Török-Illyés Orsolyával két friss filmbemutatója kapcsán is beszélgettünk: a Mambo Maternicában Adélt játssza, aki nem kívánt terhességgel néz szembe, a Pipásban meg ő a címszereplő Pista, a hírhedt orgyilkos, akiről kiderül, hogy nőnek született, de férfiként élt.
Kivételesen én fogadom lakásunkban interjúalanyomat november végén. Reggel ért vissza Kolozsvárról, előző este a Reactorban játszott. Közös barátok révén ismerjük egymást legalább egy évtizede, azóta is figyelemmel követem színházi és filmes pályáját. Mint egy kislány, úgy csimpaszkodik fel a fotelre, összecsombolyodik, mint egy fázós kismacska. Szürcsölgeti a kávéját és miközben beszélni kezd, szemem láttára változik át a lábait maga alá gyűrő lánykából erős hangú, határozott nővé. Ezt a kettősséget szeretem nagyon benne, színpadon is pillanatok alatt képes ilyesfajta metamorfózisra.
A Janovics-előadás úgy mutatja be a rendező-színész-direktor biográfiáját, hogy egyszerre szól identitáspolitikákról, a Kolozsvári Állami Magyar Színház eredettörténetéről, és nem utolsó sorban a színháztól (el)különböződő filmről is.
David Mamet több mint tíz év kihagyás után tért vissza a rendezéshez, hogy folytassa cinikus értekezéseit a férfidominanciáról és az amerikai álom hanyatlásáról.
Erdélyi színészekkel és a Dallas Bobbyjával érkezik szeptember 26-án a magyarországi mozikba Vékes Csaba gombfoci-fanatikusokról szóló romantikus vígjátéka. A Lepattanó premierje előtt beszélgettünk a film egyik főszereplőjével, Derzsi Dezsővel a forgatás benyomásairól és a Romániában élő magyar színészként megtapasztalható filmes lehetőségekről.
A lassú leépülés árnyékában életének súlypontjait újragondolni kényszerülő, választásait és veszteségeit lajstromozó színésznő figurája igazi jutalomjáték Jessica Lange számára.
A nonszensz baromságok francia nagymestere ezúttal egy magához képest földhözragadt, de azért szokásosan hibbant darabbal sértegeti a fikció és a való élet határát, valamint a művész, a befogadó és az alkotás társadalmi funkcióinak kusza kölcsönviszonyát.
A társadalmi érzékenység igénye egyre gyakrabban válik a kortárs filmek központi témájává. A Háromezer számozott darab önreflexív metanarratívája azonban úgy foglalkozik a magyar cigányság helyzetével, hogy elsősorban a reprezentációs stratégiák ambivalenciáira világít rá.
