Magyar népmesék a legkisebbeknek, régi televíziós felvételek a nosztalgiázni vágyóknak, rövidfilmek, dokumentumfilmek és friss magyar játékfilmek az újdonságokra kíváncsi kolozsváriaknak – dióhéjban így foglalhatnánk össze a múlt héten lezajlott vetítéssorozat műsorát. A IV. Kolozsvári Magyar Napok filmes programja két szekcióban zajlott: a Kolozsvári filmszemlét a Tranzit Alapítvány, a FilmHidat pedig az Erdélyi Magyar Filmszövetség és a Sapientia EMTE szervezte számos partnerintézménnyel karöltve.
A Tranzit Házban megrendezett Kolozsvári Filmszemle a kolozsvári filmes műhelyek alkotásaira fókuszált, míg a TIFF-házas és a Művész Moziban zajló vetítések a helyi alkotók munkáinak bemutatása mellett a szélesebb közönség felé is nyitottak.
A Tranzit Házban zajló vetítéseket Maksay Ágnes 2008-as Száműzött pályakezdők. Kihelyezettek a Ceauşescu-rendszerben című dokumentumfilmje nyitotta meg. A Video-Pontes stúdió alkotójának filmje azokról a 80-as években vidékre száműzött magyartanárokról szól, akik, Nicolae Ceauşescu integrációs politikája értelmében, az egyetem elvégzése utáni kötelező három éves gyakornoki idejüket egy-egy moldvai vagy olténiai kisvárosban vagy faluban töltötték. A szereplők sokszor humorral elevenítik fel a történteket, többek között azt is, hogy milyen abszurd helyzeteket eredményezett az, amikor a magyar anyanyelvű angol- vagy orosztanár (mindig a mellékszaknak megfelelően) magára maradt a tanteremben a román anyanyelvű diákokkal. A gondosan kiválasztott korabeli nemzetközi és országos filmhíradók felvételeiből készített válogatás vezeti be az egyes fejezeteket, nemcsak a történelmi kontextust vázolva fel ezáltal, hanem éles kontrasztot is teremtve a propaganda és a valóság képei között. Ha például a szereplők éppen a 80-as évek katasztrofális ellátási politikájáról beszéltek, akkor azt Ceauşescu nagyformátumú „tudományos” értekezése vezette be a fejadagok hasznosságáról. Megmosolyogtuk az össze-vissza hadonászó diktátort, de a szereplők beszámolója korántsem volt ilyen vidám, annak ellenére, hogy sokan próbálták a kellemes emlékekre is összpontosítani.
Ezt követően a Sapientia EMTE Filmművészet, fotóművészet, média szakos hallgatóinak a múlt tanévben készült filmjeit tekinthettük meg.
A Filmszemle második napja szintén a Video-Pontes stúdió alkotásával indult. Az utolsó maszek Maksay Ágnes és Marius Tabacu Szilágyi Domokosról készült portréfilmje. A rokonok, barátok visszaemlékezéseit a költő versei egészítették ki. A film 2007-ben készült, egy évvel a költő szekus múltjával kapcsolatos botrány kirobbanása után.
A Kolozsvári színészek filmen témakörben a Sánta angyalok utcája című 1972-es színházi előadásról készült filmet lehetett megtekinteni. A kolozsvári színészeket filmszerepekben bemutató szekció kedd esti filmje a Tréfa volt, melyben Váta Lorándot láthattuk Zoltán atya szerepében.
A szekció egyik legizgalmasabb vetítése a szerdai amatőrfilmes blokk volt. Először a 70-es és a 80-as évekből nézhettünk meg egy Kolozsvárhoz kapcsolódó válogatást Tárkányi János amatőrfilmes magángyűjteményéből. A 8 mm-es, szovjet nyersanyagra forgatott filmek az alkotó elmondása szerint a család számára készültek, de sok más privát használatra szánt filmhez hasonlóan nagyon érdekes dokumentumai a 70-es, 80-as évek Kolozsvárának is. A felvételek nagy része a botanikus kertben, a Sétatéren és a Fellegváron készült, de egy felvétel például a kedvelt kirándulóhelyet, a Tordai-hasadékot is megörökítette.
Ugyanezek a kolozsvári helyszínek köszönnek vissza a második világháború előtti évekből összeállított amatőrfilmes válogatásban is. Az 1920–1930-as évekből fennmaradt, 16 mm-es filmtekercsek Orbán Lajos kolozsvári fotográfus, amatőr filmes hagyatékát képezik. A 2004-ben előkerült családi filmek hátteréül szolgáló korabeli városi helyszínekről és az Orbán-hagyatékról a vetítést követően Tóth Orsolya, a Sapientia EMTE óraadó tanára és gyártásvezetője tartott egy rövid előadást. Orbán Lajos semmilyen filmes képzettséggel nem rendelkezett, egyéni érdeklődésből kezdett el filmezni, viszont a kolozsvári Tesszár-Teke Társaság tagjaként lelkes mozilátogató volt és ennek a filmes kultúrának a hatása visszaköszön a filmjein is. A családi felvételek mellett a hagyatékhoz több, a 20-as években forgalmazott reklámfilm és animáció is tartozik, melyekből most egy bájos dinoszaurusz főszereplésével készült gyurmaanimációs filmrészletet láthattunk. Az animációs filmekhez akkoriban a főtéri fényképészboltban lehetett hozzájutni, ahol Orbán Lajos is dolgozott.
A múltidézés a Kolozsvári Televízió archívuma révén, a Védett sírhantok és az „Énekeljetek az Úrnak új éneket” (90 éves a Szociális Testvérek társasága) című filmekkel folytatódott, majd az Aglaja teltházas vetítése után kérdezni is lehetett a kolozsvári színház színésze, Bogdán Zsolttól, a film egyik főszereplőjétől.
A Tranzit Házban zajló vetítésekkel párhuzamosan a Művész Moziban a 100 éves a kolozsvári filmgyártás címmel rendezett sorozat keretében tekinthettük meg Janovics Jenő Az utolsó éjszaka című 1917-es némafilmjét élő zongorakísérettel, ezt követően pedig Zágoni Bálint Janovics Jenő, a magyar Pathé című dokumentumfilmje mutatta be az erdélyi némafilmgyártás legfontosabb alakját. A közönségtalálkozón Kötő József színháztörténész beszélt arról, hogyan válhatott világhírűvé az erdélyi magyar némafilm – igen, fontos, hogy magyar volt, és nem sablonokat próbált utánozni, hanem eredetiségre törekedett, fejtette ki. A portréfilm fiatal rendezője a múltidézés mellett a némafilmek mai sorsáról mesélt, mondva, hogy nem lehetünk túlzottan optimisták: bár a világ filmarchívumaiban felbukkanhatnak még tekercsek a Kolozsváron készült 70 némafilm valamelyikéből, a filmtekercs élettartama kémiai okok miatt véges. Viszont van két fesztivál is Olaszországban, ahol évről évre újjáélesztik a némafilmes emlékeket, és az interneten is egyre több ilyen korai gyöngyszem hozzáférhető.
A vetítések negyedik napja, csütörtök kolozsvári filmesek munkáiból összeállított válogatással indult. Felméri Cecília, Püsök Botond, Visky Ábel, Bán Attila és Moldovai Katalin filmjei után a Filmtett Alkotótábor 2012-es és 2013-as alkotásaiból tekinthettünk meg egy válogatást. A vetítést követő beszélgetésbe a tábor szervezői mellett az animációs csoport néhány tagja is bekapcsolódott. A Filmszemle házigazdája, Jakab-Benke Nándor a tábor szervezőit, Buzogány Klárát és Zágoni Bálintot kérdezte a tábor szerkezetéről és a csoportokról, majd Bács Ildikó, Kruppa Noémi és Búzás Anna mesélt az animációs csoport munkájáról.
Az Ábel a rengetegben délutáni vetítését mérsékelt érdeklődés övezte, viszont annál nagyobb érdeklődés fogadta Felméri Cecília 2012-es dokumentumfilmjét. Az Eladó reményeket követő beszélgetés során éjszakába nyúlóan lehetett vitázni az alkotókkal arról, hogy az emberkereskedelem és prostitúció áldozatairól szóló alkotás elidegenítő filmes nyelvezete nem ütközik-e a film céljaival.
Az idén Játék: szabály és szabadság tematikával megrendezett 18. Minimum Party alkotótáborban készült filmek vetítése után a résztvevők közül Lőrincz Ildikó művészettörténész, programszervező, Schneider Tibor, illetve Szebeni-Szabó Róbert és Molnár István beszélt a táborban zajló filmes munkáról és a csoportok közötti átjárási lehetőségekről. A filmeket is a táborra jellemző kísérletező szellem lengi át. A tábor munkájáról filmes és fényképes dokumentáció készül, amit utólag művészeti katalógusban jelentetnek meg, és az egyre bővülő archívumot dokumentumfilm formájában is feldolgozzák. Schneider Tibor évek óta visszajáró vendégként dokumentálja a tábor tevékenységét.
A Minimum Party alkotótábor filmjeit követően a Kukker filmes műhelyébe nyerhettünk bepillantást. Az elmúlt öt év népszerű kukkeres videói után a Transindex TV Száz év vagány című sorozatából láthattunk részleteteket.
A filmnapok záróprogramjaként péntek este az alig két hónapja elhunyt Lohinszky Lorándot láthattuk Palásthy György Retúr című filmjében, majd a Szomszédnéni Produkciós Iroda kisfilmjeiből tekinthettünk meg egy válogatást.
