Fekete karácsony – Allen Baron: Blast of Silence – Egy gyilkosság krónikája, 1961

2024. november 30. – írta Kovács Patrik

Bár karrierjének íve a későbbiek folyamán megtört, cseppet sem túlzás Allen Baront minden idők egyik legfontosabb noir-szerzőjeként emlegetni. A színész-rendező a 60-as évek hajnalán készítette el a zsáner egyik legkiválóbb reprezentánsát, amelynek létezéséről – sajnálatos módon – ma is csak a „fekete széria” legelvetemültebb rajongói tudnak.

Letelepedési promóciókód – Boris Lojkine: L'histoire de Souleymane / Souleymane története

2024. november 25. – írta Fazakas Lehel

Boris Lojkine fiatal ételfutárról készített aktuális és érzelmes portréja egyszerre lesz megannyi hivatalos dokumentum nélkül a nagyvárosok utcáin pedálozó menekültmunkás személyes, mégis kollektíven megosztott története.

TIFF 2024: a versenyfilmek 3. – El otro hijo / The Other Son; Yi ri you / Day Tripper

2024. június 18. – írta Erőss Réka

Két film – egy Kolumbiából és egy Kínából –, amelyik erős hatást akar gyakorolni a nézőre, és sikerül is neki: az egyik megríkat, a másik megnevettet.

„Nem születtem filmrendezőnek…” – Interjú Sopsits Árpáddal

2024. április 1. – írta Szabó R. Ádám

Sopsits Árpád Balázs Béla-díjas magyar színház- és filmrendező, forgatókönyvíró – és amint lentebb kiderül, költő. A Céllövölde, a Torzók és A martfűi rém alkotója. Retrospektív interjú filmekről, stílusról, intézeti életről, költészetről.

Fele baráti szeretet – Radu Muntean: Întregalde

2021. július 30. – írta Jakab-Benke Nándor

A veterán újhullámos rendező egyenesen Cannes-ból haza hozta Erdélybe új filmjét.

Szerelmi háromszög a zártosztályon – Ivan Ikić: Oaza / Oázis

2021. július 25. – írta Zakariás Ágota

[TIFF 2021 – Fókusz: Szerbia] Ivan Ikić doku-fikciója a Barbárok című debütfilmjéből már ismerős nyomasztó (posztjugoszláv) kilátástalanságot tematizálja. Szereplői most is „rendszeren kívüli” fiatalok, ezúttal azonban egy 50 évvel ezelőtt épült, értelmi fogyatékos kamaszok és fiatal felnőttek számára fenntartott intézet nem túl vidám mindennapjait követhetjük nyomon. Az amatőr szereplők valóban a zárt intézet lakói, viszont nem saját magukat, hanem Ikić több éven át fejlesztett forgatókönyvének szerepeit alakítják. A fiatal belgrádi rendező diplomafilmje forgatása során jutott el először az intézetbe, majd 15 év után visszatért ide, hogy elkészítse három részre tagolt, furcsa szerelmiháromszög-történetét, melyről először szintén ebben az intézetben hallott.

Időtlen idők tánca – Fernando Frías: Ya no estoy aqui / I’m No Longer Here / Már nem vagyok itt

2021. február 25. – írta Incze Kata

Mexikó idei Oscar-jelöltje 2011-be, a drogháború első éveibe repít vissza, de a szokásos kartell versus rendőrség sztori helyett egy erősen szerzői történettel rukkol elő. Fernando Frías de la Parra (Los Espookys, HBO) író-rendező Netflixen is fellelhető filmje egy igazi gyöngyszem, mely amatőr színészekkel, a személyesség eszközeivel és virtuóz képekkel állít emléket a térség cholombiano szubkultúrájának. A mexikói Monterrey városából New Yorkba kényszerült főszereplő odüsszeája egy lüktető tempójú,  turistalátványosságok nélküli utazás, melynek 105 perces játékideje során minden egyszerre ismerős és idegen, globális és lokális, egzotikus és közönséges.

Erózió – Dárday István–Szalai Györgyi: Filmregény – Három nővér (1977)

2020. április 11. – írta Ritter György

A leghosszabb magyar film jelzőjével Tarr Béla Sátántangója büszkélkedhet. De kevesen tudják, hogy Tarr a dobogó második (sokáig vezető) helyét elfoglaló, négy és fél órás Filmregénynek a rendezőasszisztense volt, míg állandó alkotótársa, Hranitzky Ágnes a vágója. De vajon mennyire nézhető a Filmregény? Mit adhat manapság a Budapesti Iskola improvizált, beszélő fejes doku-játékfilmje? Aki beleveti magát, nehéz filmet kap, de cserébe hitelesen átélheti a pangás éveinek (1964-1982) legkisebb rezdüléseit is. A Filmregény ugyanis igazi történelmi forrás, a ’70-es évek elbeszélése.

Gelman-kommentár, ahogyan mesteremberek előadják Jeles András betanításában – Jeles András: Álombrigád (1983)

2019. október 26. – írta Ritter György

Aligha van olyan filmje a ’80-as évek „új érzékenységének”, amely annyira harsányan viselné azokat a neo-avantgárd jegyeket, mint Jeles András Álombrigádja (1983).  A termelési darabot eljátszani készülő brigád széteső képfolyama és narratívája ugyan rokonának tűnik az egyidős Jégkrémbalett-tel (1984) és a Kutya éji dalával (1983), mégis – talán betiltása okán – kívülre került ebből a „szériából”. Jeles harsány formalizmusát rendszerkritikára használta, művét emiatt hét évre dobozba zárták. A bemutatóig többen ellesték és kiforralták fogásait.

Mindeközben a svéd semmi közepén… – Peter Grönlund: Goliat / Góliát

2019. augusztus 6. – írta Polák Zsóka

Rég láttuk a svéd vidéket ennyire kilátástalan helynek, de Peter Grönlund új filmjében ismét bebizonyítja, hogy ott rejtőznek az igazi drámák.