[TIFF 2021 – Fókusz: Szerbia] Ivan Ikić doku-fikciója a Barbárok című debütfilmjéből már ismerős nyomasztó (posztjugoszláv) kilátástalanságot tematizálja. Szereplői most is „rendszeren kívüli” fiatalok, ezúttal azonban egy 50 évvel ezelőtt épült, értelmi fogyatékos kamaszok és fiatal felnőttek számára fenntartott intézet nem túl vidám mindennapjait követhetjük nyomon. Az amatőr szereplők valóban a zárt intézet lakói, viszont nem saját magukat, hanem Ikić több éven át fejlesztett forgatókönyvének szerepeit alakítják. A fiatal belgrádi rendező diplomafilmje forgatása során jutott el először az intézetbe, majd 15 év után visszatért ide, hogy elkészítse három részre tagolt, furcsa szerelmiháromszög-történetét, melyről először szintén ebben az intézetben hallott.

A film prológusa jugoszláv híradóbejátszáson mutatja az éppen átadott intézményt (a felvételt egyébként az intézet pincéjében találta meg a rendező), itt még reményüket fejezik ki a készítők, hogy a fiatalokat az intézeti élet után visszahelyezhetik a társadalomba. Mára ez az illúzió teljesen szétfoszlott, az ide bekerülő gyerekek és fiatalok egész életüket itt töltik majd, semmi esélyük a társadalomba való reintegrációra. A rendező a vetítést követő beszélgetésen úgy fogalmazott, hogy Jugoszlávia eltűnésével az intézet mögötti ideológia is szertefoszlott, meghaladottá vált. A propagandafilm erőltetett optimizmusa és képi világa éles ellentéte a film hangulatának és képi stílusának, mely nagyjából szubjektív beállításokon keresztül követi szereplőit.

A filmet kis stábbal forgatták, hogy ne zavarják az intézet mindennapjait. Az elfeledettnek hitt, szinte időn és téren kívüli intézet egyébként külön szereplőként működik, hangulata meghatározó a film szempontjából, az intézet állandó lakói sokszor megjelennek a képek hátterében. A hármas szerkezetben a főszereplők, Marija, Dragana és Robert szemszögéből bontakozik ki a történet.

A szerelmiháromszög-történet szereplői számára minden konfliktus a végletekig kiéleződik, mindent a drámaként megélt szerelmüknek rendelnek alá. Vélt vagy valós terhességek, grafikus részletességgel ábrázolt erőszak és önkárosítás mind részei ennek a reményvesztett történetnek. Vetélkedésük és az ebben a közegben megszokott erőszak azonban túlmutatnak a klasszikus tini melodrámákon. A szereplők számára nincs kiút, ahogy azt egy gyönyörű labirintusjelenet is érzékelteti, sem a saját zárt világukból, sem a szerelmi történetből nem tudnak kilépni.

Még vetítik: július 25., vasárnap, 18:15, Katonai Kör (Cercul Militar)