Ezt láttuk a TIFF-en 7. – Somewhere / Made in Hollywood; Jianyu / Reign of Assasins; Apflickorna / She-Monkeys; Kill me Please

2011. június 11. – írta Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Csoma Emőke, Oláh-Badi Levente

Végezetül pedig még pár film, amit holnap, az utolsó napon megnézhettek a TIFF-en: a maradék versenyfilm, egy velencei Arany Oroszlán-díjas és kettő a horror- és thrillereket futtató Árnyak szekcióból.

Iskolapad az életben – Lone Scherfig: An Education / Egy lányról

2010. március 4. – írta Németh Barnabás

Nick Hornby és Lone Scherfig – a páros, akikben első pillantásra semmi közös nincsen. Más alkotói stílusok, más témák és más származási közeg. De ha jobban a dolgok mélyére nézünk, akkor majd kiszúrja a szemünket a nyilvánvaló közös pont: ez a két művész piszkosul ért a kisemberek nyelvén, és legalább olyan jól képesek megjeleníteni ezek kapcsolatát. Az Egy lányról esetében pedig pontosan erre volt szükségük.

Apák és fiúk – Tóth Barnabás: Rózsaszín sajt

2009. szeptember 15. – írta Jankovics Márton

Tóth Barnabás első nagyjátékfilmje nem hagy maradandó nyomot a nézőben, pedig összességében szerethető kis mozi. Fő gyengesége, hogy az ügyesen megírt dialógusok ellenére is túlzottan steril, sablonos marad. A Rózsaszín sajt tehát – címét meghazudtolva – színtelen, szagtalan, de amíg a szánkban tartjuk, egész kellemes íze van.

Magán(y)történetek – Alan Ball: Nothing is Private / Érzékeny pont

2008. december 19. – írta Gyenge Zsolt

A film eredeti címe (Towelhead – törölközőfejű) alapján, ami a muzulmánok Amerikában használatos gúnyneve, azt gondolnánk, hogy Alan Ball filmje etnikai és/vagy vallási kérdésekről szól, pedig ennél sokkal többről mesél. A felnőtté válás, az emberi kapcsolatok újradefiniálása, a magánszféra és a nyilvánosság határának eltérő értelmezése körül forog a történet.

Izland örök ha(w)ai – Dagur Kári: Nói albínói / Nói, az albínó

2005. június 15. – írta Vlad Basalici

Két évvel a második Transilvania Filmfesztivál fődíjának elnyerése után a Nói, az albínó című film visszatér Erdélybe. Ez idő alatt több fesztiválon vett részt, végigjárta a világot, Izland hideg világát varázsolva a képernyőkre.

Az évszázad legforróbb nyara – Gabriele Salvatores: Io non ho paura / Nem félek

2004. május 15. – írta Vízkelety József

1978 nyara. Olaszországban tombol a politikai terrorizmus. A 70-es évek második felében több mint 4000 terrortámadás, több száz túsz és 135 milliárd líra kifizetett váltságdíj írható a szélsőséges szervezetek számlájára. Tavasszal rabolták el és végezték ki Aldo Moro volt miniszterelnököt és az olasz kereszténydemokraták elnökét.

Gyenge Szerencsécske – Radu Gabrea: Noro

2002. március 15. – írta Kacsó Edith

A bukaresti mozi kirakatában felirat: Nem tudod, mit nyersz, ha nem nézed meg a filmet! Végiggondoltam a 85 percet, sőt még egy egész napot is, mégis értetlenül állok szemben úgy a filmmel, akárcsak ezzel a nézőfogó, csali kijelentéssel. Ugyanis fogalmam sincs, mivel vagyok gazdagabb bármilyen téren is, most, hogy láttam a Norót. Sőt, szomorúbb és kiábrándultabb vagyok most, hogy láttam a Norót.