Bevándorló-elégia – Burhan Qurbani: Berlin Alexanderplatz

2021. június 30. – írta Németh Szabolcs Előd

Burhan Qurbani bevándorló-történetet csűrt-csavart a német irodalom egyik remekéből, de lehet, hogy főszereplőjének a weimari köztársaságban kellett volna maradnia.

Guy Ritchie nem blöfföl – Guy Ritchie: The Gentlemen / Úriemberek

2020. január 31. – írta Tóth Menyhért

A díler, a firkász és rengeteg zölden füstölgő puskacső – így lehetne röviden jellemezni Guy Ritchie új filmjét, a már címében is tökös Úriembereket. Ebből pedig alighanem mindenki le tudja vonni a konklúziót, miszerint Guy Ritchie hosszú kihagyás után megint visszatért ahhoz a műfajhoz és stílushoz, amiért annak idején rajongótábora megkedvelte. Nagy visszatérése pedig nemcsak olcsó marketingblöff, hanem kőkemény forgatókönyvírói és rendezői profizmus a javából, ugyanis a brit bűnfilmek atyaúristene még mindig elemében van!

Casino inferno – Baran bo Odar: Sleepless

2017. március 21. – írta Németh Szabolcs Előd

Ismét egy kiváló európai zsánerfilmmel trollkodtak Hollywoodban, szinte minden érdemétől megfosztották a francia Fehér éjszakákat (Nuit blanche).

Pattogatott sorozatok – The Knick / Last Man on Earth / Ash vs. Evil Dead / Narcos / Black Mirror / Homeland / Quantico / Fargo / Blunt Talk / The Bridge / The Man in the High Castle

2015. november 17. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt

Jönnek a hideg, korán sötétedő téli esték: tökéletes ürügy összekuporodni egy friss sorozat előtt, hajnalig zabálva azt. Mi ezeket ajánljuk.

Óvakodj az anonim alkoholista detektívtől! – Scott Frank: A Walk Among the Tombstones / Sírok között

2014. október 28. – írta Papp Attila Zsolt

Lesznek majd, akik azt mondják, hogy „a könyv jobb”. Meg olyanok is, akik szerint ez a soros Liam Neeson-féle akcióthriller. Pedig a Sírok között igazán korrekt módon összerakott, súlyos, noiros hangulatú bűnfilm.

Hulla, hó, répalé – Hans Petter Moland: Kraftidioten / Az eltűnés sorrendjében

2014. május 12. – írta Farkas Péter

Sok mindent elmondhatunk a norvégokról, de azt biztos nem, hogy a filmművészetükről lennének híresek. Azt gondolnánk pedig, hogy az utóbbi két évtized skandinávmániája az ő munkásságukra is hatott, mégis alig van párévente egy erős film, az is többnyire szerény, óvatos munka.

Play it again, Luc – Camille Delamarre: Brick Mansions / Veszélyzóna

2014. április 29. – írta Németh Szabolcs Előd

Már elfásulva legyintünk arra, hogy a kreatív válságban levő amerikai filmgyártás gátlástalanul hasznosítja újra a potens eurázsiai műfajfilmeket. A Veszélyzóna esetében még szomorúbb látni azt, hogy az innovatív látványú akciófilmek királya, Luc Besson (Nikita; Leon, a profi) a saját fejéről tolja le a koronát. A B13 – A bűnös negyedet (Banlieue 13) tálaltatja újra a sok tehetséggel nem kecsegtető, vágójából rendezővé avanzsált Camille Delamarre-ral. Érződik az igyekezet, hogy a remake-et kissé fel akarták turbózni, de a jóindulatú próbálkozások a visszájára sültek el. A Veszélyzóna magát írja le: el kell kerülni!

Senkinek sem való vidék – Ridley Scott: The Counselor / A jogász

2013. november 19. – írta Pernecker Dávid

Távolról szemlélve úgy tűnik, mintha A jogász egy lenne Ridley Scott két szuperprodukció közt megejtett halkabbra hangolt ujjgyakorlatai közül. Azonban A jogász sokkal inkább közelít a Thelma & Louise lassú tűzön keményre főtt fatalizmusához, mint a Trükkös fiúkhoz. A rendezői korpusz műveihez mégis kár hasonlítgatni, ugyanis A jogász nem kifejezetten Ridley Scott filmje. Scott jelen esetben csupán alázatosan és precízen vászonra vitte a forgatókönyvíróként debütáló Pulitzer-díjas Cormac McCarthy szövegét. Ez a megfelelő szó – „szöveg” – mivel McCarthy szemmel láthatóan életében nem látott még forgatókönyvet belülről.

Felnőtt vígjáték családi értékekről – Rawson Marshall Thurber: We're the Millers / Családi üzelmek

2013. szeptember 3. – írta Csiger Ádám

A kortárs vígjáték-termés legjobbjai felnőtt korhatáros darabok, Jennifer Aniston és Jason Sudeikis legújabb közös filmje, a Családi üzelmek ezek közül is a jobbak közé tartozik.

Egy újabb filmes csapda – Ric Roman Waugh: Snitch / Csapda

2013. március 15. – írta Lovassy Cseh Tamás

Mindegy milyen, csak legyen valamilyen – szokás mondani. A lényeg úgyis az, hogy imádni vagy utálni lehessen. Ne hagyjon egy film közömbösen, ne tudjam másnap reggelre elfelejteni: ez lenne az ideális állapot és pont ezt nem tudom leírni a Csapdáról.