Úgy boogie-zom, ahogy fütyültök – Sofia Exarchou: Animal

2024. június 21. – írta Fazakas Lehel

Sofia Exarchou második nagyjátékfilmje vibráló portré a turizmus munkásosztályáról, egyszerre paródiája a reklámmá vált kultúrának és elégiája az elvesztett álmoknak.

Nem beszéltünk, nem ismertem – Jacqueline Lentzou: Moon 66 Questions / Hold 66

2022. június 2. – írta Vigh Martin

Sok fesztivált megjárt görög dráma debütált a mozikban, amely igen szorgosan mondja fel a művészfilmes toposzokat. Vizuálisan azért helyenként nagyon is izgalmas.

Inkább zombihorrort erről a témáról – Christopher Papakaliatis: Enas allos kosmos / Worlds Apart / Határtalan szerelem

2016. szeptember 22. – írta Tóth Menyhért

A Határtalan szerelem érezhetően nagyon szeretne valami lényegeset elmondani az Európában jelenleg fennálló társadalmi-politikai helyzetről, ám ez maximum annyira sikerül neki, mint amennyit a Vészhelyzetnek az orvostudományról.

A görög film története

2016. április 5. – írta Marian Țuțui

Az Akropolisz című újság 1897. január 21-i számának tanúsága szerint a legelső görögországi filmvetítést a régi parlament mögött, a mai történelmi múzeum egyik termében tartották. A programot a Lumière fivérek állították össze. Az első görög filmforgatás pedig valószínűleg egy Leons nevű francia nevéhez kötődik, aki az Evangelosz Zappasz rendezte első olimpiai játékok néhány részletét rögzítette filmszalagon.

Elállatiasodott társadalom – Jorgosz Lanthimosz: The Lobster / A homár

2015. szeptember 15. – írta Dobi Ferenc

A kortárs görög film egyik főalakja, Jorgosz Lanthimosz elkészítette első angol nyelvű produkcióját – ez persze nem azt jelenti, hogy bármennyire is visszavett volna a tőle megszokott abszurditásból. A bizarr görög film – ha az ország határain túl is – de tovább él A homárral.

Görög film nyerte a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztivál fődíját

2014. június 23. – írta a szerk.

A görög Kis Anglia (Mikra Anglia) nyerte a legjobb film díját a hollywoodi sztárokat is felvonultató, minden korábbinál népszerűbbnek bizonyult 17. Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon, a világ legfiatalabb A-kategóriás fesztiválján.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 8. rész: Alpeis / Alps; Hahithalfut / The Exchange; De jueves a domingo / Thursday Till Sunday; Hwanghae / The Yellow Sea

2012. június 9. – írta Papp Attila Zsolt, Oláh-Badi Levente, Székely Bíborka, Kovács Bea

Egy különös szervezet tagjai elhunyt személyek helyét veszik át hozzátartozóik kérésére, pénzért. Egy férj úgy küzdi le az unalmat, hogy ismeretlenként kezdi szemlélni környezetét. Családi road movie Chiléből válni készülő szülőkkel és két gyerekükkel, valamint egy vérbő dél-koreai bosszúfilm. Alább néhány rövid kritika a TIFF utolsó napján még megnézhető filmekről.

„A költőiség sosem melankolikus!” – Interjú Theo Angelopoulosz filmrendezővel

2010. július 27. – írta Kriston László

Theodoros mester Cannes dédelgetett kedvence volt a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig, aztán „kicsit” kiment a divatból. Az Odüsszeusz tekintete, Az örökkévalóság meg egy nap, a Vándorszínészek, az Utazás Kithiriába, a Táj a ködben, A gólya függő lépése és A méhész 75 éves alkotójával – aki 1992-ben Budapesten is megfordult egy retrospektív alkalmával – ezúttal a Berlini Filmfesztiválon beszéltünk.

Ami sok, az sokk – 62. Cannes-i Filmfesztivál, 2009. május 13–24.

2009. május 26. – írta Váró Kata Anna

A 62. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál vasárnap este ünnepélyes keretek közt kiosztott díjai ugyanolyan vegyes fogadtatást váltottak ki a sajtó képviselőiből, mint a fesztivál filmjeinek többsége. Az előző 10 nap bővelkedett a meglepetésekben, csakúgy, mint a vitát, döbbenetet és nem egyszer megbotránkozást kiváltó filmekben.

Ulysses szemével – Theodoros Angelopoulosz-portré 2.

2009. május 25. – írta Ritter György

Az Utazás Kythirára (Taxidi sta Kythira, 1984) fordulópont Angelopoulosz életművében. Nem hagyja el ugyan a történelmi környezetet, de az egyén világára és a belső utazásokra helyezi a fő hangsúlyt. A metafizikus kamera-töltőtollal író történész további trilógiái sorsának összefoglalása.