Meghiúsult tervek és félreértett címek: pontosítások a Janovics Jenő kolozsvári filmgyárában készült produkciók kapcsán Meghiúsult tervek és félreértett címek: pontosítások a Janovics Jenő kolozsvári filmgyárában készült produkciók kapcsán

Meghiúsult tervek és félreértett címek

Pontosítások a Janovics Jenő kolozsvári filmgyárában készült produkciók kapcsán

Lehetséges, hogy Janovics Jenő megfeledkezzen körülbelül húsz filmről, amikor az 1940-es évek elején saját filmgyárának termését leltárba vette? Esetleg Vitéz (Welser) Tibor és Jordáky Lajos, akik több éven keresztül gyűjtötték és rendszerezték a kolozsvári filmgyártás dokumentumait, soroltak volna idegen filmeket a Szamos-parti műhely alkotásaihoz? A helyzet sokkal árnyaltabb, a kaotikus végeredményhez önálló életre kelő munkacímek, hiányosan fellelhető és szűkszavú korabeli sajtóvisszhang, valamint számos féleértés is szükséges volt.

A kolozsvári filmstúdió első világháború alatt kibontakozó, majd hirtelen véget érő tevékenységével kapcsolatosan számos alapvető kérdés még tisztázásra vár, ilyen az elkészült filmek pontos leltárbavétele is. Arra, hogy hány film készült Kolozsváron 1913 és 1920 között, maga Janovics Jenő sem adott határozott választ, egy általa összeállított listát így zár: „csináltunk még filmeket, de hirtelenében nem emlékszem a címeikre”.1 Imre Sándor, aki 1924-ben, Janovics színészi pályafutásának harmincadik évfordulójára írt könyvében alig néhány évvel a filmgyár tevékenységének megszűnése után elsőnek összesíti a filmek listáját, összesen 44 címet említ. Janovics az 1940-es évek elején véglegesítette A Hunyadi téri színház című kötetének kéziratát, amelyben az általa gyártott filmek listáját is közzéteszi: ez 42 kész filmet és két forgatókönyvet tartalmaz. Lényegesen több produkcióról tesz említést a kolozsvári filmgyártás történetét a hatvanas évek elején feldolgozó Vitéz (Welser) Tibor: az 1913–1920 közötti időszakból 61 címet említ, igaz, ezek között szerepel egy filmszkeccs2 és egy dokumentumfilm is, amelyet Janovics a Kino-Riport3 számára készített. Hasonlóképp Jordáky Lajos – aki egy évtizeddel később írta könyvét – filmográfiájában 68 kolozsvári filmet és három szkeccset említ. Ezt követően a filmgyárban készült filmek számát illetően a legtöbb tanulmány, forrás – közöttük jómagam is – előszeretettel használta a „több mint hatvan” vagy „közel hetven” megfogalmazást.

Lehetséges, hogy Janovics és kortársa megfeledkezzen körülbelül húsz filmről, amikor a filmgyár termését leltárba vették? Esetleg Vitéz (Welser) és Jordáky, akik több éven keresztül gyűjtötték és rendszerezték a kolozsvári filmgyártás dokumentumait, soroltak volna idegen filmeket a Szamos-parti műhely alkotásaihoz? A helyzet természetesen sokkal árnyaltabb, a végeredményhez önálló életre kelő munkacímek, hiányosan fellelhető és szűkszavú korabeli sajtóvisszhang, valamint számos féleértés is szükséges volt. Az alábbiakban arra a hálátlan feladatra vállalkozom, hogy a korabeli napilapok, szakfolyóiratok információira támaszkodva kihúzzak néhány címet a filmgyár filmjeinek egyre hosszabb nyilvántartásából.

Munkacímek párhuzamos élete

Gyakori eset, hogy fennmaradt az elkészült film munkacíme is, akár egy forgatási riportnak, fényképleírásnak vagy forgatókönyvrészletnek köszönhetően, és mivel kevés információ állt a kutatók rendelkezésére, nem lehetett egyértelműen összekötni a végleges címmel, ezért több évtizeden keresztül párhuzamosan tartották nyilván a két címváltozatot. Jól példázza ezt Balogh Gyöngyi kutatása, aki Az utolsó éjszaka beazonosítása során derítette ki, hogy a film valójában Nehéz szerep címen forgott 1917-ben, egy helyi napilap pedig a Legnehezebb szerep címen tudósít a film felvételeiről. Hasonlóképp, az 1918-as A kancsuka hazájában munkacíme a fennmaradt forgatókönyv alapján Doktorok volt.

Ebbe a kategóriába sorolható az Asszonyi eskü című film, pontosabban filmcím esete is. Ilyen formában Imre Sándor felsorolásában szerepel először, kortárs napilapok, szakfolyóiratok sem említik, szokatlan módon ilyen című film bemutatójáról, szereplőiről, technikai stábjáról sem maradt fenn semmilyen információ. Fontos támpont lehet, hogy Imre Sándor kiadványában kronológiai sorrendben listázta a kolozsvári filmeket, az Asszonyi eskü pedig az 1915-ben gyártott, amúgy részletesen dokumentált filmek között található.4 Az illető év terméséből egyedül egy filmet nem említ a szerző, az Éjféli találkozást, így nagy eséllyel annak egy címváltozatáról lehet szó. A feltételezést alátámasztja az is, hogy a házastársak oltár előtt tett esküje a legfontosabb motívum a filmben: Márton gazda lánya, Mária lelkére köti, hogy az élet minden forgatagában gondoljon az oltár előtt tett esküjére, miszerint jóban-rosszban hűséges társa lesz urának. Később, amikor férje a kocsmában a szeretője előtt megszégyeníti, és a megalázott asszony újból apjához menekül, ő ismét az oltár előtt tett fogadalmára figyelmezteti. Amikor pedig Mária kezébe kerül a betyárrá vált férje sorsa – kiszabadíthatja, de ezáltal saját magára tereli egy elkövetett rablás gyanúját –, visszaemlékezik esküjére, és megmenti urát. „Ez az ember itt a férjem, kinek az oltárnál hűséget esküdtem. Ő feledte esküjét, meg akart ölni, de mégis a férjem, ha ki nem bocsájtom, bűnös vagyok” – szerepel Abonyi Lajos A betyár kendője című népszínművében, amely alapján a film is készült.

A mű megfilmesítésének joga per tárgyát is képezte Pásztory M. Miklós budapesti filmvállalkozó és Janovics között, nem kizárt, hogy ennek is köze lehetett a több címváltozat meglétéhez.5 A mű megfilmesítési jogaival Pásztory rendelkezett, ezért igényt tartott a film bevételeinek bizonyos hányadára. Janovics nem változtatott a történet jelentősebb részein, csupán a helyszínt helyezte át Erdélybe.

Hasonlóképpen keveset tudunk A feleség című filmről, melyről először ugyancsak Imre Sándor tesz említést, rá hivatkozva pedig Jordáky és Vitéz (Welser) is az elkészült alkotások közé sorolja. A Janovicsról szóló emlékalbumban A feleség az 1916-ban gyártott Corvin-filmek között szerepel. A Corvin-produkciók mindegyike bemutatásra került Budapesten és Kolozsváron is, a bemutatókat pedig többhetes reklám előzte meg a fővárosi szaksajtóban.

Ennek ellenére a korabeli lapokban mindössze egy helyen találkozhatunk ezzel a címmel: a Mozihét 1916. szeptemberi számában az Uher filmgyár reklámhirdetésében, amelyben a cég szolgáltatásait kínálja, és felsorolja azokat a kolozsvári produkciókat is, amelyek utómunkájában közreműködött.6 Első ránézésre szembeötlő, hogy az említett hirdetés számos pontatlanságot tartalmaz: bár közzétesz egy listát 18 kolozsvári Corvin-filmről, ezek között szerepel a Mire megvénülünk és a Hófehérke is, amelyek az Uher saját gyártású filmjei, illetve a Lotty ezredesei is, amelyet az Astra gyártott, az Uher pedig a laboratóriumi munkálatokat végezte. Mivel más magyar némafilm nem készült A feleség címmel, valószínűsíthető, hogy valamelyik Corvin-film munkacíme jelent meg a hirdetésben, ezt vette át Imre Sándor is listája elkészítésekor. Az említett Uher-hirdetés nem teljes, a Corvin által gyártott filmek közül nem említi A kétszívű férfit, valamint Az alvajárót. Amennyiben összevetjük az Imre Sándor-féle listát a reklámhirdetéssel, megfigyelhetjük, hogy az emlékkönyv felsorolásából is hiányzik három, 1916-ban Korda Sándor rendezésében leforgatott Corvin-film: a Fehér éjszakák, A kétszívű férfi, valamint A nagymama.

Bár a cím ez esetben annyira általános, hogy nem segítheti a kutatást, a két felsorolást összevetve valószínűsíthető, hogy a Korda Sándor által rendezett A kétszívű férfi munkacíme lehetett A feleség, ami Imre Sándor felsorolásában visszaköszön, s ezt a film cselekménye sem cáfolja. A melodráma története szerint Imrey, aki sikeres ügyvéd, országgyűlési képviselő és boldog családapa, beleszeret régi barátja, báró Bölkey egyetlen leányába, az angolkisasszonyoknál nevelkedett Elízbe, ő pedig viszonozza Imrey érzelmeit. Kalandjukról tudomást szerez a báró, és Imrey felesége is. Az asszony szeretné elkerülni a botrányt, férjével megígérteti, hogy szakít Elízzel, a lányt pedig ráveszi, hogy vonuljon kolostorba. Imrey azonban megszegi ígéretét és megszökik a lánnyal. A báró meg akarja ölni lánya csábítóját, de Imreyné, akinek szívében erősebb a szerelem a bosszúvágynál, saját élete árán menti meg férjét, és lehetővé teszi, hogy a szenvedélyes szerelem beteljesedjék.7

Az eme filmcím körüli bonyodalmak itt még nem érnek véget, van okunk azt hinni, hogy A feleség munkacímen forgott és Pesten A kétszívű férfiként bemutatott filmet Kolozsváron egy harmadik címmel, A szerelem haláltusájaként ismerhette meg a közönség. Ezt a címet ugyanis Jordáky Lajos a Transsylvania 1918-ban gyártott produkciói között, bár információi szerint a filmet Janovics rendezte és Fekete László fényképezte, a színészekről, a történetről nem rendelkezett adatokkal.8 A szerelem haláltusája nem jelenik meg sem a Janovics által összeállított listán, sem pedig az Imre Sándor által írt 1924-es emlékalbumban, Vitéz (Welser) sem említi kéziratában, a korabeli kolozsvári napilapok azonban írnak a film bemutatójáról. Az Ellenzék az 1919. február 21-i számában harangozza be, hogy „a Corvin filmgyár legújabb remekének, A szerelem haláltusájának szombaton lesz a bemutatója a Színkör-mozgóban. A főszerepeket ebben az új alkotásban Berky Lili, Odry, Fáy Flóra, Laczkó Aranka, Nagy Gyula, Dezséri Gyula, Körmendy Kálmán és Kürthy György játszák.”9 Két nappal később ugyanaz a napilap ismét ír a még futó filmről: „vasárnap és hétfőn szerepel a Színkör-mozgó műsorán a Corvin-filmgyár remeke, a Szerelem-haláltusája. Kedden, szerdán és csütörtökön A kancsuka hazájában és pénteken, szombaton és vasárnap Akik életet cseréltek c. filmújdonságok kerülnek bemutatásra. Mind a kettő a kolozsvári Transsylvania filmgyár alkotása.”10 Nem elírásról van szó tehát, amikor a napilap 1919-ben Corvin-bemutatóról ír, hiszen ugyanazon rövid híren belül helyesen említi a másik két filmet Transsylvania-alkotásként. Annak ellenére, hogy csak 1916-ban gyártottak ezzel az emblémával kolozsvári filmeket, az is kizárt, hogy későbbi Corvin-produkciót mutattak volna be, mivel a színészek jelentős része – Laczkó Aranka, Dezséri Gyula, Fáy Flóra, Nagy Gyula – a kolozsvári társulat tagjaiként szinte kizárólag csak a helyi produkciókban szerepeltek. A kolozsvári Corvin-filmek közül csak a Korda Sándor által rendezett A kétszívű férfinek nem került sor a bemutatójára 1919-ig. A filmet Pesten is nagy késéssel, csak 1918 áprilisában mutatták be, főszerepeit Berky Lili mellett az Ellenzék híradásában is kiemelt Fáy Flóra, Ódry Árpád és Kürthy György játszották. Mivel e két utóbbi színész pályafutásuk során csak ebben az egy filmben dolgozott együtt – Ódry mindössze négy filmben játszott –, egyértelmű, hogy Janovics valójában A kétszívű férfit mutatta be A szerelem haláltusája címen több mint két évvel a forgatás után, 1919 februárjában, amikor amúgy csak nagy nehézségek árán tudott új filmekhez hozzáférni.

Számos ellentmondásos információ közül kell válogatnunk a Szibéria című film kapcsán is. A filmet ugyan jegyzi Imre Sándor, a bemutató sajtóvisszhangját pedig Jordáky és Vitéz (Welser) is közlik, a rövid ismertetők azonban számos megválaszolatlan kérdést vetnek fel.

A Szibéria Imre Sándor felsorolásában az 1916-os filmek között található, A szobalány és A hadtestparancsnok között. Vitéz (Welser) is több, hitelesnek tűnő információt közöl a filmről. Állítása szerint a történetet Fekete Mihály írta filmre és ő is rendezte.11 Értesülései szerint a film bemutatójára az 1918. decemberi népgyűlés napján került sor. Közli a film történetét is a Színház és társaság 1918. december 12-i számára12 hivatkozva:

„A korrupt Oroszország művésziesen realizált autokrata rendszere elevenedik meg előttünk a filmen, a Színkör előadásán egy szenzációs dráma keretében. Az orosz írók alakjainak szenvedéseit láttuk a színjátszás és a filmtechnika tökéletes művészetében visszatükröződve. Mintha a hómezők rejtett titkait kitárták volna a néző előtt. Hiszen úgyis olyan közel kerültek most szívünkhöz és mindennapi érzéseinkhez.

Petrovna Lyda, a darab hősnője minden vagyonát és tehetségét a szegény elnyomott orosz nép gyámolítására fordítja. A nyugtalan lélek gyanánt ólálkodó orosz titkos rendőrség előtt azonban két ideális barátjával, egy fiatal orvossal és Szergiusszal, a gazdag főúrral együtt gyanússá válik. A deszpotizmust személyesítő Korabkin Nikoláj kormányzó szemet vet Lydiára, aki időközben Szergiusz felesége lett. S ezzel meg van pecsételve sorsuk: az orvos és a gazdag főúr egy szánalmas karavánnal megindulnak Szibériába. A véletlen egy határmenti állomáson összehozza a két barátot; az orvos ráveszi Lyda férjét, hogy nevének említésekor jelentkezzék helyette és akkor tizenöt évi száműzetés helyett öt évi fogságot kell elszenvednie. A feleség egyedül indul neki, hogy Szibéria rémségei között megkeresse urát és megossza vele a deportálás szenvedéseit. A szomorú szibériai rabkórházban azonban Szergiusz neve alatt az asszony másik imádója, az orvos lappang. A névcserét felfedezik és erre nem marad más számukra, csak a szökés. A kozákok vad hajszával üldözik őket Szibérián keresztül. Szergius, aki közben kieszközölte barátja számára a szabadulást, holtan marad a havas sivatagban, de felesége és az orvos megmenekülnek.”

Ugyancsak a film elkészültét hivatott alátámasztani a Vitéz (Welser) által közölt információ, miszerint a hatvanas évek elején Szabó Dénes (Fekete László operatőr örököse) két fotót őrzött a filmből, minkettő hátoldalán a következő megjegyzés szerepel: „Szibéria. K-vár. 1918”.13 Az egyiken Poór Lili és Fekete Mihály látható, utóbbi nagy bundában és kucsmával a fején, amint magyaráz valamit az estélyi ruhás Poór Lilinek, a másikon Szakács Andor díszes tábornoki egyenruhában több tiszttársával együtt iszogat.

Jordáky Lajos könyvében hivatkozik a Színházi Újság egy 1916-os lapszámára, amely tudósít a film forgatásáról, ugyanannak a folyóiratnak pedig egy decemberi száma a bemutató alkalmából a film kritikáját ismerteti:14

„A korrupt Oroszország művésziesen realizált autokrata rendszere elevenedett meg előttünk a filmen [...]: Az orosz írók alakjainak szenvedéseit láttuk a színjátszás és a filmtechnika tökéletes művészetében visszatükröződve. [...] A film cselekménye: Petrovna Lyda minden vagyonát és tehetségét az elnyomott orosz nép gyámolítására fordítja. Gyanússá válik a titkosrendőrség előtt két barátjával, egy fiatal orvossal és a gazdag főúr Szergiusszal. Feleségül megy Szergiuszhoz. De szemet vet rá a deszpota kormányzó: Korabkin Nikoláj. Az orvost és Szergiuszt deportálják Szibériába. Az orvost 15, Szergiuszt 5 évre ítélik. Egy határállomáson nevet cserélnek. Lydia elindul megkeresni a férjét, hogy megossza vele a deportálás szenvedéseit. A szibériai rabkórházban Szergiusz neve alatt az orvost találja. Felfedezik a névcserét. Erre mindketten megszöknek. A kozákok üldözik őket Szibérián keresztül. Szergiusz meghal a hómezőn. Felesége és az orvos megmenekülnek.”

Egyértelmű, hogy mindkét szerző ugyanarra a filmkritikára hivatkozik, a két tanulmányrészlet összevetése azonban több kérdést is felvet. A film bemutatójára végül 1916 vagy 1918 decemberében került sor? Ha Corvin-filmről van szó, miért nincsenek adataink a film budapesti bemutatójáról, miért nem közöltek a lapok reklámhirdetéseket? 1916-ban Janovics mellett Korda Sándor és Mérei Adolf rendezett filmeket Kolozsváron, Fekete Mihály első rendezésére 1917-ben került sor. Milyen módon fűződik rendezőként a neve az 1916-os filmhez? Ha 1916-ban mutatták be a filmet, mi a magyarázata az 1918-ban keltezett Szibéria-fényképeknek?

A kortárs napisajtó mozihirdetéseit fellapozva kiderül, hogy 1918 decemberében nem szerepelt a film a kolozsvári mozik műsorán, 1916 decemberében viszont valóban bemutatták a Szibériát Kolozsváron. Az újsághirdetésekből kiderül azonban egy fontos részlet: „A legnagyobb és legtökéletesebb amerikai film csoda, a Szibéria fog a Színkör mozgóban pénteken és szombaton színre kerülni” – írja az Ellenzék 1916. december 19-i lapszáma.15

A James Young által rendezett és Clara Kimball-Young főszereplésével forgatott 1915-ös Hearts in Exile-t valóban vetítették Szibéria címen 1916. december 22-től Kolozsváron, azt megelőzően, november folyamán pedig a fővárosi Royal-Apolloban. Az utóbbiról a Pesti Hírlap és Az Est is tudósít,16 de fennmaradt a film plakátja és maga a film is.17 A film története teljes mértékben megegyezik a Jordáky és Vitéz (Welser) által ismertetett cselekménnyel.

Szibéria című saját gyártású filmet tehát nem mutattak be Kolozsváron, a forgatási beszámoló is egy másik kolozsvári filmre vonatkozhatott, a forrást azonban jelen pillanatig nem sikerült leellenőrizni. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a Fehér éjszakák – Fedora című film forgatásáról lehet szó, hiszen ez az egyetlen orosz témájú film, ami 1916-ban Kolozsváron forgott, ráadásul ebben is Szergiusz az egyik főszerepet játszó karakter neve. Ezt a munkacímet vehette át Imre Sándor is, az ő listáján ugyanis nem szerepel a Korda Sándor által rendezett Fehér éjszakák. A félreértéshez az is hozzájárulhatott, hogy a kolozsvári színház programjában is szerepelt egy Szibéria című darab, a Falk Richárd által írt, egy képben előadott énekes játékot 1914 októberétől 1916-ig, összesen tíz előadás erejéig tartotta műsoron a társulat. A fenti gondolatmenet egyedül a „Szibéria. K-vár. 1918” feliratú jelenetfotók meglétére nem tud kielégítő választ adni, az említett fotókat azonban Vitéz (Welser) Tibor sem látta, könnyen megtörténhet, hogy egy színházi előadást vagy egy másik 1918-as kolozsvári filmet dokumentáltak.

Megvalósulatlan filmtervek

Az adatbázisokban gyarapodó filmcímek másik oka lehet, hogy az illető film a gyártás valamelyik szakaszáig eljutott, ez megjelent a kortárs sajtóban is, és ugyan a filmet végül nem mutatták be, a címre történő hivatkozást többen is átvették, és kész filmként ismertették.

A kolozsvári stúdió egyik további tisztázatlan kérdése Gábor Andor Ciklámen című népszerű színdarabjának megfilmesítéséhez kötődik. Pontosabban megfilmesítéseihez, hiszen úgy tűnik, szokatlan módon Janovics filmgyára 1916-ban és 1917-ben is filmre vitte Gábor Andor vígjátékát: 1916-ban Korda Sándor rendezésében a Corvin budapesti stúdiójában, Góth Sándor és Góthné Kertész Ella főszereplésével, egy évvel később pedig Kolozsváron, Janovics saját rendezésében, Berky Lilivel és Várkonyi Mihállyal. Üzleti szempontból is logikátlan vállalkozásnak tűnik ugyanazt a darabot egy éven belül két alkalommal filmre vinni, ezért valószínű, hogy az egyik változat csak terv maradt. Janovics Jenő listáján csak az 1917-es kolozsvári változat szerepel, ennek elkészültét a forgatásról szóló híradások, a budapesti és kolozsvári bemutatóval kapcsolatos információk, valamint a fennmaradt jelenetfotók is igazolják. Az 1916-os változatot először a már említett, elírásokban gazdag Uher-hirdetés listázza a Mozihét szeptember eleji lapszámában, a közreműködésében készült filmek között.18 A film reklámja azonban szerepel a következő lapszám 1916/17-es Corvin slágerjegyzékében is, a történet leírásával és a főszereplők sztárfotójával egyetemben.19 Ennek ellenére valószerűtlen, hogy ha valóban elkészült volna a Ciklámen pesti változata, ne lett volna semmilyen nyoma a film bemutatójának – annál is inkább, mert a darab vígszínházi előadásáról részletesen tudósított a sajtó, és a filmben is, a színdarabhoz hasonlóan a kor elismert színészpárosa, Góth Sándor és Góthné Kertész Ella alakították volna a főszerepeket.20 Emellett a Corvin Film, mint már említettem, minden általa forgalmazott filmnek átfogó népszerűsítő kampányt szervezett.

Valószínű tehát, hogy a film pesti változatát még nem forgatták le a hirdetések megjelentetésekor, rövidesen pedig, számunkra ismeretlen okokból, halasztani kellett a felvételeket. Mivel a filmek jogai Janovicsnál és nem a Corvin Filmnél voltak, 1917-ben a cég eladása után ő vitte filmre a népszerű darabot, ezúttal már Berky Lilivel és Várkonyi Mihállyal. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény is, hogy a Mozihét hirdetésében nem jelenetfotót, hanem sztárfotót tettek közzé, illetve ugyanabban a szeptember eleji lapszámban hirdeti A nagymama filmet is, amelynek felvételeire csak néhány héttel később került sor.21 A produkciók korai népszerűsítése bevett szokás volt ezekben az években is, a Ciklámen pedig nem az egyedüli olyan film, amelyet meghirdettek ugyan, de soha nem készült el: Molnár Ferenc Liliom című darabjának filmváltozatát először a Corvin, majd a Phönix Filmgyár is reklámozta, a bemutatójára mégsem került sor.22

Szomaházy István Lila test, sárga sapka című regényének filmváltozata Jordáky és Vitéz (Welser) könyvében is szerepel. Mindketten úgy tudják, hogy Janovics rendezte a filmet 1918-ban, a női főszerepet Poór Lili, partnerét Táray Ferenc alakította, és Esterházy Ágnes is játszott a filmben. Vitéz (Welser) két érvet sorakoztat fel a film elkészülte mellett. Volt lehetősége megnézni a Janovics-hagyatékban a mozipénztár-elszámolásokat, melyek közül egy erre a filmre vonatkozott. Feljegyzése szerint a filmet az Egyetem mozgóban vetítették 1919. június 6-án, a bevétel 468 korona 50 fillér volt. A filmre emlékezett Székely Ilonka és Kozma Gyula is, más szemtanú is megerősítette, hogy látta a filmet. Kozma Gyula tudósítása szerint a filmben nagy lóverseny- és mulatós jelenet is volt, ő azonosította be a film főszereplőit is.

Tény, hogy legkésőbb 1917 márciusában Janovics már megszerezte Szomaházy regényének megfilmesítési jogát.23 Egy évvel később, 1918. február végén – március elején több fővárosi szaklap is hírt adott arról, hogy a regényt „az egyik magyar filmgyár mozidarabbá dolgozza át”.24 Janovics azonban azon a listán, amelyen összesítette a filmstúdió által készített filmeket, azt a megjegyzést fűzi a cím mellé, hogy „csak a scenárium készült el”.25 Bár a több évtized távlatából összeállított lista számos pontatlanságot tartalmaz, nehéz elképzelni, hogy Janovics ne emlékezett volna a film felvételeire, ha valóban ő rendezte a filmet. A Vitéz (Welser) által említett napon nem hirdették a kolozsvári napilapok a filmet a moziprogramban, sőt, semmilyen adatunk nincs arra vonatkozóan, hogy a produkciót vetítették volna Kolozsváron vagy más városban.

Molnár Ferenc Andor című regényéből is tervezett Janovics filmet készíteni. Erről mindössze egy hír tudósít, amely a Színházi Életben jelent meg 1918 szeptemberében, és amely szerint Janovics dolgozza át filmre Molnár Ferenc nagy hírű regényét.26 Valószínűleg a film forgatására már nem került sor, ezt a feltételezést támasztja alá a Janovics Jenő hagyatékában fennmaradt filmlista, ahol Szomaházy regényfeldolgozásához hasonlóan megjegyzésként a film címe mellett annyi szerepel, hogy „csak a scenáriuma készült el”.27 Ugyanakkor sem a forgatásról, sem a bemutatóról nem maradt fenn hír, jelenetfotókról sincs tudomásunk.

A fentebb említett példákon kívül más filmcímeket is találunk a kolozsvári produkciók nyilvántartásaiban, amelyek elkészültét fenntartásokkal kell fogadnunk.

A Sarah grófnő című filmről Jordáky csak annyit ír, hogy 1918 szeptemberében rendezte Janovics, azonban hivatkozást nem közöl. 1918. október elején a Mozihét valóban megjelentetett egy hírt, miszerint Janovics „megcsinálta filmre Ohnet György [Georges Ohnet], a nemrég elhunyt világhírű francia regényíró egyik legnépszerűbb regényét, a Sarah grófnő-t”.28 Vitéz (Welser) is mindössze ennyi bizonyítékot talált a film létezését illetően. Egyik forrása, Székely Ilonka szerint ugyan volt szó arról, hogy ebből a regényből film készüljön, de arra nem emlékezett, hogy valóban el is készült volna.29 A kolozsvári Színházi Újság július közepén valóban beharangozta, hogy mozifelvételekre fog sor kerülni a nyáron, az egyik említett film a Sarah grófnő.30 Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Janovics 1918 nyarán egészségügyi okokból egy hónapot nem tartózkodott Kolozsváron: lehet, hogy emiatt napolták el a forgatás időpontját. A Sarah grófnő nem szerepel Janovics listáján sem, és arról sem sikerült semmilyen információt beazonosítani, hogy valahol bemutatták volna a filmet 1918 vagy 1919 folyamán.

A Sarah grófnőről szóló hírrel egy időben, 1918 júliusában említ a Színházi Újság egy másik filmtervet is, amelynek címe: Királynőm, meghalok érted! Egy fiatal író darabjáról van szó, fővárosi bemutatója 1916 októberében volt,31 további hír azonban nincs a filmről, és egyik kolozsvári filmográfiában sem találjuk meg.

A Janovics által összeállított listán szerepel Robert de Flers és Gaston Arman de Caillavet színművéből adaptált A legszebb kaland című film is, azzal a megjegyzéssel, hogy Gyalui Jenő írta a film forgatókönyvét, ugyanakkor a rendező vagy a színészek említése nélkül.32 Ezt az információt vette át Jordáky is könyvében. Sajnos semmilyen más közlés vagy dokumentum nem maradt fenn a filmről, forgatásról vagy vetítésről. A darabot 1919 októberében mutatták be a budapesti Vígszínházban,33 és december elején került sor a kolozsvári bemutatóra.34 A Heltai Jenő által készített fordítás nyomtatott változata is 1919-ben jelent meg, így nem valószínű, hogy a filmet már 1918-ban leforgatták volna Kolozsváron. Lehetséges, hogy Gyalui 1919-ben adta át a filmtervet Janovicsnak abban a reményben, hogy a kolozsvári vállalat még fog filmeket készíteni, így került a forgatókönyv Janovics nyilvántartásába.

Vitéz (Welser) kéziratában szerepel egy másik film is, amely Gyalui forgatókönyvén alapszik, címe A medikus, vagy gyöngyszem a sárban. Feljegyzése szerint a film 1919-ben készült el, és ugyanabban az évben mutatták be a mozikban. Székely Ilonka közlése szerint a film szereplői Laczkó Aranka, Baranics Anna, Unghváry Kálmán és Táray Ferenc voltak. A film Vitéz (Welser) szerint eléggé rövid volt, csak kísérő műsorban került bemutatásra, erre enged következtetni a szerző által bemutatott, igencsak egyszerű történet is. Vitéz (Welser) két, a filmből készült állóképnek is megadja a pontos leírását, amely akkor még a Fekete László-féle hagyatékban volt, és amelyek hátoldalán „A medikus – 1919” szerepelt.35 A korabeli sajtóban más információ nem áll rendelkezésünkre a film forgatásáról vagy bemutatójáról, azonban nem zárhatjuk ki teljes mértékben annak lehetőségét, hogy a filmgyár szerény vállalásai mellett 1919-ben ez a film is elkészült.

A Molnár Ferenc Doktor úr című vígjátékából készült filmhez is több megválaszolatlan kérdés kötődik. A címet Nemeskürty István sorolja fel a Transsylvania 1917-es produkciói között, Kertész Mihályt említve a film rendezőjeként – ami eleve gyanúra adhat okot, hiszen ő csak 1914-ben rendezett Kolozsváron36 –, és a hivatkozást Jordáky is átveszi. Ugyanakkor ez a filmcím nem szerepel Imre Sándor listáján sem, és Janovics felsorolása sem tartalmazza, a stúdió munkáit őrző Fotofilm raktárában 1926-ban mégis őriztek egy magyar feliratos kópiát a filmből.37 Mi több, Janovics 1930-ban más színdarabok, regények megfilmesítési joga mellett átruházza Incze Sándorra, a Színházi Élet folyóirat főszerkesztőjére a Doktor úr című vígjáték filmnegatívját és a film egész világon való kihasználási jogát. A megfilmesítési jogokat ezek szerint Janovics vásárolta meg 1915-ben vagy 1916-ban, a film mégsem Kolozsváron forgott, hanem az Incze Sándor által filmre adaptált változatot a Kino-Riport és a Színházi Élet folyóirat készítette el Kertész Mihály rendezésében. Incze 1915-ben több forgatókönyvet írt Janovicsnak, baráti viszonyuknak köszönhetően valószínűleg nem volt nehéz kieszközölnie, hogy ezt a filmet a Színházi Élet gyártsa le. Minden bizonnyal az egyezség része lehetett, hogy az 1916 folyamán leforgatott és 1916 novemberében bemutatott filmből egy kópia Janovicshoz jut, ő pedig azt megkötések nélkül vetítheti a kolozsvári mozikban. Így kerülhetett a Doktor úr kópiája is a Transsylvania filmgyár tekercsei közé.

A továbbiakban néhány olyan filmtervet is meg kell említenem, amelyek bár elsősorban a kolozsvári filmgyár számára készültek, a filmstúdió gyártási tervében már nem szerepeltek. Gyalui Jenőnek, a stúdió dramaturgjának a bukaresti Országos Levéltárban őrzött hagyatékában A kancsuka hazájában és A világrém megvalósított forgatókönyvei mellett több további filmterve is fennmaradt.38 Filmre adaptálta Schniczler Ignácz A cigánybáró című operettjét A szép cigánylány címmel, de írt ötfelvonásos tragédiát is, ez volt Az utolsó jelenés. Fennmaradt kéziratai közül legérdekesebb talán A fény asszonya, mivel a filmszínészi karrierre vágyakozó földbirtokos feleség drámája a korabeli filmgyártás világába is bepillantást nyújt.39 Az előkészített forgatókönyvet egy felvételjegyzék is kíséri, ebből kiderül, hogy a szerző milyen jeleneteket szánt műtermi, illetve külső felvételre. A hagyaték őrzi Janovics Jenő 1918. szeptember 11-én keltezett hivatalos válaszát is a beküldött forgatókönyvre. Az igazgató – amellett, hogy elismeréssel ír a beküldött filmtervről – megemlíti, hogy „Időközben azonban a helyzet úgy változott, hogy én ez évadban nem csinálhatok több filmet, s nem csinálhatok más filmet, mint csak azokat, amelyekre nézve már bécsi cégemmel megállapodtam s szerződtem. Így tehát nincs rá mód, hogy A fény asszonyát megcsináljam. Ha várni akarna vele jövő nyárig, úgy szívesen megcsinálom, ha előbb és máshol akarja értékesíteni, akkor természetesen vissza kell adnom.”40 1919-ben azonban már nem voltak adottak az újabb filmek legyártásának feltételei, a Transsylvania mindössze két szkeccs filmes betéteinek elkészítésére vállalkozott.

A Janovics Jenő stúdióiban gyártott filmek pontos számát meghatározni nemcsak a hiányos információk és az évek során tisztázatlan félreértések miatt körülményes, hanem azért is, mert néhány film besorolását nem lehet kizárólag objektív szempontok mentén eldönteni. A filmgyárban készült olyan rövidfilm – a Csaplárosné a betyárt szerette versadaptáció –, amelynek önálló vetítést is szerveztek, és egy Petőfi-dalciklus részeként is műsoron volt, a Janovics által vezetett kolozsvári Corvin pedig gyártott olyan filmet 1916-ban, amelyet Budapesten vettek fel a Kino-Riport műtermében budapesti színészekkel és technikai stábbal. Ilyen film volt a Korda Sándor által rendezett A nagymama és a Mágnás Miska is. Emellett forgattak filmet Kolozsváron némiképp a hivatalos kereteken kívül is, amelynek sorsáról nem maradt fenn információnk. A dollárkirálynő leányát 1913-ban, A Sárga csikó forgatása után, a Pathé által küldött operatőrök segítségével vették fel.

Amennyiben azonban a jelen szöveg pontosításait figyelembe véve vizsgáljuk a kolozsvári műhely filmográfiáját, megkérdőjelezhető az az elmélet is, miszerint a Szamos-parti filmgyárban a világháború alatt évről évre látványosan nőtt a legyártott filmek száma, a legtermékenyebb időszaknak pedig a háború utolsó éve bizonyult, tizennyolc leforgatott produkcióval. Valójában 1915-től hozzávetőlegesen 8-10 nagyjátékfilm legyártására rendezkedett be a kolozsvári stúdió, legeredményesebbnek pedig a Corvin-időszak bizonyult, amikor a Budapesten forgatott filmekkel együtt az elkészített filmek száma 16 volt.


Levéltári források

  • Janovics Jenő kéziratai. Jordáky Lajos hagyatékában. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület Kézirattára.
  • Gyalui Jenő hagyaték. Román Országos Levéltár – Bukarest, lelt. szám. 1291.

Sajtóforrások

  • Az Est, Budapest.
  • Ujság, Kolozsvár.
  • Ellenzék, Kolozsvár.
  • Mozihét – Kino-Woche, Budapest.
  • Pesti Hírlap, Budapest.
  • Színházi Élet, Budapest.
  • Színházi Újság, Kolozsvár.

Felhasznált irodalom

  • Imre Sándor: Janovics és a színház. Kolozsvár, 1924.
  • Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2001.
  • Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története (1903–1930). Kriterion, Bukarest, 1980.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Magvető, Budapest, 1961.
  • Vitéz (Welser) Tibor: A kolozsvári némafilmgyártás. Kézirat, Magyar Nemzeti Filmintézet - Filmarchívum Könyvtára, 1963.

1 Janovics Jenő kéziratai, 112 tétel. Jordáky Lajos hagyatékában. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület Kézirattára.

2 A filmszkeccs (kinemaszkeccs) műfaja az 1910-es évek elején, az első hosszú játékfilmekkel egy időben jött divatba. Ennek a népszerű hibrid műfajnak egyes jeleneteit élő előadásban követhette a közönség, ezek közé ékeltek vetített jeleneteket is. Ezekben az években neves írókat is sikerült megnyerniük a műfaj számára, többek között Molnár Ferenc és Karinthy Frigyes is írt szkeccseket. Néhány évig, a magyar filmipar látványos fejlődése idején háttérbe szorult, majd a filmipar széthullásának éveiben újból divatba jött a filmszkeccs műfaja.

3 1913–1918 és 1921–1926 között aktív magyar filmgyár, a filmhíradók, aktualitások készítése mellett a játékfilmgyártásban is szerepet vállalt. 1914-ben és 1915-ben a Proja által gyártott filmek utómunkáját a Kino-Riport végezte, 1916-ban pedig A nagymama és Mágnás Miska filmek a Kino-Riport stúdiójában készültek.

4 Janovics Jenő 1914-ben és 1915-ben a budapesti Projectograph filmforgalmazó vállalattal együttműködve Proja Film néven gyártott filmeket. 1916-ban hozta létre a Corvin filmgyárat, amit egy évvel később, 1917 áprilisában eladott Pásztory M. Miklósnak és Korda Sándornak. 1917-től a Transsylvania Filmgyár emblémája alatt folytatta filmgyártó tevékenységét.

5 Ujság, 1916. március 21.

6 Mozihét, 1916. szeptember 3.

7 Mozihét, 1918. április 7.

8 Jordáky 1980, 109, 155.

9 Ellenzék, 1919. február 21., 6.

10 Ellenzék, 1919. február 23.

11 Vitéz (Welser) 1963, 307.

12 A népgyűlésre tíz nappal később, december 22-én került sor.

13 Vitéz (Welser) 1963, 308.

14 Jordáky 1980, 96.

15 Ellenzék, 1916. december 19.

16 Pesti Hírlap, 1916. november 5.; Az Est, 1916. november 12.; Pesti Hírlap, 1916. november 16.

17 https://archive.org/details/publicdomainHeartsinExile (utolsó megtekintés: 2021. január 29.)

18 Mozihét, 1916. szeptember 3.

19 Mozihét, 1916. szeptember 10.

20 Színházi Élet, 1915. december 19. A színész házaspár Kolozsváron is eljátszotta a népszerű darab főszerepeit 1916 júniusában.

21 Mozihét, 1916. október 8.

22 https://www.hangosfilm.hu/filmografia/liliom-befejezetlen (utolsó megtekintés: 2021. január 29.)

23 Mozihét, 1917. március 11.; Mozihét, 1917. április 8.

24 Színházi Élet, 1918. február 24., 22.; Színházi Élet, 1918. április 7., 46.; Mozihét, 1918. március 17.

25 Janovics Jenő kéziratai, 112. tétel. Jordáky Lajos hagyatékában. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület Kézirattára.

26 Színházi Élet, 1918. szeptember 1., 32.

27 Janovics Jenő kéziratai, 112. tétel. Jordáky Lajos hagyatékában. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület Kézirattára.

28 Mozihét, 1918. október 6.

29 Vitéz (Welser) 1963, 295.

30 Színházi Újság, 1918. július 13., 7.

31 Színházi Élet, 1916. október 15., 15.

32 Janovics Jenő kéziratai, 112 tétel. Jordáky Lajos hagyatékában. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület Kézirattára.

33 Színházi Élet, 1919. szeptember 28., 14.

34 Színházi Újság, 1919. november 29., 6.

35 Vitéz (Welser) 1963, 323–324.

36 Nemeskürty 1961, 375.

37 Janovics Jenő kéziratai, 112 tétel. Jordáky Lajos hagyatékában. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület Kézirattára.

38 Román Országos Levéltár – Bukarest, Gyalui Jenő hagyaték, lelt. szám. 1291.

39 Részletesebb információ Gyalui Jenő forgatókönyvéről: Zágoni Bálint: Reflexív képek Gyalui Jenő 1918-ban írt, A fény asszonya című forgatókönyvében. Film. Kép. Nyelv. Pethő Ágnes (szerk.). Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2007, 391–428.

40 Ua., lelt. szám. 1291/10.

Tanulmányok az erdélyi magyar mozgókép történetéről című dossziénkból:

 

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc ezredforduló utáni westernfilmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc ezredforduló utáni westernfilmed?

Friss film és sorozat