többek között a nagyenyedi kollégiumot, Kolozsvárt Mátyás király szülőházával, a Mátyás-szoborral, a kolozsvári temetőt néhány híresség, Kovács Gyula és Szentgyörgyi István színészek és dr. Purjesz Zsigmond belgyógyász sírjával.

A második bécsi döntés sokat változtatott a híradók óvatos hangnemén (A második bécsi döntés MVH 863/8). A bevonulásról készített felvételek elementáris hatással voltak a magyarországi nézőkre. A vetítéseken rendre taps és üdvrivalgás tört ki, amit egyébként a korabeli törvények, a véleménynyilvánítás egyéb formáival együtt, szigorúan tiltottak. „A bemutatott híradó csak egy kis részletet elevenített meg Erdély történelmi eseményeiből. De az a néhány mozaik is megható és felemelő volt, ahogy rongyos, féltve őrzött magyar zászlókat lobogtattak hazatért testvéreink a legkisebb erdélyi faluban is a felszabadítók felé. Erdők, mezők, diadalkapuk villantak fel néhány tűnő másodpercre, a honvédek végeláthatatlan oszlopai meneteltek, napbarnított arcú, kemény, fáradhatatlanul masírozó fiainkat láttuk és Nagyvárad pártás, csillogó szemű asszonyait, lányait” – jelentették például nem kevés pátosszal a pécsi Park filmszínházból (Dunántúl 1940. szeptember 14. 5). A hirtelen jelentkező hír-, illetve képéhség nyomán, német mintára, még ugyanebben az év októberében bemutatták a Kelet felé… című egész estés riportot, melyet Bánáss József többek között a filmhíradók számára forgatott anyagokból állított össze. A pécsiek, az ország többi településéhez hasonlóan, ezt a filmet is óriási lelkesedéssel fogadták, a mozi előterében a kormányzó hatalmas portréja fogadta a látogatókat, és nem csak az előteret, de a vászon körüli falat is nemzeti színű drapériával és virágokkal díszítették.

Szervezési feladatok

A visszacsatolt területekkel együtt az itt található mozik is átkerültek Magyarországhoz, melyek működtetésére kezdetben a magyar katonai hatóságok adták ki az engedélyt. Körülbelül 50 újonnan bekapcsolódó filmszínházzal számolhatunk, ez a mennyiség pedig már komoly szervezési feladatot rótt az ágazatra (Dunántúl 1940. szeptember 11. 7; Pesti Hírlap 1940, 9). Kolozsvár Budapest után a második legtöbb mozival rendelkező város volt, de Marosvásárhely és Nagyvárad is több vetítőhellyel rendelkezett. A magyar nyelvű mozgóképek kibővült piaca természetesen megnövekedett bevételt is jelentett, de a filmeket valahogyan el kellett juttatni az üzemeltetőkhöz. Mivel a korlátozott példányszámban elérhető kópiák mozgatása nem volt egyszerű, viszont a híradók kötelező vetítésére vonatkozó szabályt mindenkinek be kellett tartani, a tulajdonosok olykor áthidaló megoldásokhoz folyamodtak. Így történhetett például, hogy 1940 februárjában a dési mozi az akkor már öt éve leköszönt Tomáš Masaryk csehszlovák államfő díszszemléjének felvételeit vetítette le legfrissebb anyagként, amit a Keleti Ujság vitriolos hangvételű cikkében szóvá is tett (1940. február 21. 4.). A filmhíradók esetében különösen fontos volt, hogy a nézők viszonylag gyorsan találkozzanak a tudósításokkal, hiszen azok egy része egy idő után aktualitását vesztette. A Film Iroda ezért a kópiák számának növelése mellett döntött. A korábbi 30 helyett most már 36 példányt gyártottak, ezeket utaztatták az egyes vetítőhelyek között. Később az amúgy is költséges nyersanyag utánpótlása a háborús viszonyok miatt egyre nehezebbé vált, ez pedig nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a híradózást a kortársak a drága műfajok között tartották számon.

1940. decemberében a lapok hírt adnak arról, hogy az MFI Filmközpontot állít fel Kolozsváron Szolláth Imre osztályvezető irányításával a Jókai Mór u. 2. szám alatt (Magyar Lapok 1940, 8; Keleti Ujság 1940. december 20. 5.). A stratégiai fontosságú intézmény fő feladata, hogy friss programot kínáljon a térség mozgóképszínházai számára, és „szakszerű filmservice-ként” ellenőrzött és javított filmeket terítsen. A Filmközpont a forgalmazás mellett a gyártásban is szerepet vállalt, mert nem csak közvetített, hanem eladásra is készített filmeket. Az ide delegált operatőr Nagy László, akinek az volt a dolga, hogy folyamatosan tudósítson az aktuális eseményekről, érdekességekről és a vidék szépségeiről. A működtetésben az MFI mellett a kölcsönzők egyesülete, a moziegyesület és az Ibusz filmszállítási osztálya is tevékenyen közreműködött, ez utóbbi a kópiák utaztatásáért felelt. Nagy László felvételeit a központ felállításától kezdve folyamatosan megtalálhatjuk a Világhíradó válogatásaiban, legalább két esetben a Fotofilm nevű céggel együttműködésben.

A Fotofilm az erdélyi híradózás másik fontos bástyája a korszakban. A vállalat, amelynek ma elsősorban fényképészeti anyaga ismert, egy ideig a filmhírek és riportok gyártása terén is nagyon aktív volt. Janovics Jenő már az 1930-as évek közepétől szorgalmazta a terület gazdag természeti és kultúrkincséről szóló oktató- és ismeretterjesztő filmek készítését előbb a román kormány, majd a Film Iroda irányába (Blos-Jáni 2017). Mint láttuk, az MFI végül nem őt, hanem saját kipróbált kollégáját helyezte a fiókintézményként működő filmközpont élére, viszont így is szüksége volt egy helyismerettel rendelkező, szakértő partnerre. Ez a partner a tehetséges Fekete László (1889-1947), Janovics korábbi operatőre lett, aki Bécsben tanulta a mesterséget és aki az 1920-as évek végétől működtette Fotofilm nevű cégét Kolozsváron (Deák Ferenc u. 6-8.). Bár a vállalat fő profilja a műtermi fotózás és fotólaborálás, de a filmhíradók műfaja sem lehetett ismeretlen számukra, hiszen korábban már román megrendelésre is forgattak (Blos-Jáni 2017). Nem teljesen világos, hogy a felálló Filmközpont milyen viszonyban volt a Fotofilmmel, az azonban biztos, hogy Fekete és kollégái 1940-1942 között folyamatosan szállítottak anyagokat a Filmirodának. Ezek a tudósítások jellemzően a forrás nevének jelzésével kerültek be a filmhíradókba és így jutottak el mindenhova.

A különösen aktív periódusban, 1940 és 1942 között, összesen 32 filmhírt találunk, amelyet beazonosíthatóan a Fotofilm gyártott. Ha ezekhez hozzáadjuk a Filmközpont filmjeit, a végső arány masszív Erdély-reprezentációt eredményez a Magyar Világhíradókban. A témák jellemzően puha hírek, fejlesztésekről, pozitív változásokról szóló beszámolók voltak, melyek az érzelmeken keresztül szólították meg a nem erdélyi nézőket. A Fotofilm anyagában legnagyobb számban, hét alkalommal, a sporthírek szerepelnek, ezek egyébként a korabeli híradókban általában is nagyon gyakran jelentek meg. A sportéletet követik a vasútépítésről, hídavatásról, épületátadásról szóló beszámolók, majd azok a filmek, melyek valamilyen egyéb szimbolikus tevékenységet mutatnak be. Ilyen szimbolikus tevékenység lehet az országzászló-avatás (MVH 869/6, MVH 888/9), egyházi ünnep (MVH 880/8, MVH 896/1), koszorúzás (MVH 880/8, MVH 896/1), de tulajdonképpen minden olyan tevékenység, amely valamilyen rituális rend szerint történik. A filmhírek nagy része tartalmaz ilyen elemeket. Ennek oka, hogy ezek felvétele jól tervezhető, előre meghatározott koreográfia szerint történik, másrészt nagyon fontos szerepük van a közösségi tudat, a stabilitás érzetének megteremtésében. A társasági események között ez első erdélyi bál (MVH 883/9) és egy farsangi mulatság (MVH 939/2) szerepel, a társadalmi mozgalmakat és közcélú aktivitást a nagyszabású KALOT találkozó (MVH 901/6) és a nehézsorsú gyerekek üdültetése képviseli (MVH 916/6, MVH 964/1). A felvételek egy része elveszett, így sajnos az a film is (MVH 906/2), melyben a kormányzó unokájával egy napon született kolozsvári fiúgyermekeket ajándékozták meg. A fennmaradt leírás szerint ebből az alkalomból 22 szerencsés gyermek kelengyét, ezüstpoharat, emléklapot és 200 pengő készpénzt kapott 1941-ben. Külföldi politikusok látogatását mindössze két alkalommal örökítette meg a Fotofilm. Elsőként Schlegelberger német igazságügyi államtitkár vizitjét 1941 októberében (MVH 922/2), majd a budapesti német követet 1942 márciusi körútján (MVH 942/7). Az utóbbi filmhírben a népviseletbe öltözött kőrösfőieket láthatjuk a horogkeresztes zászlókkal díszített településen, ahogy szakadó hóban köszöntik a magas rangú vendéget.

Az 1940 és 1944 közötti anyag összességében több mint hetven részben vagy egészben Erdélyhez kapcsolódó hírt tartalmaz, melyek nagy része Kolozsvárról szól. Ezek között sok a sporthír, gyakoriak a történelmi alakokról, különösen Mátyás királyról szóló megemlékezések, de megtaláljuk a Híradó Filmszínház különkiadását is, amely a Kolozsvári Nemzeti Színház 1941-es megnyitásáról szól.

A hírek általában a biztonság és a fejlődés képét nyújtják, inkább időtlenek és ismeretterjesztő jellegűek, mint aktuálisak. Csak ritkán kapcsolódnak össze a nagypolitika konkrét eseményeivel, így például a menekültkérdés kapcsán vagy egy-egy közéleti személy erdélyi látogatásakor. Annál élesebb a váltás a sorozatban, mikor 1944. júliusában még egy békés pisztrángtenyészetről szóló beszámolót látunk (Pisztrángtenyészet Erdélyben MVH 1067/2), majd az MFI filmhírei között a térség utoljára bukkan fel a Harcok a Kárpátokban és Erdélyben című haditudósításban 1944 októberében.

A filmhíradók Erdély-képét a korszakban előbb a traumatikus hiány, később a revíziós program, majd az önigazoló, identitást erősítő témaválasztás határozza meg. Ezek az anyagok professzionálisak, erősen hatnak az érzelmekre, és a híradók esetében egyébként természetes, de gyorsan elavuló aktualitás helyett a folytonosságot, tradíciót, kulturális és gazdasági értékeket emelik ki. Különösen fontos bennük az ismeretterjesztő szándék, mely összekapcsolódik a politikai vezetés propagandacéljaival. Ezek a mozgóképek a feldolgozott témák mindenkori dokumentálói, ezért sok témában nagy forrásértékkel bírnak, másrészt viszont a készítők Erdélyhez való viszonyának alakulását is megörökítik.

A Fotofilm tudósításai a Magyar Világhíradóban 1940-1942

Filmhír

Megjelenés dátuma

Gyártó/

operatőr

Helyszín

Téma

Új híd a Sebes-Körösön

1940. október

(MVH 867/6)

Fotofilm/

Fekete

Örvénd,

Mezőtelki

Hídavatás

Felavatták a bethleni országzászlót [elveszett]

1940. október

(MVH 869/6)

Fotofilm/

Fekete

Bethlen

Zászlóavatás

Staféta Kolozsvárra [elveszett]

1940. október

(MVH 870/7)

Fotofilm/

Fekete

Kolozsvár

Sport

A kolozsvári egyetem megnyitása [elveszett]

1940. október

(MVH 871/9)

Fotofilm – MFI/Kiss E.

Kolozsvár

Oktatás

Kolozsvár

1940. november

(MVH 875/5)

Fotofilm

Kolozsvár

Koszorúzás

Székely újoncok

1940. december

(MVH 877/8)

Fotofilm/

Fekete

Kolozsvár

Hadsereg

Új vasút Székelyföldre

1941. január

(MVH 880/6)

Fotofilm – MFI/Nagy L.

Szászlekence

Vasútavatás

Székely katonák karácsonya

1941. január

(MVH 880/8)

Fotofilm

?

Egyházi ünnep, Hadsereg

Alagútépítés Erdélyben

1941. január

(MVH 882/8)

Fotofilm

Monorfalva

Vasútépítés

Az első erdélyi magyar bál

1941. január

(MVH 883/9)

Fotofilm

Kolozsvár

Szórakozás, Társasági esemény

Országzászló Gyergyószentmiklóson

1941. február

(MVH 888/9)

Fotofilm

Gyergyó-szentmiklós

Zászlóavatás

Kolozsvár [elveszett]

1941. március

(MVH 891/8)

Fotofilm

Kolozsvár

Nemzeti ünnep

Húsvét Erdélyben [elveszett]

1941. április

(MVH 896/1)

Fotofilm

Székelyföld

Egyházi ünnep

Az erdélyi színművészet gyásza Várady Miklós [elveszett]

1941. május

(MVH 899/4)

Fotofilm

Kolozsvár

Kultúra

Bevonulás után [elveszett]

1941. május

(MVH 899/8)

Fotofilm

Kolozsvár

Hadsereg

Székely seregszemle Csíksomlyón

1941. május

(MVH 901/6)

Fotofilm

Csíksomlyó

Társadalmi aktivitás

Hóman Bálint Kolozsvárott [elveszett]

1941. június

(MVH 904/9)

Fotofilm – MFI/Nagy L.?

Kolozsvár

Oktatás, Belpolitika

Erdélyi gyermekhét [elveszett]

1941. június

(MVH 906/2)

Fotofilm

Kolozsvár

Horthy-propaganda

Gyermeküdülő az erdélyi hegyek között [elveszett]

1941. szeptember

(MVH 916/6)

Fotofilm

Sztána

Szórakozás, Társadalmi aktivitás

Lovas mérkőzés Kolozsvárott

1941. október

(MVH 921/4)

Fotofilm

Kolozsvár

Sport

Kolozsvár

1941. október

(MVH 922/2)

Fotofilm

Kolozsvár

Külpolitika

Rendőr-vizsga

1941. november

(MVH 921/7)

Fotofilm

Kolozsvár

Oktatás

Erdély – Dél-Magyarország 5:2 [elveszett]

1941. november

(MVH 924/3)

Fotofilm

?

Sport

Sí-sport Erdélyben

1942. január

(MVH 932/4)

Fotofilm

Kolozsvár

Sport

Kolozsvár [elveszett]

1942. január

(MVH 935/6)

Fotofilm

Kolozsvár

Épületavatás, Hadsereg

Sí-élet Erdélyben

1942. február

(MVH 936/6)

Fotofilm –MFI/Tubay?

Óradna

Sport

Vasútépítés Erdélyben

1942. február

(MVH 937/8)

Fotofilm

Szeretfalva

Vasútépítés

Farsang Erdélyben

1942. február

(MVH 939/2)

Fotofilm

Kolozsvár

Szórakozás, Társasági esemény

Labdarúgómérkőzés Kolozsvárott

1942. március

(MVH 942/4)

Fotofilm

Kolozsvár

Sport

A német követ Erdélyben

1942. március

(MVH 942/7)

Fotofilm

Kőrösfő

Külpolitika

Atlétáink Kolozsvárott

1942. július

(MVH 959/4)

Fotofilm

Kolozsvár

Sport

Erdélyi gyermekek nyaraltatása a Kolozs megyei Jegenyei üdülőtelepen

1942. augusztus

(MVH 964/1)

Fotofilm

Jegenye

Szórakozás, Társadalmi aktivitás

Bibliográfia:

  • Dr. Gábor Jenő: Erdélyi, felvidéki és bácskai filmhíradókat a revízió érdekében. Filmkultúra, 7. évf. 1. sz., 1934. január 1. 14-15.
  • Szó köztünk ne maradjon. Keleti Újság. 20. évf. 142. sz., 1937. június 26. 6.
  • A csiki korongütők nyolcéves mérlege. Brassói Lapok. 44. évf. 63. sz., 1938. március 18. 7.
  • A Führer meg a Duce – egy angol barátjuk szeméve nézve. Brassói Lapok. 45. évf. 238. sz., 1939. október 15. 16.
  • Legfrissebb híradó. Keleti Ujság. 23. évf. 40. sz., 1940. február 21. 4.
  • Ötven mozit kaptunk vissza Erdélyben. Dunántúl. 1940. szeptember 11. 7.
  • Több mint ötven erdélyi mozi lett újra magyar. Pesti Hírlap. 62. évf. 208. sz., 1940. szeptember 13., 9.
  • Éljenzés és taps a pécsi moziban. Dunántúl. 30. évf. 209. sz., 1940. szeptember 14., 5.
  • Kelet felé! Dunántúl. 30. évf. 234. sz., 1940. október 13., 5.
  • Erdélyi filmközpontot állít fel a Magyar Filmiroda. Keleti Ujság. 23. évf. 292. 1940. december 20. 5.
  • Filmközpontot állit fel a Filmiroda Kolozsváron. Magyar Lapok. 9. évf. 276. sz., 1940. december 21. 8.
  • Barkóczi Janka: Ezerszemű filmhíradó. Vizuális propaganda Magyarországon 1930-1944. Budapest: L’Harmattan, 2017.
  • Blos-Jáni Melinda: A némafilmektől a híradó- és oktatófilmekig. Janovics Jenő munkássága a két világháború között. Filmtett. 2017. december 29.
  • Fekete László. Hangosfilm.hu.

Tanulmányok az erdélyi magyar mozgókép történetéről című dossziénkból:

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola