A múzeumalapítás hivatalos bejelentésére a december 15-én, csütörtökön 12 órakor kerül sor a Szabók bástyájának emeleti terében, ahol időszakos filmtörténeti kiállítás is nyílik.
Akár az 1918 utáni Romániában készített, részben magyar nyelvű alkotásról van szó, akár valamelyik bukaresti filmgyár filmjeiről; és akár a „magyar világból” átörökített Janovics-alumnikról, akár az immár szocialista keretek közt, eleve filmes szakmát tanuló káderekről beszélünk, számtalan magyar filmes alkotott Romániában. Az ő neveiket lajstromozza ez a kétrészes tanulmány. Második rész.
Milyen aktív magyar filmes műhelyek működnek Erdélyben, mit forgatnak épp, milyen forrásokhoz férnek hozzá, és hogyan érintették őket 2020 tavaszán a járványügyi korlátozások? Sorra kérdeztük őket, az első részben a kolozsváriak válaszolnak.
A TIFF idei programjának egyik kiemelkedő eseményeként harangozták be A felfedező című, egész estés dokumentumfilmet, amelynek kezdeményezője, forgatókönyvírója és rendezője Xantus Gábor, operatőre Xantus Áron. A film gazdag archív képanyagot tartalmaz, mai kincsei pedig egy kalandos antarktiszi forgatás eredményei. Xantus Gábort és Áront főképp az előzményekről és a forgatásról kérdeztük.
Sikeres expedíciós forgatás után érkezett vissza a Tűzföldről és a Déli-sarkvidékről az a kolozsvári forgatócsoport, amelynek tagjai Xantus Gábor rendező, Xantus Áron filmoperatőr és Cristian Lascu kutató.
Dokumentumfilm készül Emil Racoviţă biológus, barlangkutató tudományos életművéről. A Xantus Gábor, Xantus Áron és Christian Lascu alkotta expedíció vasárnap indul forgatni az Antarktiszra.
Xantus Gábor apai ágról örökölte a természet szeretetét, a filmezést pedig a celluloidszalagos, felelősségteljesebb időkben tanulta. A természetfilmezés jelentett már számára egyedüli megélhetést és úri hobbit is. A rendező-operatőrrel Juhász Ágota beszélgetett két utazás között, kolozsvári otthonában.
Kamaszkorához közeledik a marosvásárhelyi Alter-Native Fesztivál: tizenegyedik alkalommal került megrendezésre. És valóban, bizonyos változásokat észlel a fesztivál törzsközönsége: régi ruháit kezdi kinőni, új arculattal próbál a felnőtt fesztiválok világában érvényesülni a marosvásárhelyi rövidfilm-szemle.
Eleven filmkultúráról csak ott beszélhetünk, ahol létezik az alkotók, befogadók, kritikusok szentháromsága. Erdélyi magyar filmről beszélni nem lehet, amíg nem ír róla senki. Biztos pont a Filmtett, de azért nem rossz, ha más típusú, hosszabb lélegzetű cikkek is megjelennek a témával kapcsolatban. Erre vállalkozott a Korunk szerkesztősége, amikor a folyóirat 2002. januári számát a filmnek szentelte.
