A szeptember 21. és 25. között futó Budapesti Klasszikus Film Maraton mellett az elveszett magyar filmkincseket felkutató Hungarika Projektről, a régi és új magyar filmeket streamelő Filmioról, a magyar film 120 évét áttekintő Nagylátószög kiállításról, valamint kínai Jancsó-retrospektívről, egy Washingtonból előkerült kolozsvári némafilmről, és a hangosfilmet angolul köszöntő Horthy Miklósról is beszélgettünk a Filmarchívum igazgatójával.
Tavaly a járvány miatt elmaradt, idén viszont meg tudjátok rendezni – immár negyedik alkalommal – a Budapesti Klasszikus Film Maratont. Kerek évfordulók és jelentős életművek köré szerveztétek a programot.
Ebben az évben hihetetlenül sok kerek évfordulót ünneplünk: Jancsó Miklós 100, Huszárik Zoltán 90 éves lenne, Mészáros Márta a 90., Kende János operatőr a 80. életévét töltötte be, és 125 éve született Joe Pasternak, azaz Paszternák József, aki a tengerentúlra emigrálva az egyik legsikeresebb amerikai producer lett. De visszamehetünk a filmtörténet hajnalára is, hiszen a Lumiére fivérek operatőrei 125 éve vették fel Budapesten az első Magyarországon készült mozgóképet, és 90 éve mutatták be az első magyar hangosfilmeket, a Kék bálványt és a Hyppolit, a lakájt. Jancsó Miklósnak nyolc filmjét vetítjük a rendező életművéhez méltó minőségben, amiket ritkán láthatott a közönség az elmúlt években-évtizedekben, köztük gyönyörűen restaurált kópián A zsarnok szívét, a Szerelmem, Elektrát, az Isten hátrafelé megy-et, az Oldás és kötést, vagy a Sirokkót Marina Vladyval a főszerepben. A Szegénylegényeket, amit Martin Scorsese is Jancsó legerősebb filmjének tart, szabadtéren, a Bazilika előtt vetítjük. Műsorra tűzzük A hajnalt is, az Elie Wiesel könyvéből, Michael York főszereplésével Franciaországban forgatott Jancsó-filmet, amit eddig szinte lehetetlen volt látni jogi viták miatt. Tárgyalunk a Francia Filmközponttal, hogy szélesebb körben is forgalomba hozzuk ezt a látványában és narratív technikájában is fantasztikus filmet, amit Jancsó Nyika, Jancsó Miklós fia fényképezett.
Mészáros Márta 90. születésnapját a korai filmjeivel ünnepeljük, amelyek szintén csak elvétve kerültek bemutatásra az elmúlt évtizedekben, mint például a Holdudvar Törőcsik Mari és Kovács Kati fantasztikus kettősével, az Eltávozott nap, Mészáros Márta egyik legerősebb filmje megintcsak Kovács Kati szenzációs alakításával, és a Szép lányok, ne sírjatok!, ami a beatzene rajongóinak lehet izgalmas csemege. Törőcsik Marit filmes pályájának különböző korszakaiban csodálhatjuk meg. A magyar Jeanne Moreauként ismert művésznő nem véletlenül az egyik legnagyobb filmes és színházi személyiség, aki elnyerte a cannes-i Arany Pálmát a legjobb női alakításért Maár Gyula Déryné, hol van? című filmjében – ezt szintén vetítjük a Maratonon, Koltai Lajos, a film operatőre lesz a vendégünk.
Az idei veszteségeink között kiemelkedő helyen szerepel Jankovics Marcell, hiszen az ő személyében olyan komplex és világszinten is jelentős alkotó, egy igazi reneszánsz ember távozott közülünk, akinek a filmjein generációk nőttek fel. Biztosítanunk kell a következő generációknak is, hogy megismerjék ezeket a filmeket, ennek érdekében vetítjük a Jánost vitézt a Bazilika előtt. Ez egy lassan 50 éves, mégis őrületesen friss film, zenés, virtuóz, és lélegzetelállítóan működik – főleg nagyvásznon. És hát ki kérhet magának Petőfi Sándornál jobb forgatókönyvírót? Az Urániában pedig az Ének a csodaszarvasról című filmet fogjuk vetíteni másnap, amit gyönyörű minőségben restauráltak a Filmarchívum és a Filmlabor munkatársai.
Filmtörténeti különlegességekkel indult a fesztivál, a Lumiére testvérek operatőrei által 1896-ban Magyarországon forgatott filmekkel, valamint Korda Sándor Az aranyember című Jókai-adaptációjával. Mit érdemes tudni ezekről?
A keddi nyitóeseményen egy filmtörténeti időutazásra invitáltuk a közönséget, hiszen bemutatásra kerültek azok a filmek, amiket a Lumiére testvérek operatőrei Budapesten, illetve Európa nagyvárosaiban forgattak 1896-ban. Ezt a programot Thierry Frémaux-val, a Lumiére Intézet vezetőjével, a cannes-i filmfesztivál művészeti igazgatójával állítottuk össze, hogy egy olyan válogatást mutassunk be a közönségnek, amit 1896-ban a budapesti közönség is láthatott. A Lumiére testvérek a fővárosba hoztak és értékesítettek egy kinematográfot a Sziklai testvéreknek, vagyis 1896-ban már tartottak Budapesten nyilvános vetítéseket ezekből a filmekből. Hatalmas eredmény, hogy 125 év után újra Magyarországra kerültek az eredeti negatívok, és a Filmarchívumban digitalizálhattuk őket, úgyhogy kedd este a közönség túlnyomórészt 4K-ban felújított filmeket látva képzelhette magát az 1896-os pesti nézők helyébe.
A program részeként bemutattuk azt a rövidfilmet is, amit a Filmarchívum munkatársai készítettek Löwensohn Enikő és Weisz Balázs rendezésében az első megrendezett magyar film, A táncz készítéséről és alkotóiról, aminek a bemutatóját 120 éve, 1901. április 30-á tartották az Urániában. A film nem maradt fenn az utókor számára, de egy gyönyörű fotóalbum igen, és ebből a 70 digitalizált fényképből rekonstruálni tudtunk egyes jeleneteket. Ezt követően pedig főprogramként levetítettük Korda Sándor 1918-as, virtuóz Jókai-adaptációját, amit a korát jóval megelőző módon készített Korda mind művészileg, mind forgatástechnikailag, hiszen külső helyszíneken forgatta a viharos Dunán. A némafilmes élményt Farkas Bence zeneszerző és a Győri Filharmonikusok zenei kísérete teszi teljesebbé, amit először az Urániában hallhat a közönség felvételről.
A magyar film 120 éves jubileuma alkalmából elindítottátok a Filmarchívumban a Hungarika Kutatási Programot, amely a magyar filmtörténeti örökség felkutatását és hozzáférhetővé tételét célozza meg. A magyar filmtörténet alkotásainak egyharmadát elveszettként tartják számon, ezért írtatok egy listát a 120 legkeresettebb magyar filmről. Milyen eredményeket hozott eddig a kutatás?
A Filmarchívumnak mindig is kiemelt feladata volt a kallódó magyar filmkincsek felkutatása, ennek köszönhetően létezik a jelenlegi némafilmes állomány jelentős része. A magyar film 120 éves jubileuma kapcsán koncentráltuk a keresési folyamatot és jobban koordináljuk a munkát a külföldi filmarchívumokkal. Az elmúlt években a világ minden filmgyűjteménye jelentős mértékben digitalizálta a filmállományát. Az analóg kópiákat nem volt lehetséges küldözgetni az országok között, így sokkal lassabb volt a beazonosítási folyamat, mint manapság. Mi is folyamatosan digitalizáljuk, leltározzuk és újravizsgáljuk a gyűjteményünket, mert sok olyan film kerül elő, ami korábban nem szerepelt a nyilvántartásban. Ne felejtsük el, hogy a Filmarchívum a fennállásának 63 évéből közel 23 évet olyan időszakban töltött, amikor nem volt prioritás a külföldi filmek megőrzése. A nitrocelluloid raktár átvizsgálásakor olyan külföldi filmekre bukkantunk, például egy 1904-es Pathé-filmre, amiket az 1970-es években megsemmisítésre ítéltek, de a lelkiismeretes kollegák nem hajtották végre a feladatot, így ez a film előkerülhetett egy raktárrendezés során. Erről értesítettük a Pathé Alapítványt, akik ujjongva fogadták a hírt, mert a nálunk lévő kópia sokkal jobb minőségű, mint a náluk fennmaradt.
A Hungarika Projekt sikere ezeken a kétirányú együttműködéseken alapszik. Minden archívum újravizsgálja a saját gyűjteményét, mi pedig a kezükbe adunk egy olyan itiniert, ami jelzőfényként tudja irányítani őket a keresésben. Létrehoztuk a 120 legkeresettebb film listáját, amit kiküldtünk a világ összes magán- és állami filmarchívumának, és úgy néz ki, a törekvéseink nem voltak hiábavalók, mert értesítést kaptunk a washingtoni Kongresszusi Könyvtárból, hogy a listánk tanulmányozása alapján beazonosították az 1914-es, Janovics Jenő által rendezett, A gyónás szentsége című kolozsvári filmet a gyűjteményükben. Ez egy fantasztikus felfedezés. Még várjuk az eredményt, hogy pontosan hány és milyen állapotú tekercs van a birtokukban, de már ez is jól jelzi, milyen sikereket hozhat a program.
A kutatói munkánknak jelenleg ez az elsődleges fókusza, mert az utolsó órákban járunk, hogy ezek a filmtekercsek előkerüljenek. Sok esetben több mint százéves filmekről van szó, és nem tudjuk, hogy az egyes gyűjteményekben milyen policy van érvényben a megőrzésükre. Láttunk már olyat, hogy tűzveszélyesnek minősítettek és leselejteztek filmeket, mert ha nem az adott ország nemzeti filmkincséhez tartoznak, a megőrzésüket nem kezelik prioritásként, tehát nekünk kell gyorsan lépni, hogy felfedezzük a külföldön bujkáló magyar filmkincseket.
A Nagylátószög kiállításon bemutatunk más olyan filmeket is, amelyek nemrég kerültek elő, ilyen például az a hangosfilmes híradóanyag, amit a 20th Century Fox technikusai készítettek Magyarországon, amikor beutazták a világot egy hangosfilmfelvevő kocsival, hogy a hangosfilmet mint találmányt népszerűsítsék. A magyar William Fox, azaz Fried Vilmos vállalatának munkatársai Budapesten többek közt olyan felvételeket rögzítettek, amelyeken Horthy Miklós angolul üdvözli a hangosfilmet 1929-ben, tehát két évvel az első magyar hangosfilm bemutatása előtt. Ezeket a felvételeket korábban nem lehetett látni Magyarországon, de a dél-karolinai egyetemmel való együttműködésünk keretében sikerült hazahozni őket szépen digitalizált formában.
Mely filmek, életművek restauráláson dolgoztok jelenleg?
Most készültünk el Reisenbüchler Sándor, valamint Jankovics Marcell életművének felújításával, de folyamatosan dolgozunk Tóth János operatőr filmjein is. A felújítási programban igyekszünk egyensúlyban tartani a filmtörténeti mérföldköveket a közönségfilmekkel, így elővettük a Kopaszkutyát, az Eszkimó asszony fázik-ot, és restauráljuk a Szerelem első és második vérig című filmeket, valamint Tímár Péter alkotásait, a Moziklipet, az Egészséges erotikát, illetve a Garas Dezső rendezésében készült A legényanyát. A Jancsó-életmű felújítása is folyamatban van, most szkenneltük be az Allegro barbarót és a Magyar rapszódiát. Jancsó filmjeire óriási a kereslet, nem csak Magyarországon, ahol a 100. születésnapján a közszolgálati televízió több Jancsó-filmet is a műsorára tűz. Amerikában hat Jancsó-film bemutatására szerződtünk le moziban, televízión, online és Blu-ray-en, Kínában pedig jelenleg több, mint ezer artmoziban fut egy Jancsó-retrospektív.
Jankovics Marcell filmjei Amerikában és Kanadában ostromolja a mozikat, a Fehérlófiát több mint 200 településen mutatták be amerikai filmszínházakban az elmúlt egy évben, ami őrületes szám, ilyen széleskörű terjesztése a maga korában sem volt a tengerentúlon. A filmfelújítás során a kereslettel is lépést kell tartanunk, de az elsődleges szempont mindig a filmmegőrzés, ezért nagy hangsúlyt fektetünk az 1945 előtti alkotások felújítására is. Tavaly a Meseautót restauráltuk, idén a némafilmek közül A munkászubbony készült el, Bródy István 1914-es filmje, ami szintén a nemzetközi kutatásainknak köszönhetően került elő Hollandiából. Most készítjük elő Tóth Endre 5 óra 40 című, elképesztően izgalmas krimijét 1939-ből, amit a magyar közönség 60 éve nem láthatott moziban. Arról a Tóth Endréről van szó, aki Amerikába vándorolva André de Tóth néven elismert rendező lett, westerneket, háborús filmeket készített, és Martin Scorsese a rendezők rendezőjének nevezte. Emellett filmhíradók és korabeli reklámfilmek digitalizálása és képi javítása is folyamatban van.
A Filmio mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket? Hogyan áll a nézők figyelméért folytatott versenyben a Netflixszel vagy az HBO GO-val szemben?
Nem az a feladatunk, hogy a Netflixszel vagy az HBO-val versenyezzünk, hanem hogy elérhetővé tegyük a magyar filmeket az anyaországi, és amennyire lehet, a határon túli magyar közönség számára. A Filmio nézettsége folyamatosan növekvő tendenciát mutat, egy év után végre eljutottunk oda, hogy a technikai elvárásoknak is megfelel az oldal és a filmek televíziós platformokon is elérhetőek. HD minőségben vetítünk minden régi és új filmet, az elérhető filmek száma folyamatosan bővül, az aktualitásokhoz, évfordulókhoz kapcsolódva csomagokat készít a szerkesztőség a közönség számára, és ezekre az alkalmakra ingyenesen is elérhetővé tesz bizonyos filmeket. Aki magyar filmet szeretne nézni, annak egy nagyon széles kínálatot biztosító platform áll a rendelkezésére.
A Filmioval párhuzamosan fejlesztjük az Alapfilmek weboldalunkat, amelyen most már 460 filmet mutatunk be pedagógiai szempontok szerint elemezve, filmrészletekkel, plakátokkal, fotókkal és lényegi információkkal ellátva. Az Alapfilmekhez kapcsolódó Klassz Program pedig olyan feladatgyűjteményeket tartalmaz, amiket a magyar tanárok különféle szövetségeivel alakítottunk ki azzal a céllal, hogy a filmművészetet ne csak mint alternatív tantárgyat oktathassák az iskolákban, hanem integrálni lehessen a közismereti tárgyak oktatásába. Hatalmas előrelépés, hogy idéntől kezdve el tudjuk juttatni zárt hálózatban az iskolákba az Alapfilmek teljes filmkínálatát a KIFÜ segítségével.
Július óta látható a Nagylátószög kiállítás a Ludwig Múzeumban. Milyen koncepció mentén tekintettétek át a magyar film 120 évét?
Kronológiai sorrendben, egy idővonal segítségével mutatjuk be a magyar film 120 évét. Szerettünk volna nagyobb hangsúlyt fektetni azokra a korokra, amikről kevesebbet tud a közönség, de fontos részei a magyar filmtörténetnek, mint az 1910-es vagy 1930-as évek filmgyártása. A kiemelkedő alkotókkal és a filmtörténeti folyamatokkal párhuzamosan a színházi és a filmes világot érintő történelmi eseményekről is beszámolunk, rengeteg képi, tárgyi és narratív anyaggal. Megközelítőleg hasonló részletességgel próbálunk beszélni a modern magyar filmművészetről is, és eljutunk egészen napjaink filmgyártásáig. Rendkívül hálásak vagyunk azoknak, akik műtárgyakkal, díjakkal hozzájárultak a kiállítás gazdagságához, így látható a tárlaton Zsigmond Vilmos Oscar-díja, Mészáros Márta Arany Medvéje, Jancsó Miklós cannes-i és velencei életműdíja, Koltai Lajos Oscar-jelölésekor kapott kristálylángja, a Saul fia Oscar-díja, Enyedi Ildikó Arany Medvéje és Nagy Dénes Ezüst Medvéje. Magyar játékfilmes még nem részesült Arany Pálmában, animációfilmes viszont kettő is, Vajda Béla és Jankovics Marcell, és igazi kuriózum, hogy mindkettő megtekinthető a tárlatban.
Izgalmas szekciót szenteltünk az Amerikában és más európai országokban alkotó magyar filmeseknek, az Oscar-díjat átadó Akadémia múzeumától megkaptuk az összes magyar vonatkozású Oscar-díjátadó videóját, amelyek meg is tekinthetők a kiállításon, illetve összeszedtük az összes olyan Oscar-díjat, amit magyar származású alkotó kapott. Van egy filmtörténeti tér is a kiállításon, ahol végigkövetjük a filmgyártás stációit a forgatástól a bemutatásig, és ennek illusztrálására rengeteg filmhíradó, werkfilm, kosztüm, díszlet, kamera, és különböző filmipari eszköz látható a tárlatban. Már 13-14 ezer ember látta a kiállítást, ami a nyári időszakban és 1,5 hónap alatt kiemelkedőnek mondható, és novemberig még sokan megnézhetik. A közönségtől szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, leszámítva azt, hogy a tárlat egy lélegzetvételre túl sok és vissza kell jönni, hogy az ember mindent be tudjon fogadni, de ezt inkább dicséretnek fogjuk fel. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar emberek megismerjék a filmtörténetünket és újra az általános műveltség részévé válhasson.
