Tanulmány | Mozgó fényképek Janovics Farkas utcai színházában Tanulmány | Mozgó fényképek Janovics Farkas utcai színházában

„Itt először”

Mozgó fényképek Janovics Farkas utcai színházában

Janovics Jenőről legtöbbször a Sárga csikó, a Vén bakancsos meg a Tolonc jut eszébe a filmtörténet iránt érdeklődőnek. Pedig már a 19. század végén foglalkozott mozgóképpel – igaz, egy színpadi előadás részeként.

„Első pillanatban éreztem, hogy ettől a várostól a magam akarata szerint sohasem fogok elválni”1 írja az 1896 őszén Kolozsvárra érkező Janovics Jenő. Az alig huszonnégy éves színész Erdély számos színpadán megfordult már, mielőtt a jelentős színjátszói múlttal rendelkező városban letelepedett volna. A történészek 1614-re datálják az első kolozsvári színházi előadást, ezt a jezsuita rendház diákjai adták elő, az első hivatásos színtársulatot pedig 1792-ben hozták létre. 1821-re Kolozsvárnak, Magyarországon elsőként, már kőszínháza volt a Farkas utcában. Kolozsvárra érkezése után mindössze hat hónappal a színház művészeti vezetőjévé nevezték ki Janovicsot. Ugyanezen a színpadon, 1898 második felében készítette elő a Mozgó fényképek című előadást, amelyben a filmvetítést a színpadi narratíva részévé tette.

Mozgó fényképek a Farkas utcában

1896-ban a honfoglalás ezeréves évfordulóját ünnepelték Magyarországon. Budapesten a nagyszabású millenniumi kiállításon sok más találmány mellett a kinetoszkópot is kiállították, sőt, az év első felében a vetítőgépet már a főváros számos helyszínén bemutatták, például a Royal Szálló kávéházában a Lumière-fivérek megbízottja tartott május 10-én egy vetítést.2 Ezek az események Európa-szerte egyre elterjedtebbé váltak, Bukarestben például Mihail (Mișu) Văcărescu újságíró Claymoor álnéven írt lelkes cikket az első romániai filmvetítésről, amelyet május 27-én a L'Indépendance Roumaine napilap szerkesztőségében tartottak.3

Ironikus, hogy Kolozsváron, a némafilmgyártás jövendő központjában, az első filmvetítést 1896 utolsó napjára halasztották. Az Ellenzék című napilap „érdekes mozgófényképek” vetítését harangozta4 be a Redut5 báltermében. Három délutáni vetítést terveztek december 31-re, míg a következő napok vetítéseit az ezek iránti érdeklődéstől tették volna függővé. A bemutató után két nappal közölt újságcikk már arra ösztönözte a helyieket, hogy ne hagyják ki Edison „újabb találmányát”: „Nem fátyolképek ezek, hanem természethű felvételek, melyeket életnagyságban, csalódásig hűen varázsolnak a falra. Száz és száz személy jelenik meg és mozog egyszerre, mintha teljesen élő alakok volnának, s nem oly homályosan, mint a ködfátyolképeknél, hanem egészen plasztikusan.”6

Bár nem dokumentált, de valószínűsíthető, hogy Janovics is – mint fiatal művész, aki fogékony volt az európai kulturális élet ritmusára – a közönség soraiban lehetett. Ekkor már beiratkozott a Ferencz József Tudományegyetem doktori képzésére, amit később berlini, londoni és párizsi tanulmányutakkal egészített ki, melyek során az európai színpadokat kutatta. Két évvel később a korai filmek iránti érdeklődésére utal együttműködése a titokzatos Benkő (Stein) M.-mel is a Mozgó fényképek c. előadás előkészítése során. 1898-ban Benkő folyamatosan Erdélyben tartózkodott,7 személyesen népszerűsítve Gyulafehérváron, Balázsfalván és Erzsébetvárosban a kinematográfot, a taumatográfot vagy éppen Edison-színházát. Ugyanezen év októberében Janovics megszerezte a budapesti Vígszínháztól e nagysikerű bohózat színreviteli jogát Kolozsváron.

A Hans Huckebein című darab alapján Oscar Blumenthal és Gustav Kadelburg által 1897-ben színpadra írt Mozgó fényképek történetének főszereplője – balszerencséjére – feleségét és anyósát moziba hívja, anélkül, hogy tudná, hogy a vetített képek egy másik nővel való találkozását örökítik meg. Német nyelvterületen az 1897–98-as színházi évad legtöbbet játszott darabja volt,8 összesen 724 előadást ért meg. Az 1898. április 29-i budapesti bemutatót a magyar színház és a film első ötvözeteként tartják számon, mivel tizenkét, egyenként egyperces korai filmet emelt be újszerűen az előadásba.9 A Lumière-fivérek lyoni stúdiójában gyártott egypercesek sorozata a Siófoki kaland címet viselte.

A darabot Janovics rendezte volna és ő maga játszotta volna a főszerepet10 is, de egy kellemetlenség végül megakadályozta a Mozgó fényképek színrevitelét, Janovics egyedül a Siófoki jelenet című darabját kapta meg a filmsorozatnak. Az általa használt további tizenegy egypercest Jordáky Lajos kutató azonosította be, azonban a történetnek egy apró részlete további kiigazításra szorul. Az erdélyi némafilmgyártásról szóló tanulmányában Jordáky a Janovics által használt filmeket Benkő filmkatalógusa alapján azonosította, egy kinematográfot bemutató műsor plakátján megjelenő címlista nyomán, amely plakátot Jordáky a Mozgó fényképek 1899. január 3-i kolozsvári bemutatóját megelőzőre datálta.11 Pontosabban Jordáky azt állítja, hogy Benkő a kinematográfot ugyanezekkel a felvételekkel mutathatta be január 2-án a kolozsváriaknak. A Jordáky által említett plakátot12 tanulmányozva azonban megjegyezzük, hogy az január 22-i keltezésű, vagyis a bemutató utáni.

A Mozgó fényképek négy előadása során a filmes összeállítás több változatát láthatta a közönség. Amint már említettük, az elsőt 1899. január 3-ra időzítették. A beharangozó szerint az „itt először” látható filmrészletek ugyanazok maradtak az első és második előadáson is: Az indiai fakirok táncza, Egy nő a trapézen, A byciklisták, Excentrikus tánczos nők, Gyors-festő, Egy kerti jelenet, Vonat megérkezése, a sorozat végére ütemezett Siófoki jelenettel kiegészítve. A január 9-i harmadik előadás a Skót nemzeti táncz, Jelenet a fogorvosnál, Trilby-ből egy jelenet, Fife herczegnő czéllövészete, Utczai jelenet télen, Négerek fürdése, Berlini vonat című egypercesekkel helyettesítette ezeket. A három nappal későbbi filmes programot a korábbi műsorok filmjeiből válogatták, mindenik vetítés a Siófoki jelenettel ért véget.

A Mozgó fényképek előadásába illesztett filmek felhívják a figyelmet arra a sajátos narratív szerkezetre, amely a színdarab és a filmvetítés keveredéséből jött létre, arra az aktív szerepre, amit Janovics vállalt a filmvetítés összeállításában és az előadás eltérő recepciójára a nézőközönség részéről.

A korai film, mint narratív elem

Ha a vizuális szórakoztatást és a történetmesélési képességet a korai film két komponensének tekintjük,13 a Mozgó fényképekbe illesztett filmrészletek kétféle értelmezést tesznek lehetővé. A korszak technikai korlátai között ezek a felvételek nem elbeszélő jellegű, rövid jelenetek voltak, inkább a film tárgyának vizuális jellegét emelték ki: az emberi test lenyűgöző mozgásaira (tánc, cirkuszi mutatványok vagy kézügyességet bizonyító gyakorlatok közben) vagy gépekre (állomásra befutó vonat) helyezve a hangsúlyt, melyek kiegészítik a korban rendkívül elterjedt városi (utca)jeleneteket és egzotikusnak számító témákat. Georges Méliès korai filmes látképekre használt terminológiájával élve,14 a Mozgó fényképek képei a természeti látképek és mesterségesen elrendezett jelenetek kategóriájába tartozhattak. A Siófoki jelenet kivételével azonban egyiküknek sem volt narratív jelentősége a színházi előadás keretében. A közönség számára a legfőbb vonzerő a mozgást rögzítő és azt a mozdulatlan felületre kivetítő technológia volt.

1899-ben a korai film attrakciójához hozzátartozott az is, hogy lehetővé tette a korabeli néző számára, hogy a vetítőgép segítségével a világ különböző, közeli vagy távoli tájaira utazzon. A Mozgó fényképek magyar fordításában, az eredeti változat berlini mozija budapesti mozi lett, és ezt meghagyták a kolozsvári színrevitelnél is. Janovics szövegkönyvét15 elemezve kiderül, hogy a mozi akkoriban a kávéházat jelentette, mely a filmvetítések legelterjedtebb helyszíne volt a 19. század végén. A főváros esetében a cselekmény helyszíne azt a kulturális pezsgést is jelentette, amit a kávéházi kultúra stimulált. A századfordulóra már hatszáz kávéházat tartottak számon Budapesten,16 amelyek különböző eredetű, műveltségű és aspirációjú emberek találkozását tették lehetővé. A budapesti kávéházak világának közelsége, és a siófoki üdülővároshoz kapcsolódó diegetikus helyszínek jelentősen segítették a nézőket a korai mozi lehetséges funkcióinak dekódolásában.

A Siófoki jelenetet a filmvetítés végére ütemezték, itt egy létező helyszín rekonstrukciója narratív tartalommal egészült ki. A rövidfilm főszereplője a kávéházak nézőközönsége és a véletlenül kamera elé sodródó járókelők kettős szerepébe került. Más szóval: a film ideje alatt a főszereplő révén egymásra tevődtek a diegetikus idő és a vetített film meghatározatlan idejének keretei. A személytelen vizualizáció személyes történettel lett felruházva. A Mozgó fényképek cselekményének ok-okozatisági viszonyát a főhős kettős perspektívája határozta meg, aki jelen volt a színpadon és a kivetített filmben is, ezáltal strukturálva a kolozsvári nézők befogadói kontextusát.

A Siófoki jelenet vetítése közben az előadás szereplői és a közönség tagjai egyként vettek részt a vetítés befogadásában. A hűtlenség bizonyítéka egyesítette a filmjelenet jelentőségét ismerő három szereplőt (a férjet, a feleséget, az anyóst) és a közönséget. Ezt a hatást a színdarab tette lehetővé, amely egy egyébként nem elbeszélő film köré épített narratív kontextust, ezt a szerepet hagyományosan a korai film narrátora töltötte be. Ez a ceremóniamester volt kezdetben felelős az első vetítések előtti hangulat megteremtéséért, az életre kelő állóképek varázsát hangsúlyozva. Ő később egy történeten kívüli mesélővé vált, aki komplex narratívákat verbalizálva „támasztotta alá” a vetített képeket. A Mozgó fényképek esetében az a történet, amelyet külső narrátor mesélt volna a kor normáinak megfelelően, az előadás kontextusában bomlott ki, sőt, a színdarab indokot szolgáltatott a film beágyazására, mint a bonyodalmat kiváltó incidens vizuális bizonyítékára. A film vetítésekor a közönség már annak elfogadására is készen állt, hogy a főszereplők közötti viszonyt is befolyásolhatja a film.

A korabeli közönség a közéleti személyiségeket középpontba állító eseményekről szóló aktualitásfilmeken – mint amilyen egy koronázás – szocializálódott. A Mozgó fényképekben a személyes történetek megfilmesítésével – még akkor is, ha egy fiktív személyről volt szó – a film átlépte a puszta szórakoztatás határait és narratív eszközzé vált. A nézők számára a reveláció abban rejlett (ez esetben egy humoros hangnemben közvetített történet által), hogy a képfelvevő technológia már nem csak egy izgalmas érdekesség volt. A megszervezett vetítési helyszíneken túllépve – mint például a kávéházak –, és ismerősebb helyszínekre költözve – mint például a népszerű siófoki üdülőhely utcái –, a film magában hordozta azt a lehetőséget, hogy egybeessen a hétköznapi élettel, amely az ismeretlen figurákat valódi szereplőkké alakítja át.

Utolsó megjegyzésként a Mozgó fényképekben vetített filmes betétre vonatkozóan: fontos, hogy a Siófoki jelenet kiemelt narratív szerepe ellenére sem árnyékolta be az őt megelőző filmeket, amint azt a kiválasztott témák változatossága és az előadások során átrendezett filmes összeállítás is sugallja. Mondhatni narratív módon egészítette ki a hosszabb nem narratív részletet. A vetítés mindenik változatában a tetőpontot a Vonat megérkezése vagy a Berlini vonat című egypercesek jelentették. Ez Janovics Jenőt a mozigépész-producer szerepkörbe helyezte, aki részt vett a vetítendő filmek sorrendjének kialakításában, hogy az megfelelhessen a számára ismerős közönség elvárásainak. Egy kb. 50 000 fős lakosságot célzott meg, ebből 41 000-en voltak magyarok, kicsivel több, mint 6000-en románok és kevesebb mint 2000-en németek. Míg a lakosság 90%-a beszélte a magyar nyelvet,17 mindkét, mozgó vonatról szóló film olyan befogadási módot kívánt meg, amely mindenféle nyelvi korlát alól felszabadította a nézőt.

A filmkészítő helyett a nézők beszámolóira18 hivatkozva elmondható, hogy a korai filmvetítéseken a vonat-effektus a nézők irányába száguldó járművel pánikot volt hivatott kelteni. Később bebizonyosodott19, hogy a hasonló incidensekről szóló beszámolók megalapozatlanok, inkább reklámfogások voltak, mint a nézők felfokozott érzelmi és fizikai reakciói. Kolozsvár esetében nem számoltak be hasonló esetekről. A vonatok vetítése iránti igény nem a nézők naivitását mutatja, inkább arra vonatkozott, hogy 1899-ben még mindig elvarázsolták őket a filmtechnikában rejlő lehetőségek, attraktív volt annak gyors mozgásokat rögzítő és levetítő képessége.

A színház és a korai mozi keresztmetszeténél

A Mozgó fényképek kritikai fogadtatása nagymértékben különbözött a kolozsvári közönség lelkes fogadtatásától. A filmes összeállítás tartalmának variálása alapján arra következtethetünk, hogy a kereskedelmi siker a bemutató után néhány nappal újabb két előadást hívott életre, és ez annál is inkább figyelemreméltó, hogy a bohózatot egy átlagos keddi napon mutatták be. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy minderre egy ígéretes művész vezetésével, az ország egyik legelismertebb színházi intézményében került sor. Egy kritikus20 elítélte Janovics azon döntését, hogy a variáció kedvéért egy vitatható karakterű főszerepet vállalt be. Meg kell itt jegyeznünk, hogy brit kritikusok hasonló véleményen voltak a darabnak a The Lady of Ostend címen játszott 1899-es londoni színpadi adaptációjáról is. Banálisnak tartották a darabot, csípősen jegyezték meg, hogy „idejétmúlt helyzeteket és lapos karaktereket szeret a közönség, bohózatban és drámában egyaránt.”21

A kritika és a közönség fogadtatása közötti eltérés a Mozgó fényképekben vetített filmek státusával is magyarázható. A korai film kutatási területén kialakult egy konszenzus arról, hogy a „mozi” kifejezés nem alkalmas a 19. század végén és a 20. század elején különböző apparátusokon vetített mozgóképek megnevezésére, egészen addig, amíg ki nem alakulnak a gyártás és a bemutatás standardizált módjai, amelyek végső soron meghatározták a mozi intézményét. Ehelyett a filmrögzítés és vetítés gyakorlatát különböző alternatív terminusok22 a 19. század végi színpadi szórakoztatás tágabban vett kulturális paradigmájába helyezik. Más szóval a korai film inkább egy ciklus kifinomult lezárásának tekinthető, mintsem a mozi hódító útjának kísérleti, előkészítő fázisának. Ahhoz, hogy különböző konkrét megnyilvánulásait vizsgálhassuk, olyan kulturális gyakorlatok kontextusában kell elhelyeznünk, mint az optikai játékok, a laterna magica, az árnyékszínház. Ilyen értelemben a kérdés, hogy ki találta fel a mozit, feleslegesnek, elavultnak tekinthető, viszont számos érvényes választ23 kaphatunk arra vonatkozóan, hogy ki tökéletesítette ezeket a kulturális gyakorlatokat, mint ahogy például a Lumière-fivérek kinematográfukkal valójában a fényképezést tökéletesítették.

Ebből az elméleti nézőpontból elmondható, hogy a kolozsvári közönség a fényképek egy tökéletesített, mozgásba hozható formájának lehetett tanúja ebben az előadásban. A kritikusok azt nehezményezték, hogy egy vásári mulatsági forma tolakodott be egy többezer éves hagyománnyal rendelkező narratív médium közegébe. Mindkét félnek igaza volt. A korai film a cirkuszi számokhoz és bűvészmutatványhoz hasonlóan a vásári mulatságok közegében gyökerezett, s a szórakoztatás mellett a technológiai újdonságok okozta csodálatot akarta kiváltani. Ezt a jelenséget a szakirodalom az attrakció fogalmával írja le. A fogalom Szergej Eisenstein szovjet rendező színházesztétikájából származik. 1923-ban határozta meg az attrakció fogalmát: „a színház azon agresszív aspektusa (...) mely a nézőt érzéki és pszichológiai hatásoknak teszi ki.”24 A színháznak ez az (attrakcióra) építő esztétikája azonban még évtizedekre volt attól, hogy konceptualizálják, illetve hogy a korai film befogadásának alapvető magyarázó fogalmaként használják. A kolozsvári nézők egy számukra ismerős szórakozási formával találkoztak, ami ezúttal különleges módon egy színházi előadásba ágyazódott be. Éppen ezt az aspektust nehezményezték a kritikusok. A filmnek az elbeszélő médium felé tartó útja ekkor még nem kezdődött el.

Több, mint egy évszázaddal később, egy háromfázisú evolúciós modell hívható segítségünkre a színház és a korai film fúziójának értelmezésében.25 Feltételezhetjük, hogy az olyan filmek, mint Trilby-ből egy jelenet vagy Utczai jelenet télen a filmgyártásnak abba a korai szakaszába sorolhatók, amelyek a filmező (a kamerát kezelő) személy részéről minimális beavatkozást igényeltek. A második fázis már néhány elem (filmfelvevőgép általi) manipulációját/megrendezését jelentette – ez főleg a jelenetezésnél volt szükséges, például amikor a Siófoki jelenetben szereplő párt a színdarab narratívájával kapcsolják össze. Érdekes módon, a budapesti színrevitelben a vetített részben szereplő filmek összefüggő tematikus egységet alkottak, ami már a harmadik fázisba vezet, a narráció szakaszába. De a filmek közötti kapcsolatot továbbra is csak óvatosan nevezhetjük elbeszélésnek, hiszen ezen korai filmekben inkább a vizualitás dominált, mintsem a narratív lendület.

A Mozgó fényképekre úgy kell tekintenünk, mint egy színdarabra, amely egy 19. századi vizuális szórakoztatási forma narratív megalapozásaként íródott. 1899-ben a (kolozsvári) nézők már ismerhették a képrögzítő- és vetítő készülékeket, így megtapasztalhatták a mindennapi élet bemutatását a vetítéseken. A mozgó vonatokat és egzotikus tájakat bemutató filmek megőrizték attraktív jellegüket, azonban a filmkamera fokozatosan elvesztette kuriózum jellegét. Ez utóbbi vált igazán meghatározóvá a Mozgó fényképek esetében, ami a kamera azon képességét sejteti, hogy az képes egy színpadi narratívát is felépíteni. Bár a színháznak és a korai filmnek a Mozgó fényképekben megjelenő fúziója nem Janovics Jenő találmánya, a darab színrevitele a Farkas utcai színházban az ő, korai filmes tevékenységéhez köthető érdem, különös tekintettel arra, hogy 1900-től az 1950-es évekig a színpadi előadásokba beépülő filmezés és vetítés kimondottan ritkának volt mondható.26 Ez Janovics Jenő első olyan lépése, amely az éppen akkoriban formálódó némafilmmel és annak intézményeivel kapcsolatos vállalkozásaihoz, no meg a világ filmtörténetét gyarapító alkotásaihoz vezet.

(Fordítás: Zakariás Ágota. A fordítást ellenőrizte: Blos-Jáni Melinda)


Sajtóforrások

  • Ellenzék, Kolozsvár
  • Kolozsvári Lapok, Kolozsvár

Felhasznált irodalom

  • Bonnell, Andrew: The People’s Stage in Imperial Germany: Social Democracy and Culture 1890-1914. I.B. Tauris, London, 2005.
  • Bottomore, Stephen: The Panicking Audience?: early cinema and the „train effect”. Historical Journal of Film, Radio and Television, nr. 2 (19), 1999.
  • Cantacuzino, Ion: Momente din trecutul filmului românesc. Editura Meridiane, Bucureşti, 1965.
  • Cunningham, John: Hungarian Cinema: From Coffee House to Multiplex. Wallflower Pr., London, 2004.
  • Eisenstein, Sergei: Montage of Attractions: For „Enough Stupidity in Every Wiseman”. The Drama Review, nr. 1 (18), [1923] 1974.
  • Gaudreault, André: Film and Attraction. From Kinematography to Cinema. University of Illinois Press, Urbana, Chicago, and Springfield, [1907] 2011.
  • Gaudreault, André: The Culture Broth and the Froth of Cultures of So-called Early Cinema. A Companion to Early Cinema, (Eds. Gaudreault, André – Dulac, Nicolas – Hidalgo, Santiago). Wiley-Blackwell, Chicester, UK, 2012.
  • Gunning, Tom: The Cinema of Attraction: Early Film, Its Spectator, and the Avant-Garde. Film and Theory: An Anthology, (Eds: Stam, Robert – Miller, Toby). Blackwell Publishers, MA, [1985] 2000.
  • Janovics Jenő: A Farkas-utcai színház. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadása, Budapest, 1941.
  • Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története (1903-1930). Kriterion, Bukarest, 1980.
  • Jordáky, Ludovic: Introducerea cinematografului în Transilvania pînă în 1918. Contribuții la istoria cinematografiei în România 1896-1948, (coord. Cantacuzino, Ion). Editura Academiei Republicii Socialiste România, București, 1971.
  • Lukacs, John: Budapest 1900. A Historical Portrait of a City and Its Culture. Grove Press, New York, 1988.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Némafilmgyártás 1896-1931. Palatinus, Budapest, 2003.
  • Oliszewski, Alex – Fine, Daniel – Roth, Daniel: Digital Media, Projection Design, and Technology for Theatre. Taylor & Francis, London, 2018, 10.
  • Rotariu, Traian (coord.) – Semeniuc, Maria – Mezei Elemér: Recensământul din 1900: Transilvania. Editura Staff, Bucureşti, 1999.
  • Tsivian, Yuri: Early Cinema in Russia and Its Cultural Reception. University of Chicago Press, 1998.
  • Wearing, J.P.: The London Stage 1890-1899: A Calendar of Productions, Performance, and Personnel. Scarecrow Press, Lanham, MD, USA, 2013.

1 Janovics Jenő: A Farkas-utcai színház. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadása, Budapest, 1941, 230.

2 Cunningham, John: Hungarian Cinema: From Coffee House to Multiplex. Wallflower Pr., London, 2004, 5–6.

3 Cantacuzino, Ion: Momente din trecutul filmului românesc. Editura Meridiane, Bucureşti, 1965, 6.

4 Ellenzék, 1896. december 31.

5 A Redout épülete ma a Memorandumului utca 21. szám alatt található. Ezen a néven hasonló jellegű épületeket az Osztrák-Magyar Monarchia minden tartományi fővárosában emeltek, politikai, közigazgatási és művészeti központokként működtek.

6 Ellenzék, 1897. január 2.

7 Jordáky, Ludovic: Introducerea cinematografului în Transilvania pînă în 1918. Contribuții la istoria cinematografiei în România 1896-1948, (coord. Cantacuzino, Ion). Editura Academiei Republicii Socialiste România, București, 1971, 197.

8 Bonnell, Andrew: The People’s Stage in Imperial Germany: Social Democracy and Culture 1890-1914. I.B. Tauris, London, 2005, 188.

9 Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Némafilmgyártás 1896-1931. Palatinus, Budapest, 2003, 87.

10 Heltai Jenő fordításában a főhős neve Kapor Kálmán.

11 Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története (1903-1930). Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980, 15–16.

12 A Kolozsvári „Lucian Blaga” Központi Egyetemi Könyvtár különgyűjteményében. Ugyanott megtekinthető a Mozgó fényképek előadás négy plakátja is.

13 Gunning, Tom: The Cinema of Attraction: Early Film, Its Spectator, and the Avant-Garde. Film and Theory: An Anthology, (Eds: Stam, Robert – Miller, Toby). Blackwell Publishers, MA, [1985] 2000, 232.

14 Méliès, Georges: „Kinematographic Views”. Közli: Gaudreault, André: Film and Attraction. From Kinematography to Cinema. University of Illinois Press, Urbana, Chicago, and Springfield, [1907] 2011, 138–140.

15 Őrzi a Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tára.

16 Lukacs, John: Budapest 1900. A Historical Portrait of a City and Its Culture. Grove Press, New York, 1988, 148.

17 Rotariu, Traian (coord.) – Semeniuc, Maria – Mezei Elemér: Recensământul din 1900: Transilvania. Editura Staff, Bucureşti, 1999, 254-257.

18 Tsivian, Yuri: Early Cinema in Russia and Its Cultural Reception. University of Chicago Press, 1998, 144.

19 Lásd Bottomore, Stephen: The Panicking Audience?: early cinema and the „train effect”. Historical Journal of Film, Radio and Television, nr. 2 (19), 1999, 177–216.

20 Zombori Andor: Mozgó fényképek. Kolozsvári Lapok, 1899. január 3.

21 Az eredetiben: „stale situations and stale characters are just what the public likes, whether in farce or in any other kind of drama”. Idézi Wearing, J.P.: The London Stage 1890-1899: A Calendar of Productions, Performance, and Personnel. Scarecrow Press, Lanham, MD, USA, 2013, 420.

22 Gaudreault 2011, 64–65.

23 Gaudreault, André: The Culture Broth and the Froth of Cultures of So-called Early Cinema. A Companion to Early Cinema, (Eds. Gaudreault, André – Dulac, Nicolas – Hidalgo, Santiago). Wiley-Blackwell, Chicester, UK, 2012, 17.

24 Eisenstein, Sergei: Montage of Attractions: For „Enough Stupidity in Every Wiseman”. The Drama Review, nr. 1 (18), [1923] 1974, 78.

25 Gaudreault 2011, 56–61.

26 Oliszewski, Alex – Fine, Daniel – Roth, Daniel: Digital Media, Projection Design, and Technology for Theatre, Taylor & Francis, London, 2018, 10.

Tanulmányok az erdélyi magyar mozgókép történetéről című dossziénkból:

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat