Szerelmi háromszög a zártosztályon – Ivan Ikić: Oaza / Oázis

2021. július 25. – írta Zakariás Ágota

[TIFF 2021 – Fókusz: Szerbia] Ivan Ikić doku-fikciója a Barbárok című debütfilmjéből már ismerős nyomasztó (posztjugoszláv) kilátástalanságot tematizálja. Szereplői most is „rendszeren kívüli” fiatalok, ezúttal azonban egy 50 évvel ezelőtt épült, értelmi fogyatékos kamaszok és fiatal felnőttek számára fenntartott intézet nem túl vidám mindennapjait követhetjük nyomon. Az amatőr szereplők valóban a zárt intézet lakói, viszont nem saját magukat, hanem Ikić több éven át fejlesztett forgatókönyvének szerepeit alakítják. A fiatal belgrádi rendező diplomafilmje forgatása során jutott el először az intézetbe, majd 15 év után visszatért ide, hogy elkészítse három részre tagolt, furcsa szerelmiháromszög-történetét, melyről először szintén ebben az intézetben hallott.

A szerb szivárvány – Srdjan Dragojevic: Parada / Parade / Pride

2012. június 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Exjugoszláv film rég nem futott ennyire fontos nemzetközi köröket, pedig a témája igencsak kényes: a szerbiai melegek jogairól van szó benne.

Keleti kilátások – Vladimir Paskaljevic: Az ördög városa

2011. szeptember 1. – írta Békés Bálint

A szálakat hol lazábban, hol szorosabban összedolgozó hálózat- vagy mozaikelbeszélés sokszínűsége révén teret nyit a pályakezdő filmes számára, hogy felgyűlt mondandóját – elméletileg – gond nélkül belegyűrhesse első alkotásába. Erre jöhetett rá Vladimir Paskaljevic is, mikor ezt a formát választotta a kissé sokat markoló rendezői bemutatkozásához.

Cirkusz az egész világ – Danis Tanovic: Cirkus Columbia / Cirkusz Kolumbia

2011. július 5. – írta Kovács Bea

„Mint Rómeó és Júlia, csakhogy mindenki túlélte” – meséli szülei történetét Tanovic filmjének fiatal hőse. Viszont vannak dolgok, amikbe jobb, ha belehal az ember, s nem marad rá egy emlék, melyet eltörölni lehetetlen: így van ez a szerelemmel, és a háborúval is. Hogy a kettő mennyire (lehet) egyidejű – a kérdést lehet feszegetni, de annyi biztos, hogy egy adott ponton egyik feltételezi a másikat.

Látomásos történelem – Tolnai Szabolcs: Fövenyóra

2008. november 18. – írta Pálos Máté

A szerb–magyar koprodukcióban készült Fövenyóra nem állítja könnyű helyzet elé egyszeri nézőjét: az emlékfoszlányokból és látomásos képekből épülő epizodikus szerkezetű történetet az irodalmi alapul szolgáló kisregények (Korai bánat; Kert, hamu; Fövenyóra) és írójuk, Danilo Kiš hányatott sorsának ismerete nélkül meglehetősen nehezen követhető.

Trombitaverseny – Dušan Milić: Gucha! / Guca!

2008. június 24. – írta Söjtöri Andor

Egy Balkánról érkező filmre általában akkor vagyunk kíváncsiak, ha az maradéktalanul eleget tesz a jól belénk nevelt sztereotípiáknak. Ha nincs háború, akkor is érdekes ez a túlmisztifikált rezervátum. Kéznél vannak a romák, a szinte már elmaradhatatlan fúvószenével és vadromantikával együtt. Félő azonban, hogy a lassan kötelező kurzussá váló egyveleg erejét veszti. A klisék ellenére mégis jó film a Gucha!

Délszláv filmtörténet 1. – Bevezetés – Egy lehetséges olvasat

2007. november 15. – írta Söjtöri Andor

Akit érdekel a délszláv filmkultúra, annak előbb-utóbb szembesülnie kell azzal, hogy milyen nehéz az egykori jugoszláv korpuszt az utódállamok nemzeti-filmtörténeti igényeinek megfelelően szétbontani. A Jugoszlávia halála után létrejött nemzeti filmgyártásoknál viszont már más a helyzet.

Balkáni happy end: ...mind meghaltak – Délszláv háborús történetek - Szarajevó, Bosznia

2007. október 15. – írta Söjtöri Andor

Volt egyszer egy Jugoszlávia. A 90-es évek délszláv válsága. Széthullás a filmek tükrében. Hogyan került mozgóképi feldolgozásra a boszniai háború és a szarajevói ostrom? Milyen alkotások születtek eddig? Horvátok, bosnyákok, szerbek. Közeli és mégis távoli nyelvek, nyelvjárások, kultúrák, tájak.

A szerb film története (2.) – 1972-től napjainkig

2007. június 15. – írta Goran Gocić

Az utóbbi négy évtized szerb filmtörténete, a kommercializálódáson és a társadalmi horroron át a kilencvenes évek paradox helyzetéig, rózsaszín hullámáig.

A szerb film története (1.) – 1911–1971 között

2007. május 15. – írta Goran Gocić

Ahogy szerb nemzet sietett, mindig is, a történelembe, úgy áramlott be a történelem is a szerb filmbe.