Egymásnak maradtak – Paczolay Béla: Pacsirta

2022. szeptember 21. – írta Varga Kinga

Irodalmi és filmtörténeti adottságai vitathatatlanok, a szülőkről való leválás aktualitására is rámutat, lassú tempója azonban a jó színészi játék ellenére is csak az elhivatottak számára nyílik meg.

Macbeth, sokadszor, másként – Joel Coen: The Tragedy of Macbeth / Macbeth tragédiája

2022. február 8. – írta Váró Kata Anna

Justin Kurzel 2015-ös, véres csatajelenetekkel és sok-sok külső képpel teletűzdelt, történelmi hitelességet kereső alkotása kapcsán sokakban felmerül: minek még egy Macbeth-film?

Színház az egész világ... – Demian József: Rondul de noapte / Éjjeli őrjárat

2021. október 28. – írta Vigh Martin

…és színész benne minden férfi és nő, mondja William Shakespeare (Szabó Lőrinc fordításában), s állítja Demian József is legújabb filmjében, az Éjjeli őrjáratban. Az éjszakában bolyongó színészek abszurd helyzeteken keresztül feszegetnek egyetemes kérdéseket, és ahogy a film is sugallja, mindannyiunknak a saját harcát kell megvívnia.

„Nem ismertem hozzá hasonló egyéniséget” – Jancsó 100: Balázsovits Lajos Jancsó Miklósról

2021. szeptember 27. – írta Soós Tamás

…és Viscontiról, Pasoliniről, Liliana Cavaniról, Eduardo De Filippóról, James Deanről, Sára Sándorról, Szinetár Miklósról, Cannes-ról, és arról, hogyan lett majdnem olasz színész és mit jelentett Jancsónál játszani annak idején.

Godot rácsok mögött – Emmanuel Courcol: Un triomphe / The Big Hit

2021. augusztus 1. – írta Marton Orsolya

Bár az abszurd drámák nem egy konkrét tanulság köré épülnek, egy biztos: Godot-ra a börtönben is értelmetlen várni.

„Itt először” – Mozgó fényképek Janovics Farkas utcai színházában

2021. március 20. – írta Delia Enyedi

Janovics Jenőről legtöbbször a Sárga csikó, a Vén bakancsos meg a Tolonc jut eszébe a filmtörténet iránt érdeklődőnek. Pedig már a 19. század végén foglalkozott mozgóképpel – igaz, egy színpadi előadás részeként.

„Cristi Puiuval a legjobbkor találkoztam” – Interjú Téglás Istvánnal, a Bukaresti Nemzeti Színház székelyföldi színészével

2020. augusztus 12. – írta Zsizsmann Erika

Székelyföldön, Baróton nőtt fel, Marosvásárhelyen végezte el a színészképzést, majd erdélyi és budapesti próbálkozások után Bukarestben vált sokat foglalkoztatott, elismert színésszé Téglás István, akit az elmúlt időszakban a román filmes szakma is felfedezett magának. Játszott Cristi Puiu Berlinálén díjazott új filmjében, a Malmkrogban, megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Gopo-díjat Corneliu Porumboiu A hegyek szigete (La Gomera) című filmjéért, és szerepel a 19. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) a legjobb román elsőfilm díjával kitüntetett Urma (r. Dorian Boguță) című filmben is. Bár sokáig hiába járt filmes castingokra, a színész utólag úgy gondolja, a legjobb pillanatban találtak rá ezek a szerepek.

Hajak és parókák – Miloš Forman-napló IV.

2020. április 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Folytatjuk rendhagyó portrénaplónkat: a világhírt és Oscart hozó Száll a kakukk fészkére után Forman pályája meglepő fordulatot vett – a kosztümös műfajok felé.

A csillogó showbiznisz és a szomorúság mögötte – Thomas Kail, Steven Levenson: Fosse/Verdon

2020. április 2. – írta Polák Zsóka

Ha Bob Fosse és Gwen Verdon a napjainkban élnének, minden kétséget kizáróan máris Fordont vagy Verse-t csinált volna belőlük a közvélemény. Ráadásul ők tényleg érdemesek arra, hogy fogalmat kreáljanak belőlük: évtizedeken át uralták Broadway-t, bajtársak voltak a munkában és a szerelemben egyaránt, és annak ellenére is lelki társak maradtak, hogy belátták: nem képesek együtt maradni. Kompromisszumokkal, önámítással, lemondással és fájdalmakkal, ugyanakkor páratlan sikerekkel és szenvedéllyel járó kapcsolatukat az FX új sorozata, a Verdon/Fosse mutatja be.

Egy reneszánsz ember – Franco Zeffirelli-portré

2020. január 28. – írta Verpeléti András

Bár a legtöbben valószínűleg akkor találkoztunk a nevével, amikor gimiben egyszer végig kellett ülnünk a Napfivér, Holdnővért, Franco Zeffirelli igazi reneszánsz művész volt, akinek már a születését is legendák övezik. A karizmatikus és a kulturális értékekre rendkívül érzékeny fiatalember egészen alulról, színházi kellékek összeszerelésével indította el bő hat évtizeden átívelő, utánozhatatlanul sokoldalú pályáját, amelynek számos emlékezetes filmalkotást köszönhetünk. Pedig a tavaly elhunyt rendező nem is elsősorban a mozivásznon alkotta a legmaradandóbbat.