Kritika: Hold 66 (Jacqueline Lentzou: Moon 66 Questions) Kritika: Hold 66 (Jacqueline Lentzou: Moon 66 Questions)

Nem beszéltünk, nem ismertem

Jacqueline Lentzou: Moon 66 Questions / Hold 66

ÉRTÉKELD A FILMET!
Hold 66 (Selini, 66 erotiseis)
Jacqueline Lentzou
2020

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 7 (1)

7
(1)

Szerinted?

0

Sok fesztivált megjárt görög dráma debütált a mozikban, amely igen szorgosan mondja fel a művészfilmes toposzokat. Vizuálisan azért helyenként nagyon is izgalmas.

A drámairodalomban gyakran találkozhatunk olyan történetekkel, melyek azt vizsgálják, hogy a beteg hozzátartozóhoz való viszonyulás hogy írja felül az egyébként megváltoztathatatlannak látszó családi viszonyokat. Ezt a sémát a film is átvette, tavaly például Olivia Colman és Anthony Hopkins aratott Az apával. A Florian Zeller filmjével való összevetés azért hasznos elsősorban, mert jól mutatja, hogy melyik az a két irány, amelybe el lehet indulni ebből a kiindulópontból. Zeller munkájában maga a betegség a hangsúlyos, a film elsősorban a demencia miatt talajvesztett embert akarja ábrázolni. Jacqueline Lentzou mozijában viszont sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy az apjához sok év után visszatérő lány hogy jön rá a szülő sebezhetőségére, és hogy ez miképp írja felül azt a képet, ami korábban az ő fejében élt.

Kép a Hold 66 című görög filmből

A történet ugyanis nagyjából ennyiből áll: Artemis (Sofia Kokkali) valahonnan külföldről érkezik haza, mert arról értesül, hogy édesapjának komoly egészségügyi gondjai vannak. Az úton folytatott párbeszédből kiderül: nem volt igazán jó viszonyban az apjával, igaz, különösebben rosszban sem. Egyszerűen nem beszéltek egymással, nem tudtak a másik gondjairól. Most azonban nagyrészt a lányra marad a gondozás, és konfliktusok árán ugyan, de közelebb kerül egymáshoz a két fél.

Kép a Hold 66 című görög filmből

Valószínűleg sokaknak megvan az a jelenet a Mielőtt-trilógia harmadik részéből, mikor Jesse és Celine a barátaikkal egy hatalmas asztalnál vacsoráznak, miközben a legkülönfélébb témákról beszélgetnek. Ebben a filmben is megvan az asztal és a beszélgetés, csak itt nagyjából arról folyik a diskurzus, hogy mi lesz a kórházban maradt, kiszáradófélben lévő virágokkal, és hogy a görögül egy szót sem beszélő bolgár ápolónő szót fog-e majd érteni a beteggel.

Kép a Hold 66 című görög filmből

Művészfilm ez is, de sokkal inkább abból a dél-európai fajtából, ahol nem mindenkinek van mindig élére vasalva az inge. Ez egyrészt teret nyer a színészválásztásban: nagyon autentikus, ugyanakkor karakteres megjelenésű színészeket kapunk, akik képesek is hitelesen alakítani a szerepeiket. Sofia Kokkalai dolga azért volt különösen nehéz, mert vele kifejezetten érdekesen bánt a film, hiszen a kompozíciók sok esetben nem a főszereplőt teszik a középpontba, sőt, néha kifejezetten kerülik.

Ráadásul a film alapeleme a kommunikcióképtelenség, ami az alkotás összes szintjén megjelenik. Ennek nyomán nagyon kevés dialógus van a moziban, és a képekre is jellemző egyfajta statikusság. Bár talán az „elhangoltság” lenne a pontosabb kifejezés: sokszor nem arról van szó, hogy ne lenne dinamikája a beállításoknak, hanem hogy a különböző komponensek ambivalens viszonyban vannak egymással – például a narráció nem egészen rímel a képre, váratlan snittek követik egymást. Lentzou kvázi archív felvételekként mutatja be a visszaemlékezéseket, emelett atekintetben is megidézi a dokumentumfilmes technikát, hogy sokszor újraalkotja a korábbi eseményeket a jelenben. Emiatt a filmnek lesz egy nagyon alanyi olvasata, ami tulajdonképpen jól is illeszkedik ahhoz, hogy a mozi érezhetően nem tud és minden bizonnyal nem is akar igazán újat mondani a tárgyalt témákban, sokkal inkább a személyességre helyezi a hangsúlyt.

Kép a Hold 66 című görög filmből

Bár ahogy a bevezetőben említettük, gyakran használt, ugyanakkor igen olcsó dramaturgiai fogás a beteg hozzátartozó, hiszen ha rosszul csinálják, akkor nagyjából annyi jelenik meg a filmben, hogy a betegség felülír mindent, és ennek árnyékában elfelejtjük az évtizedes sérelmeket. Lentzou ilyen szempontból okosan építkezik, hiszen bár vannak agresszivitásra utaló jelek a múltban, inkább arról van szó, hogy a generációk egyszerűen nem értenek szót egymással. Ez azért is izgalmas váltás az ehhez hasonló filmek sorában, mert bár sajnos vannak abuzív szülő-gyerek kapcsolatok, még több olyan van, mikor szimplán nincs hozzáférésünk a családtagjainkhoz.

Kép a Hold 66 című görög filmből

Más kérdés, hogy mindezt egy elég hirtelen jött fordulattal toldja meg a rendező, ami szintén több filmben visszaköszönt már (konkrét címek a spoilerek elkerülése miatt nem említenék), és ezt is későn dobja be, így nincs idő árnyaltan szétszálani az érzelmeket. Így hiába a jó színészi játék, apa és lánya egymásra találása nem lehet katartikus.

Némileg zavaros a film motívumrendszere is. Lentzou egyszerre játszik profán és szent hangszereken, hiszen míg a film nagyon ügyel a realizmusra, a történetet a spiritualitásra utaló kártyákkal keretezi, melyek az adott fejezet kulcsfogalmait jelölik, illetve az Artemis-Paris névpáros is utal a mitológiai beágyazottságra. Érezzük azonban, hogy picit funkciótlan mindez, de hasonló lehet a benyomásunk a zenés montázsokkal kapcsolatban is. A zene az érzékiség és az önazonosság előidezője a filmben, ám minden egyes ilyen jelenetet láttunk már korábban, ráadásul kevésbé manírosan előadva.

Kép a Hold 66 című görög filmből

A Hold 66 olyan film, amelyből egy nagyobb fesztiválon látunk legalább hatot, és a végén visszaemlékezve el kell gondolkodnunk azon, hogy akkor melyik is volt pontosan ez. Meg lehet nézni, mert igényesen van elkészítve, de nagyon ritkán tud kilépni a nagy művek árnyékából.

 
Hold, 66 kérdés

Hold, 66 kérdés

Színes filmdráma, 108 perc, 2020

Rendező:
Szereplők: , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

7 (1)

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Szegény párák

    Színes romantikus, sci-fi, 141 perc, 2023

    Rendező: Jorgosz Lanthimosz

  • The Curse

    Színes filmszatíra, tévésorozat, 2023

    Rendező: Nathan Fielder, David Zellner, Nathan Zellner

  • Smoke Sauna Sisterhood

    Színes dokumentumfilm, 89 perc, 2023

    Rendező: Anna Hints

  • Argylle - A szuperkém

    Színes akciófilm, bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2024

    Rendező: Matthew Vaughn

  • Bob Marley: One Love

    Színes életrajzi, filmdráma, zenés, 107 perc, 2024

    Rendező: Reinaldo Marcus Green

  • A szenvedély íze

    Színes életrajzi, filmdráma, romantikus, 134 perc, 2023

    Rendező: Tran Anh Hung

Szavazó

Melyik a kedvenc ezredforduló utáni westernfilmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc ezredforduló utáni westernfilmed?

Friss film és sorozat

  • Szegény párák

    Színes romantikus, sci-fi, 141 perc, 2023

    Rendező: Jorgosz Lanthimosz

  • The Curse

    Színes filmszatíra, tévésorozat, 2023

    Rendező: Nathan Fielder, David Zellner, Nathan Zellner

  • Smoke Sauna Sisterhood

    Színes dokumentumfilm, 89 perc, 2023

    Rendező: Anna Hints

  • Argylle - A szuperkém

    Színes akciófilm, bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2024

    Rendező: Matthew Vaughn

  • Bob Marley: One Love

    Színes életrajzi, filmdráma, zenés, 107 perc, 2024

    Rendező: Reinaldo Marcus Green

  • A szenvedély íze

    Színes életrajzi, filmdráma, romantikus, 134 perc, 2023

    Rendező: Tran Anh Hung