Nemrég ért véget a magyar közmédián bemutatott Tündérkert – Kísértések kora című sorozat. Számba vettük a Móricz Zsigmond regényéből adaptált széria erényeit és hibáit.
A csíkszeredai kulturális folyóirat tematikus lapszámának fókuszában az erdélyi vonatkozású mai magyar történelmi filmek és sorozatok állnak, elsősorban az alkotási és produkciós folyamat oldaláról nézve. A „nagy történelmifilm-vita” azonban – ezúttal – elmarad.
Az Erdély – Ég és föld között című négyrészes szériát a „madártávlatból” sorozatok mintájára, egy drónra szerelt, nagyfelbontású kamerával forgatták. A természeti csodák mellett a sorozat feltárja a régi mondákat, és bemutatja a táj és benne élő ember viszonyát is.
A tavaly berobbanó koronavírus-járvány sajnálatos módon számos kulturális projekt létrejöttét akadályozta meg. Majdnem erre a sorsra jutott a Kalamár Gáspár-Gábor által jegyzett Örmények Gyergyóban című dokumentumfilm is, ami az eredeti elgondolás szerint a székelyföldi örmény közösségek bemutatására vállalkozott volna. A pandémia azonban felülírta ezt az átfogóbb elképzelést, nem rendezték meg a tavalyi év során azokat a kulturális eseményeket és családi találkozókat, ahol forgatni lehetett volna, ezért az értékrendjében, mentalitásában a többi székelyföldi örmény közösséghez nagyban hasonlító gyergyói örmény közösség bemutatására szorítkozik a film.
A mozgókép propagandaszerepe az első világháborút követően nyilvánvalóvá vált, a legtöbb országban igyekeztek ezt a területet kormányzati irányítás alá vonni. Az erdélyi felvételek a kezdetektől folyamatosan jelen vannak a magyar kiadású filmekben, különböző időpillanatokban különböző hangsúlyokkal, de mindig erős érzelmi töltettel.
A napokban elhunyt a 91 éves Kovács András, a történelmi szembenézés és a forradalmiság mozgóképes mestere. A Kossuth-díjas, kétszeres Balázs Béla-díjas érdemes és kiváló művész maradandó örökséget hagyott hátra.
