Sok fesztivált megjárt görög dráma debütált a mozikban, amely igen szorgosan mondja fel a művészfilmes toposzokat. Vizuálisan azért helyenként nagyon is izgalmas.
Hosszú és nehéz meneküléstörténet elevenedik meg ebben az animációs dokumentumfilmben: a főszereplő terápiás jelleggel járja be tudatának és emlékeinek mély rétegeit, mely nem hagyja érintetlenül a nézőt, csontig hatol a folyamatos veszély és reménytelenség érzete. Tematikájában nem egyedülálló, a formát tekintve sem népszerű műfajú, mégis elemi hatással bír és fogva tart a Menekülés.
A tavalyi Sundance Filmfesztivál meglepetéssikere lett a CODA, amiben egy siket család egyetlen halló gyermeke az éneklésben találja meg önmagát. Heder rendezése coming-of-age filmként kevésbé, családtörténetként viszont kitűnően megállja a helyét, megnevettetve és megríkatva nézőjét.
Rémi Chayé második nagyjátékfilmje Calamity Jane, a hírhedt vadnyugati vagány elképzelt gyermekkorát dolgozza fel. A francia-belga gyártású, 2- és 3D-s technikával készült másfél órás animáció elnyerte a 2020-as Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál Kristálydíját, és felkerült a 2021-es Oscar-shortlistre is, magyarországi bemutatójára pedig az idei Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon került sor.
„Mindenkiről lehet filmet csinálni, a dívákról kellett”– mondta Kőrösi Máté dokumentumfilm-rendező a 18. Verzió nyitóestjén, a filmet követő közönségtalálkozón. Ha ezt a vetítés előtt, a film szinposzisának olvasása után halljuk, nem biztos, hogy arra gondolunk, hogy nincs égetőbb téma három huszonéves lány bukdácsolásainál. De nem is kellett volna várni a stáblistáig, már az első fél óra után rájöhettünk, hogy a rendező minden szava igaz.
Ötven éve mutatták be Peter Bogdanovich azóta klasszikussá érett filmjét, ami nemcsak a mozibezárás- és felnövésfilmek, hanem a melankolikus elvágyódásfilmek megkerülhetetlen darabja is. Texasi fiatalok azóta sem tudtak ennyire mívesen levegő után kapkodni a pusztuló kultúrklímában…
