Honnan vette a bátorságot egy fiatal arisztokrata hölgy 1913-ban, hogy közreműködjön egy akkoriban újdonságnak számító moziszkeccs elkészítésében? Szilvássy Carola, vagyis báró Bornemissza Elemérné nem szokványos életútjának ismeretében választ kapunk a kérdésre.

Szilvássy Carola (1876-1948) és nővére, Margit – akit leginkább Dudunak szólítottak – a kolozsvári Wass Antónia és Szilvássy Béla földbirtokos házasságából született. A családnak jelentős birtoka volt Hadréven, amelynek jövedelmeiből kényelmesen élhettek. Szilvássy Carola báróné (1876-1948) igen aktív közéleti tevékenységet folytató hölgy volt, egyebek mellett a Kolozsvári Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöknője, az Erdélyi Helikon védasszonya. Carola báró Bornemissza Elemérnek lett a felesége. Egyetlen gyermekük korai halála után különváltak. Hetvenkét éves korában halt meg Kolozsváron. Sírjára a jelenlevők emlékezete szerint Bánffy Miklós helyezett egyetlen rózsacsokrot.

Kemény János, az Erdélyi Helikon írói kör létrehívója és főszervezője számára Szilvássy Carola a marosvécsi találkozók során nyújtott felbecsülhetetlen támogatást. Kemény, aki Kakukkfiókák című regényében külön fejezetet szentel gyermeke keresztanyjának, így emlékezik róla: „Carola már akkor azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akikkel kapcsolatban kénytelen volt mindenki állást foglalni, vagy mellette, vagy ellene. A legújabb divat szerint öltözködött, ízléssel ugyan, de jóval modernebbül, mint mások. Internacionalistának vallotta magát…” Széles körben elterjedt vélekedés, hogy Bánffy Trilógiájának hősnőjét, Milóth Adrienne-t róla mintázta. Maga a szerző ezt írja leányának: „Szilvássy Carola sokrétű kulturális, társadalmi és jótékonysági szerepét Kolozsvár életében ma már nagyon nehezen tudjuk elképzelni, ahogy azt sem, hogyan vette rá Blériot, hogy magával vigye repülni, és azt sem, hogyan mentett meg egy nagyszebeni tűzvészből több tucat árvát.”

Archív felvételek (forgatási jelenetek, színpad- és élőképek) Az apacsnő szerelméből és a Norából

Nagyon nehéz Szilvássy Carolát jellemezni, semmilyen korabeli sztereotípia nem ráhúzható, arisztokratának deviáns, színésznőnek amatőr, de műkedvelőnek profi, ápolónőnek túlképzett, orvosi végzettsége nincs, de az orvosi kar bábapzőjét jelesen abszolválja. Kevés írása nem számottevő, mégis a vezető irodalmi alkotások, alkotók szerkesztője, tanácsadója, nem egy ízben jeles irodalmi esteken tolmácsolója. Nagyon nehéz a pályáját érdemben érzékeltetni, de mégis van egy olyan vonás, amely minden cselekedetében megnyilvánul: ez a drámaiság, a drámai cselekedetek iránti elszánt vonzódás; elmondhatjuk róla, hogy drámai alkat, minden értelemben.

Amatőr színészi működése mindenképpen Janovics Jenő tudomását, beleegyezését is magán hordozza, hiszen gyakorta közös vendégei az Óváry Szalonnak, ahol a kedves vendéglátók – Carola barátnője, Purjesz Olga és Óváry Elemér doktor – művészet- és színházpártolók.

Honnan vette a bátorságot 1913-ban, hogy közreműködjön egy akkoriban végképp újdonságnak számító moziszkeccsben? Megérthetjük, ha végignézzük azt a nem szokványos pályát, amelyet amatőr színésznőként leírt, a kora gyermekkori élőképeken, az amatőr polgári drámákon keresztül, Ibsen Nórájáig és Bethlen Margit novelláinak előadóestjéig.

Ezt a fajta elköteleződést már a kora gyermekkorban tetten érhetjük, egyrészt a romantikus nyaralások alkalmával, melyeket unokatestvéreivel töltött, másrészt a bécsi nevelőintézetben, ahol számos színházi élménye során megismerte az expresszionista színjátszás megannyi jellemvonását.

A szórakozás és utazgatások mellett azonban Carola szorgalmasan gyakorolta mindazt, amit a korabeli lányoknak tanulniuk kellett, a színjátszáson, szavaláson kívül, nem csak a zenét és kézimunkát, hanem az idegen nyelveket, alig tíz évesen már a családtagoknak is francia nyelven fogalmazza meg levelét. A Szilvássy szülők csak a lányok tanulmányainak végeztével tértek vissza Kolozsvárra, hogy lányukat bevezethessék az erdélyi társaságba. Korabeli beszámolók szerint kora gyermekkorától vonzódott a történetek drámai megjelenítéséhez.

És itt jön a képbe gróf Bánffy Miklós, aki 1893-ban húsz éves. Még nem publikált, de mégis ez az az év, amikor – tudomásunk szerint – első irodalmi művét megalkotja. Ugyanis a kisméretű iskolai irka Keresztesy Pál nyomdája által kiadott címkéjén a jól ismert szálkás, jobbra dőlő, és viszonylag jól olvasható, fekete tintás bejegyzése az alábbi szöveget tünteti fel: „Egy végrendelet következményei”, újabb átdolgozás. 1893. III. (Kolozsvári Állami Levéltár – a darab teljes szövegének, változatainak, valamint a hozzá fűződő előadások adatainak publikálása folyamatban.)

Az első drámai szárnypróbálgatásokat szintén végigkíséri Bánffy erős vizualitása és sajátosan kifinomult képi világa. Amint gyűlnek a színházi tapasztalatai, a darabot előadják előbb Kolozsváron, majd ő maga is játszik egyik változatában, a színleírás pedig az alábbi módon egészül ki: „Bányainé kastélya. Idő 1815. Elegáns terem, középen széles nyitott járás a terassera. Kilátás kertre. Oldalajtók, ablakok. Balra kandalló, fényes bútorzat.” (Kolozsvári Színházi Archívum – a közlésért köszönet Salat-Zakariás Erzsébet archívumvezetőnek, valamint Tompa Gábor színházigazgatónak.)

A fordulatos darab számára az egyszerű szalonkörnyezet biztosította mindazt, ami a vígjátékhoz szükséges, a praktikus elhelyezés pedig gyakorlott színpadi emberre vall. A darab nem egy dramaturgiai mestermunka, hiszen már a szereplők felsorolása túl sokat elárul a kulcsfontosságú jelenetekről. A szereplők: Bányainé Gabrielle, özvegy Piszmoghyné, Lucy, Bányai Pál vértes kapitány, Pávásdy Balthazár huszárhadnagy, valamint az inas. A cselekmény szokványos fordulatokra épül. Egy hóbortos nagybácsi, nem lévén örököse, tetemes vagyonát csak akkor hagyja két rokonsági fokozatban egyforma fokozatú unokaöccsére, illetve húgára, ha azok házasságot kötnek, különben a vagyon nyúltenyésztőkre marad. A két nincstelen fiatal (Gabrielle és Pál) jobb híján házassági szerződést kötnek, mely szerint a megkötött frigy kizárólag formalitás, de eleget tesz a végrendelet által támasztott követelményeknek. Később, egy véletlen összetalálkozás folytán Bányainéról kiderül, hogy a férje által régóta üldözött ideál, akibe bár halálosan szerelmes, még a nevét sem tudja. Számos leckéztetés és névcsere után kiderül, hogy Gabrielle számára sem közömbös a kapitány. Ugyanilyen fordulatos barátaik szerelme, amelynek eseményei párhuzamosan futnak a két főszereplőével. A darab a korabeli színház könnyed, divatos kliséinek ötvözete. A nyelvileg változatos, olykor rokokó stílus hajlékony kecsességével bír, de az emberi természet sajátosságait inkább csak karcoló, mintsem kibontó korai művecske.

Ugyanis a darabban Bányai Pál, hogy ne jussanak nyomára, „Savanyú”-ként mutatkozik be, de Gabrielle, hogy móresre tanítsa, több ízben eljátssza, hogy nem emlékezik a nevére, ezért „Keserű”-nek gúnyolja. Érdekes adalék, hogy éppen ezt a szerepet játssza Bánffy egy évvel később a Kolozsvári Színház jótékonysági előadás-változatában, ebben a változatban játssza el Bányainé szerepét Szilvássy Carola. Sőt az első példány egyik javítási oldalán a Gabrielle név helyet Carola szerepel, majd át van javítva. Bánffy ekkor a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója, majd tanulmányait Budapesten, a Királyi Magyar Tudományegyetem jogi fakultásán folytatja. Lehet, hogy az unalmas órák alatt keletkezett a mű? A darab témáját talán éppen a jogi paragrafusok taglalása ihlette, az örökösödési jog útvesztői, vagy éppen egy különleges házassági szerződés említése pattintotta ki az alapötletet?

Kettős szerepvállalás: műkedvelő színjátszás és jótékonyság – mindkettő Carola alapvonása, hiszen ez az előadás a Vöröskereszt megalapítása végett jött létre az arisztokrata ifjak közreműködésével. Művészi ambícióiról is keveset tudunk, bár a korabeli lapok bőven cikkeztek például színészi alakításairól.

Janovics Jenővel rendkívül jó, szinte napi kapcsolatban van. Az Óváry Szalon mindenkori találkozóhelyük, de ugyanúgy a Thália Rt. vagy a Színpártoló Társaság, amelynek Szilvássy Carola az alelnöke. 

Kolozsváron, 1913 márciusában kerül sor az első játékfilmjellegű felvételre. A kolozsvári jótékony nőegylet bazárján moziszkeccset kívánnak bemutatni. A moziszkeccs címe: Az apacsnő szerelme, rendezi br. Bornemissza Elemérné és Hetényi Elemér, szereplői  arisztokraták. A kor jellegzetes és ismert témája, amely még Lehár Ferenc A három grácia című operettjében is felcsendül, éppen úgy benne van a korhangulatban, akár a tiltott apacstánc. Honnan is ered ez a fura névváltozat?

„Amíg a vadászmezőikre nem tört be a fehér ember, szomszédaikra csaptak le, és amikor ló került alájuk, csak vadabbak lettek. Leghíresebb főnökük, Geronimo vezetésével heroikus és ügyes harcot vívtak a fehér túlerővel, semmiként sem akarván zárt rezervációkban letelepedni, ami azért nem csoda, mert a hitszegő sápadt arcúak a legkopárabb földeket jelölték ki szegény nomádoknak, akik ekét-boronát nem ismertek soha.

Az európai sajtó a 19. század utolsó évtizedeiben sokszor foglalkozott velük, mint nehezen »pacifikálható« lovasokkal. A névátvitel tehát logikus: a rabló, lesipuskás apacsok olyasféle csőcselék lehetett a 19. század végén Párizsnak szemében, mint a külvárosok kitartott férfijai és bűnözői, akik hasonlóképp szilajok a kockaköves utcákon, hát még a macskaköves sikátorokban és harmonikaszótól hangos pincebutikokban!” (Mi a különbség a párizsi apacsok és a vadnyugatiak között? Lenolaj – kulturális online műhely, 2017. 02. 25.)

„A szkeccsnek három része lesz, az első mozgóképekből, a második színpadi jelenetből s a harmadik ismét mozgóképekből áll. Az előzetes tervek szerint felvételeket eszközölnek Kolozsváron a Donát úti téglagyárnál, a Szamos partján, a Sétatéren, a Főtéren, a Státus épülő házai között, a Bíró-patikában, a New York étteremben, a Thália kávéházban, a Bánffy-palotában, a palota és a templom előtt” – írta az Újság. Két nappal később a „forgatási naplót” is közzétették, amelyben egy autentikus indiános filmbe illő jelenet után (Az apacstanya) az erdélyi valóságba visszahúzó felvétel következett (Látogatás a New York étteremben).

„Érdekes figyelemmel követni Az apacsnő szerelme című alkotás további sorsát is, ugyanis a filmjelenséghez kapcsolódó összes megnyilvánulás csíráit felfedezhetjük benne. A film forgatását a budapesti Uher Filmgyár vállalta, melynek vezetője, Uher Ödön február végén Kolozsvárra érkezett két operatőrrel, s március első napjaiban elkészítették a felvételeket. Uher március 6-án közölte, hogy a felvételek »fényesen sikerültek, és egyetlen felvétel sem veszett kárba«” – írja, az Újság 1913-as beszámolójára támaszkodva, Moldován Árpád Zsolt (Az erdélyi némafilmgyártás a korabeli magyar sajtó tükrében, Filmtett, 2005. január).

Az első forrás, amely láttatni engedi, hogy Szilvássy Carola több volt, mint rendezőasszisztens, az a patikussegéd levele, akit elkápráztat alakítása. A fiatal, megközelítőleg húsz éves patikussegéd könyörög a harminc éves Carolának, hogy egyetlen egyszer találkozzon vele. De ez a levél még mindig csak arról árulkodik, hogy Szilvássy Carola részt vesz a filmkészítésben.

A korabeli krónikából nem derül ki az, hogy a „rendezőasszisztens” milyen szerepet tölt be a filmben. Annál megdöbbentőbb volt, amikor az első fotók előkerültek a filmből. A beállított műtermi felvételeken egy pöttyös ruhás, fehér zsabós inget, fűzött magasszárú cipőt viselő, kendővel bekötött hajú „apacsnő” késsel a kezében. A film főszereplője: Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola. Különlegessége a képnek, hogy bár egy alsóbb népréteg képviselőjét játssza, mégis, a társadalmi szokásoknak megfelelően, a derekát a kor divatja szerint darázsderékra retusálják a fotóműteremben.

A többi fotó is hasonlóan beállított, és tükrözi az arisztokrácia azon elképzelését, hogyan nézhetett ki az apacsnő és környezete. Korabeli simléderes sapkák és mellények, villanó fehér ingek a beállított csoportképen. De ha összevetjük egy közel egyidőben keletkezett párizsi fotóval, látjuk, hogy a ziláltságtől és viseltességtől eltekintve igencsak hiteles a kosztümelképzelés. 

Az arisztokraták beállítása leginkább az akkoriban divatos élőképekre emlékeztet, és ugyanolyan romantikus, mint az a bizonyos Lehár Ferenc-dal:

„Ha megversz is, imádlak én, te drága rossz apacslegény,

Csak üss meg, de tekints le rám, tiéd a hű apacsleány!

Bár ajkamon érzed a bűnt, csak csókolj, a bűn tova tűnt.

Jöjj! Ölelj nagyon, apacslegény, fojtsd a szíved belém!”

Az azóta eltelt több évtized alatt a lindy hop a swing „első” igazi, eredeti táncává nőtte ki magát, és mindeközben először a charleston, majd olyan más táncok elemeit is átvette, mint az apache dance, the shimmy, cakewalk, foxtrot, tap stb. Ezek a táncok egyébként alapvetően mind dzsessztáncként ismertek.

A darab szereplői: gróf Bánffy Ferencné, báró Jósika Adrienne, báró Rudnyánszky Gyula, Hetényi Elemér, báró Bornemissza Eeemérné, báró Zeyk Irma, Hirsch Dezsőné, báró Schell Gyula, Szentkirályi Zsigmond, gróf Teleky Sándor, Balogh István, Hirsch Dezső, gróf Waldegg Ernő, Sombory László, Indig Ottó, báró Rudnyánszki Lajos.

„Szemtanúk elbeszéléséből ismerjük a film két jelenetét:

Napsütötte délelőtt a főtéren. Egy dáma élénk beszélgetésbe merülve sétál a korzón, balján egy fehér kamáslis, pepita nadrágos, monoklis gavallér. Vidáman csevegnek, egyszer csak a férfi a hölgy fejéhez hajol és súg valamit. A dáma felkapja a fejét, majd kezeit a szívére szorítva elalél. A férfi felfogja, de a hölgy öntudatának egy pillanatra visszatérő büszkeségével elhárítja a segítséget. Vajon mit sughatott a gavallér? Erre a sétálók közül többen odarohannak és felfogják az ájulni készülő hölgyet.

Változik a kép:

Bíró Géza gyógyszertára előtt vagyunk. A gyógyszerész vidáman beszélget a patika ajtajában. Egyszerre csak felfigyelnek és íme elegáns urak menete hozza az imént elájult hölgyet. Az előzékeny patikus széket tesz a járdára, majd beszalad és egy üvegcsével tér vissza, amit a hölgy orra alá tart. A körülállók széles gesztusokkal sopánkodnak. A hölgy lassan felnyitja a szemét, hálásan tekint a gyógyszerészre, majd sírva fakad, szemeit zsebkendőbe rejtve. Megnyugtatják, a hölgy mély sóhajjal feláll a székről, kis tükröt vesz elő és kétségbeesve állapítja meg, hogy a rosszullét és a sírás egészen feldúlták a vonásait. Az előzékeny gyógyszerész ismét besiet a  boltjába és egy tégellyel tér vissza, amit mély meghajlással  nyújt át a dámának, az kecses pukkedlivel megköszöni  és máris derűs mosolyra  derűl az arca. A gép közelmegy a tégelyhez: »Havasi gyopárcrém«. Megjegyzendő, hogy a Havasi gyopárcrémet Bíró Géza gyógyszertára készítette és hirdette is annak csodás hatását mindenfele. Így közvetett úton is, de ebben a filmben kell látnunk az első reklámfilmet is. Azt hisszük, hogy nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy Bíró Géza nem kis mértékben járult hozzá a film költségeihez. Bíró Géza testi-lelki jóbarátja volt Janovicsnak, így igen valószínű az is, hogy neki is lehetett valami része ebben a produkcióban.

A film ismét szkeccs volt, a színház főrendezője, Hetényi Elemér rendezte, operatörje ismeretlen. Előadásra került a Színkörben rendezettt jótékony karácsonyi bazár alkalmával, amikoris a szerplők az énekszámaikat gitár kísérettel adták elő” – írja Welser-Vitéz Tibor A kolozsvári filmgyártás című munkájában (Welser az 1960-as évek elején írta a szöveget, amely nem jelent meg nyomtatásban, mindmáig a Magyar Nemzeti Filmarchívum könyvtárában található meg kéziratban).

Az előadás érdekessége, hogy egy szerelmi rémdráma is övezi. Rajnai Gábor pályája kezdetén beleszeretett „egy híres és szép főrangú dámába”. „Az előkelő úrnő mély vonzalmat érzett a színpad iránt, sőt vendégként fel is lépett egyszer a Norában, egyszer a Georges hercegnőben. Gabi lángolt érte. (…) Nagy baj nem történt. Mindössze annyi, hogy Gabi úgy érezte, hogy aki szerelmes, annak férfias kötelessége az öngyilkossági kísérlet. Rajnay Gabi homlokán sok év után is látható volt a pörkölés fekete sebhelye” – emlékszik vissza Janovics Jenő.

De nem ez az egyetlen megemlékezés a Rajnay Gáborral való szerencsétlen történetről. Kőmíves Nagy Lajos és Marosi Ildikó beszélgetése során Kemény Jánossal így emlékeznek (PIM-hangfelvétel / Versailles-i repkény című könyve):

„Luigi: Karakán fickó voltam, nem olyan, mint most.

Kemény: Párbajozott…

Kemény: Féltek tőled, mint a tűztől.

Marosi: Kivel párbajozott Luigikám?

Luigi: Rajnai Gáborral, a színésszel pisztolypárbaj…

Kemény: Ott játszott egy ideig Kolozsváron, Szilvássy Carola volt szerelmes belé, vagy megfordítva?

Luigi: Hát őmiatta lőtte magát agyon…

Marosi: Ki? Rajnai?

Luigi: Rajnai Gábor, de elcsúszott a fegyver, kérlek szépen, a homlokán.

Marosi: S meg lehetett menteni…

Luigi: Meg. Elkísértük a kapujáig Rajnait. »A soha viszont nem látásra«, így búcsúzott el tőlünk. Horthy volt velem és egy Pajor nevű baritonista. Megálltunk még és beszélgettünk, mert olyan komolyan búcsúzott tőlünk. Az Arany János utcában lakott. Egyszer csak eldörren egy pisztoly, és mi elkezdtük rázni az ajtót, a házigazda már kiáltott bentről: »mentőt, mentőt«. S akkor megmentették…”

De más érdekességet is találunk a korabeli sajtóban, ha Szilvássy Carola nyomába eredünk: nem akárkik hivatkoznak rá, hanem két olyan szerző, akikben a modern magyar színpad megteremtőit tisztelhetjük. Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc párbeszédéből ez utóbbi meg nem valósított filmtervét ismerhetjük meg a Pesti Hírlapból (1922. március, 44. évfolyam, 49-74. szám).  

„Az egyik csöndtörő Herczeg Ferenc, a másik Molnár Ferenc. Az utóbbi beszél éppen.
– Tudod-e, mondja, hogy sorban a második darabodnak, A három testőrnek, egy olyan példányát őrzöm, mely az én rendezői példányom lett volna, ha itt, a Vígszínházban színre kerül és pedig jótékony célra. Az újságírók javára akartuk előadni… Tervbe vettük még, hogy felkérünk, írj a darabba egy betétet, melyben egész sor kitűnő szerző, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Lengyel Menyhért veled együtt írna. A két nagy női szerepre a kolozsvári társaséletnek két csillagát szemeltük ki, akik akkoriban híresek voltak a jótékony célú előadásokon elért sikereik révén; Csillag Teréz szerepét az egyik Bornemissza baronesznek szántuk, míg Lánczy Ilkáét a mostani miniszterelnök feleségének, gróf Bethlen Margitnak... De hát valami ok miatt az egész előadás elmaradt.
– Kár. És talán magát a gondolatot fel lehetne eleveníteni, felelte Herceg. – Hiszen az újságíró-nyomor nagyobb, mint valaha. És a Vígszínház bevezette a 10 órás előadásokat. Én különben is nagyon szeretem A három testőrt. Az első újszerű darabom volt ez, az akkori időkhöz mérten.” 

Szilvássy Carola színészi pályája nem ér véget Az apacsnő szerelmében nyújtott alakítással, ahogy számos színházi krónika is megjegyzi: nagyon eredményes a Bethlen Margittal, a neves írónővel, Bethlen István feleségével való együttműködése.

És ha a színészi alakítás kritikája még nem győzött meg mindenkit Szilvássy Carola rendkívüli személyiségéről, álljon itt egy részlet az Erdélyi Újság Két világrészen át – egy sírhoz című cikkéből, amelynek az egyik főszereplője szintén Bornemissza Elemérné, s egy igazi játékfilmbe illő kalandról szól:

„Két szép asszony, két erdélyi főúri hölgy: báró Aczél Elemérné született Wass Mária, az elesett hős testvére és az ő barátnője, báró Bornemissza Elemérné született Szilvássy Carola ennek az esztendőnek egy szép augusztusi estéjén minden férfi kíséret nélkül útra kelt, hogy két világrészen s Transwaal ismeretlen vadnépek lakta vidékein keresztülhaladva felkeresse az elesett mágnás sírját, s őhozzá és családja kegyeletéhez méltóan feldíszítse, megjelölje azt. A szerencsétlen ifj. Wass Albert sírja a portugál határ közelében, teljesen vad helyen fekszik, ahová semmi civilizált jármű el nem visz, s amelyet teljesen barbár néger törzsek is csak gyéren laknak.”