Meghiúsult tervek és félreértett címek – Pontosítások a Janovics Jenő kolozsvári filmgyárában készült produkciók kapcsán

2023. december 8. – írta Zágoni Bálint

Lehetséges, hogy Janovics Jenő megfeledkezzen körülbelül húsz filmről, amikor az 1940-es évek elején saját filmgyárának termését leltárba vette? Esetleg Vitéz (Welser) Tibor és Jordáky Lajos, akik több éven keresztül gyűjtötték és rendszerezték a kolozsvári filmgyártás dokumentumait, soroltak volna idegen filmeket a Szamos-parti műhely alkotásaihoz? A helyzet sokkal árnyaltabb, a kaotikus végeredményhez önálló életre kelő munkacímek, hiányosan fellelhető és szűkszavú korabeli sajtóvisszhang, valamint számos féleértés is szükséges volt.

„A jövőből jöttünk, és hidd el nekünk, hogy nagy gáz van!” – Zágoni Balázs: Szamos-parti Hollywood

2023. május 31. – írta Papp Attila Zsolt

Zágoni Balázs szívének kedves korszakot választott időutazós kalandregénye témájául: vállalása, hogy közelebb hozza a mai fiatalokhoz a magyar némafilm hőskorát.

A populáris forma művészete – Janovics Jenő: Az utolsó éjszaka (1917)

2022. december 8. – írta Gelencsér Gábor

Balogh Gyöngyi emlékének

Újjáélesztett kolozsvári némafilmek – A métely és A kancsuka hazájában

2019. november 30. – írta Zágoni Bálint

A Janovics Jenő által vezetett kolozsvári filmstúdióban 1913 és 1920 között több mint 60 játékfilm készült, ezek közül azonban ma mindössze négy tekinthető meg nagyjából teljes hosszúságában, a többi eltűnt, megsemmisült az elmúlt száz év alatt. Az eltűnt némafilmek közül újabb négy némileg szerencsésebb helyzetben van. Ezek esetében nem csak jelenetfotók maradtak fenn, hanem több tucat rövid, párkockás filmszalag részlet is megmaradt Gyalui Jenő, a studió dramaturgja hagyatékában. Ezek közül A kancsuka hazájában és A métely című filmeket rekonstruáltuk abban a reményben, hogy ezek a rekonstrukciók hozzájárulnak a stúdió történetének minél teljesebb megismeréséhez.

Az első kolozsvári moziszkeccs nyomában – Szilvássy Carola és Az apacsnő szerelme

2018. december 14. – írta Szebeni Zsuzsa

Honnan vette a bátorságot egy fiatal arisztokrata hölgy 1913-ban, hogy közreműködjön egy akkoriban újdonságnak számító moziszkeccs elkészítésében? Szilvássy Carola, vagyis báró Bornemissza Elemérné nem szokványos életútjának ismeretében választ kapunk a kérdésre.

Filmszemle és filmhíd – IV. Kolozsvári Magyar Filmnapok (2013. augusztus 19–23.)

2013. augusztus 27. – írta Zakariás Ágota

Magyar népmesék a legkisebbeknek, régi televíziós felvételek a nosztalgiázni vágyóknak, rövidfilmek, dokumentumfilmek és friss magyar játékfilmek az újdonságokra kíváncsi kolozsváriaknak – dióhéjban így foglalhatnánk össze a múlt héten lezajlott vetítéssorozat műsorát. A IV. Kolozsvári Magyar Napok filmes programja két szekcióban zajlott: a Kolozsvári filmszemlét a Tranzit Alapítvány, a FilmHidat pedig az Erdélyi Magyar Filmszövetség és a Sapientia EMTE szervezte számos partnerintézménnyel karöltve.

Egyszer volt… – Kolozsváron talált amatőr filmek az 1920–30-as évekből

2006. május 15. – írta Tóth Orsolya

1923, délután Kolozsváron. Főtéri korzó. Fotográfus szaküzlet, a mai Egyetemi Könyvesbolt helyén, a cégéren: Kovács P. és fiai. A polcokon filmtekercsek, fotópapírok, fényképezőgépek, sőt kisebb, amatőr használatra való filmkamerák. Chaplin-rövidfilmek, animációs- és reklámfilmek, nyersanyagok. Az üzlet kereskedelmi igazgatója Orbán Lajos. Németországból szerzi be az éppen aktuális, házi használatra szánt filmeket, a korszerű technikai felszerelést, nyersanyagokat.

Az erdélyi némafilmgyártás a korabeli magyar sajtó tükrében – Úttörő vállalkozás, vegyes fogadtatás

2005. január 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

A tulajdonképpeni filmtekercsek sajnálatos megsemmisülése miatt a korabeli írott emlékekre, a sajtóra kell hagyatkoznunk, amikor a magyar némafilmgyártás, és ezen belül a kolozsvári filmgyártás történetét akarjuk feltérképezni.

Kertész, Korda, Kolozsvár (és persze Janovics) – Interjú Balogh Gyöngyi filmtörténésszel, a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársával

2005. január 15. – írta Zágoni Balázs

„Először az 1945 előtti magyar hangosfilmekkel kezdtem el foglalkozni. Innen vezetett az út a némafilmekhez, mert a filmfelújítás során azok a filmek élveznek előnyt, melyek nagyobb veszélyben vannak. Minél régebbi film, annál nagyobb kincs, és annál veszélyeztetettebb, mert megsemmisülhet.”