Csütörtökön zajlott az Erdélyi Mozgóképmúzeum kiállításmegnyitója a Xantus Alapítvány szervezésében.
Az eseményen az alapító dr. Xantus Gábor egyetemi tanár, filmrendező mellett a Román Nemzeti Filmközpont (CNC), a Romániai Filmművészek Szövetsége (UCIN), az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) és Kolozsvár Polgármesteri hivatala is képviseltette magát. Fia, Xantus Áron, a kezdeményezés megálmodója betegség miatt nem tudott jelen lenni.
Xantus Gábor nyitóbeszédében elmondta, szerinte minden kezdeményezés pontosan annyit ér, mint amennyi megvalósul belőle – ennek a fényében vágtak neki a múzeum megszervezésének. A múzeum célja a filmes kultúra értékeinek megőrzése, hiszen volt már példa Romániában arra, hogy számos érték a szemétben kötött ki. Hozzátette: egy mozgóképmúzeumnak méltó helye van Kolozsváron, hisz a város Erdély filmtörténeti központjának tekinthető. Itt élt és alkotott ugyanis az idén 150 éve született Janovics Jenő – a múzeum többek közt az ő tiszteletére jött létre –, de Kolozsváron kezdte pályafutását a Hollywoodban Michael Curtizként befutott Kertész Mihály, a Casablanca rendezője is.
Dr. Laurențiu Damian egyetemi tanár, filmrendező, a Romániai Filmművészek Szövetségének (UCIN) elnöke felidézte, mekkora megtiszteltetés volt, amikor intézményük a Francia Nemzeti Filmintézettől kapott ajándékba egy filmtekercset, amin Lumière A vonat érkezése és Méliès Utazás a Holdba című filmjeinek kifogástalan állapotban levő kópiái voltak. Biztosította az alapító tagokat és a hallgatóságot, hogy az UCIN is támogatja majd a múzeumot, igyekszenek minél több műtárgyat adományozni nekik, mert meggyőződése – tette hozzá –, hogy Xantusék kezdeményezése a mozi iránti szeretetben gyökerezik. Dr. Alexandra Rus művészettörténész, a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója Xantus Gábor és Áron alkotói tevékenységét méltatva kívánt sok sikert a kezdeményezéshez.
A „betekintő” kiállítást a Szabók bástyájának legfelső emeletén rendezték be, a tárgyanyaghoz az Erdélyi Múzeum Egyesület Janovics Jenő irathagyatékából származó archív fotókkal járult hozzá. „A feldolgozott és jegyzékkel ellátott iratanyagban személyes iratait, kéziratait, levelezésének egy részét, valamint a filmgyártással kapcsolatos dokumentumokat és felvételeket találhatunk. Ma ezzel a kiállítással Janovics Jenő születésének 150. évfordulójára is emlékezhetünk. [...] A mai kiállítással, úgy érzem, aktívan bekapcsolódunk Kolozsvár pezsgő és színes kulturális életébe” – mondta dr. Bitay Enikő, az EME elnöke. A szakmai párbeszéd érdekében együttműködési szándékáról és nyitottságáról biztosította a szervezőket, kiemelve az intézmények közti együttműködés fontosságát, ami segíti a bemutatandó anyagok gyarapítását és feldolgozását.
Demian József filmrendező Ausztráliából küldött videóüzenetben fejezte ki támogatását: szerinte a filmkészítésről álmodozó fiatalok és a nosztalgiázni vágyó idősek egyaránt látogatni fogják a múzeumot, ahol ő is mihamarabb tiszteletét szeretné tenni. Dr. Anca Mitran, a Nemzeti Filmközpont (CNC) elnökének üzenetét Krizbai Béla alelnök adta át a hallgatóságnak. A CNC fontosnak tartja a kezdeményezést, amihez sok sikert kívánt, remélve, hogy Bukarestben is lesz példa hasonlókra – derült ki Mitran üzenetéből.
Felszólalt Dorel Vișan, a Kolozsvári Nemzeti Színház színésze és Liviu Mocan képzőművész is: a sárkánnyal harcoló Szent Györgyhöz hasonlította a múzeumalapítókat. Személyes, baráti hangvételű beszédéből azt is megtudhatta a hallgatóság, hogy az állandó kiállítás a Rákóczi (Eremia Grigorescu) utca 88. szám alatt lesz látható.
Dr. Buglya Sándor érdemes művész, egyetemi tanár, filmrendező és producer szintén videóüzenetben üdvözölte a kezdeményezést és a jelen levőket. „Kolozsváron, ahol több egyetemen oktatnak filmművészetet, fiatalok tömege foglalkozik a filmművészet tanulásával, mit lehetne jobbat kívánni, mint azt, hogy szülessenek ma is jeles alkotók. A ránk hagyott örökségből merítve fejlesszék és gazdagítsák a jövő filmművészetét” – üdvözölte a kezdeményezést a Sapientia EMTE oktatója. A rendezvény végén Oláh Emese alpolgármester tartott rövid beszédet, amelyben támogatását fejezte ki az alapítók felé.
