Kritika: Úriemberek (Guy Ritchie: The Gentlemen; Netflix) Kritika: Úriemberek (Guy Ritchie: The Gentlemen; Netflix)

Gengszterisztokraták

Guy Ritchie: The Gentlemen / Úriemberek (Netflix)

ÉRTÉKELD A FILMET!
Úriemberek (The Gentlemen)
Guy Ritchie, David Caffrey, Eran Creevy, Nima Nourizadeh
2024
Úriemberek (The Gentlemen)

Úriemberek (The Gentlemen)

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Guy Ritchie a Netflixre forgatott azonos című sorozatverziót saját korábbi filmjéből. Azonban míg az Úriemberek a gyökerekhez való visszatérést jelentette a rendező számára, addig a belőle készült remake-széria csupán kaotikus karrierösszegzéssel kecsegtet.

A feldolgozás mindössze az eredeti történet alaphelyzetét veszi át – miszerint egy angol nemesi birtok alatt illegális marihuánatermesztő vállalkozás üzemel –, de a prezentálásmód, a megjelenő szereplő-, és konfliktustípusok a visszatérő karakterek hiánya ellenére is felismerhetően összekötik a két produkciót. A sorozatban ugyanakkor nyomatékosabb a mindenkori társadalmi elit kifigurázásának igénye, miközben az epizódok során továbbra is a gengszterfilmes elemek keverednek a brit rendező-fenegyerek alkotói identitásválságának reflexióival. A még mindig az önálló hangját kereső Guy Ritchie ugyanis gyakran szembesíti olyan kihívásokkal a bűn világában lavírozó hőseit, mint a hirtelen döntéshelyzetek, a kényes szituációk kontrollálása, egy terv kivitelezése, egy csapat vagy egy szervezet irányítása, mely feladatok szintén alapvetően határozzák meg a filmrendezők tevékenységét.

Guy Ritchie nem blöfföl – Guy Ritchie: The Gentlemen / Úriemberek

2020. január 31.

A díler, a firkász és rengeteg zölden füstölgő puskacső – így lehetne röviden jellemezni Guy Ritchie új filmjét, a már címében is tökös Úriembereket. Ebből pedig alighanem mindenki le tudja vonni a konklúziót, miszerint Guy Ritchie hosszú kihagyás után megint visszatért ahhoz a műfajhoz és stílushoz, amiért annak idején rajongótábora megkedvelte. Nagy visszatérése pedig nemcsak olcsó marketingblöff, hanem kőkemény forgatókönyvírói és rendezői profizmus a javából, ugyanis a brit bűnfilmek atyaúristene még mindig elemében van!

Olvasd tovább  

Ritchie korai pályájának alkotásai leginkább Tarantino popkulturális inspirációkban és filmes utalásokban gazdag stílusát vették alapul: A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső és a Blöff szintén több szálon futó, időfelbontásos narratívákat alkalmazó, a gyakori hangulatkeverések során az erőszakot humorral vegyítő, vizuálisan felfokozott történeteket meséltek el, miközben a helyszíneket, a tárgyi világot, a kulturális hivatkozásokat és a szereplők gesztusait a brit suttyóság közege tette autentikusan egyedivé. A rendező még szuperprodukciói kedvéért sem szakadt el teljesen ettől az angol kulturális miliőtől – a híres detektívről, Sherlock Holmes-ról, illetve az Arthur mondakörről szintén készített stúdiófilmeket –, de a bűnesetek körül bonyolódó narratívák sem tűntek el Ritchie hollywoodi korszaka alatt – a 60-as években futó, Az U.N.C.L.E. embere sorozat filmfeldolgozásának nemzetközi kémtörténetében és az élőszereplős Disney-remake Aladdinban is hangsúlyosak a heistfilmes elemek és a felvett identitások konfliktusai.

Kép az Úriemberek (The Gentlemen) című Netflix-sorozatból

A rendező mégis hiába kamatoztathatta idővel egyre nagyszabásúbb projektekben laza dialógusait és klip-esztétikát tükröző formanyelvét, a megnyíló lehetőségek nem hoztak fejlődést a saját stílusában megcsömörlött alkotónak. Ritchie egyre kevesebb eredetiséggel járja körül ugyanazokat a témákat, ami abban is látszik, hogy ezúttal egy saját ötletet vett elő újra, a sorozatverzió szereplői ráadásul szintén ugyanazokkal a problémákkal találják szemben magukat újra meg újra a körkörös történet előrehaladtával. Az Úriemberek egyetlen újítása, hogy a legfelsőbb osztály krémjére, a brit nemességre vonatkoztatja kisstílű alvilági közegét, miközben visszatér a Ritchie által olyannyira kedvelt, félreértéseken és átveréseken alapuló, fordulatokban gazdag gengsztertörténetek tematikájához. A sorozatverzió a korábbi film életmódszerű bűnözőihez képest az előkelő Horniman család szemszögéből mutatja be a helyi gengsztervilág sajátos működését. A főszereplő testvérpár, Eddie (Theo James) és Freddy (Daniel Ings) ugyanis nemcsak a földet és a rangot örökölték meg frissen elhunyt apjuktól, hanem a birtokon zajló drogtermesztést és az azzal járó problémákat is. Bár ezek egy idő után nem járnak újabb meglepetésekkel, a fiúk pedig már kezdetektől önként, szinte lelkiismeretfurdalás nélkül involválódnak a bűnbe.

Kép az Úriemberek (The Gentlemen) című Netflix-sorozatból

Ritchie kisstílű gazfickóiból tehát mostanra arisztokrata bűnözők lettek, akik a rendezőhöz hasonlóan próbálnak a saját útjukat járva, függetlenedve érvényesülni, származásuk miatt azonban a korábbi filmhez képest más konfliktustípusok válnak nyomatékossá kálváriájuk során. Az Úriemberek – többek között A szomorúság háromszöge, A menü és a Tőrbe ejtve által fémjelzett sort követve – a gazdagokat kigúnyoló, „eat the rich” tematikát érvényesítő alkotások kortárs hullámába sorolható. A sorozat azonban releváns értékítéletek megfogalmazása helyett eltúlzott manírjaik és felfokozott jellemvonásaik miatt teszi nevetségessé öntelt hőseit, akik karikatúraszerű alakokként egyre kevésbé érződnek valódinak. A morális következmények nélküli gyilkosságok idővel súlytalanná, a meghökkentőnek szánt bizarr furcsaságok pedig szokványossá válnak (noha egy ponton még Hitler egyik heréje is képbe kerül). Így a kisstílű arisztokrata gengszterek feltörekvése nemcsak a karakterek, hanem a sorozat számára is identitásválságos állapotot eredményez a látszólag társadalomtudatos, valójában mégis erősen rajzfilmszerű ábrázolásmód ellentmondásossága kapcsán.

Kép az Úriemberek (The Gentlemen) című Netflix-sorozatból

Ritchie korábban már próbálkozott – sikertelenül – szatirikus vígjátékot készíteni a Hullámhegy (Swept Away) remake-elése során, kritikai meglátásai pedig ismét súlytalannak érződnek. Az Úriemberek-sorozat számos egyre felszínesebb akciószekvenciára redukálódó mellékszállal egészíti ki a filmelőzményből kölcsönzött cselekményt. Ezek kezdetben lendületes jeleneteken keresztül oldják meg a folyamatosan jelentkező újabb problémákat, az évad második felére azonban repetitívvé válnak a többször visszatérő, egysíkú konfliktustípusok, melyek az adott társadalmi feszültségeket sem képesek elmélyíteni. Pedig a börtönt wellness-szállóként használó maffiózó, a kvázi társadalmon kívüli, semmiből felbukkanó, sztereotip cigánybanda, a leleplező erejű információit öncélú zsarolásra használó oknyomozó újságíró és a gengsztervilágnak kiszolgáltatott nemesség excentrikus figurái között feszülő érdekkülönbségek felvetik az osztályharc lehetőségét, hogy aztán mégis tétnélküli poénkodásba vagy impulzív öldöklésbe forduljanak.

Kép az Úriemberek (The Gentlemen) című Netflix-sorozatból

Az Úriemberek játékos részletein túl nem áll össze katartikus végkifejletté, éles meglátásait nem bontja ki érdemi kritikává. Ritchie korábbi munkásságának tematikus elemei fókuszálatlanul idéződnek meg, ahogy a főszereplők sem képesek a kezükben tartani az alvilági balhék irányítását. A sorozat nagyrészében ugyan a szereplők mindössze változatos helyszíneken folytatnak megbeszéléseket egymással, a humorban gazdag, izgalmas dialógusok miatt a cselekmény mégsem válik unalmassá. Noha az egymással szemben álló felek ármánykodásaira gyakran csupán hirtelen meglepetések során derül fény a fokozatos feszültségépítéssel szemben, mivel az egy-egy mellékproblémára koncentráló epizódok nagyrészt lineárisan követik egymást a párhuzamosan futó narratív szálak összefonódásai helyett. A szeriális formában újragondolt történet a ritmusvesztésen túl még a karaktereket sem képes jobban elmélyíteni a rendelkezésre álló hosszabb játékidő alatt, így a sorozat – vitathatatlanul szórakoztató jellege ellenére – minden téren felejthető és felszínes marad.

Támogass egy kávé árával!
 
Úriemberek (The Gentlemen)

Úriemberek (The Gentlemen)

Színes akciófilm, bűnügyi, tévésorozat, vígjáték, 2024

Rendező: , , ,
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ennél csak jobb jöhet

    Színes vígjáték, 120 perc, 2023

    Rendező: Eric Toledano, Olivier Nakache

  • A kiméra

    Színes filmdráma, kalandfilm, vígjáték, 130 perc, 2023

    Rendező: Alice Rohrwacher

  • Godzilla x Kong: Az új birodalom

    Színes akciófilm, sci-fi, 114 perc, 2024

    Rendező: Adam Wingard

  • A Majomember

    Színes akciófilm, thriller, 113 perc, 2024

    Rendező: Dev Patel

  • Az első ómen

    Színes horror, 120 perc, 2024

    Rendező: Arkasha Stevenson

  • Polgárháború

    Színes akciófilm, filmdráma, háborús, 109 perc, 2024

    Rendező: Alex Garland

  • Szellemirtók: A borzongás birodalma

    Színes fantasy, kalandfilm, sci-fi, 99 perc, 2024

    Rendező: Gil Kenan

  • Back to Black

    Színes életrajzi, filmdráma, zenés, 2024

    Rendező: Sam Taylor-Johnson

  • Nasty

    Színes dokumentumfilm, sportfilm, 107 perc, 2024

    Rendező: Tudor Giurgiu, Cristian Pascariu, Tudor D. Popescu

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat

  • Ennél csak jobb jöhet

    Színes vígjáték, 120 perc, 2023

    Rendező: Eric Toledano, Olivier Nakache

  • A kiméra

    Színes filmdráma, kalandfilm, vígjáték, 130 perc, 2023

    Rendező: Alice Rohrwacher

  • Godzilla x Kong: Az új birodalom

    Színes akciófilm, sci-fi, 114 perc, 2024

    Rendező: Adam Wingard

  • A Majomember

    Színes akciófilm, thriller, 113 perc, 2024

    Rendező: Dev Patel

  • Az első ómen

    Színes horror, 120 perc, 2024

    Rendező: Arkasha Stevenson

  • Polgárháború

    Színes akciófilm, filmdráma, háborús, 109 perc, 2024

    Rendező: Alex Garland

  • Szellemirtók: A borzongás birodalma

    Színes fantasy, kalandfilm, sci-fi, 99 perc, 2024

    Rendező: Gil Kenan

  • Back to Black

    Színes életrajzi, filmdráma, zenés, 2024

    Rendező: Sam Taylor-Johnson

  • Nasty

    Színes dokumentumfilm, sportfilm, 107 perc, 2024

    Rendező: Tudor Giurgiu, Cristian Pascariu, Tudor D. Popescu