Nem egy olyan film volt már a rangos nemzetközi filmfesztiválok történetében, amely az alkotója, a keletkezéstörténete, vagy éppen egyetlen jelenete miatt már akkor szóbeszéd tárgya volt, amikor még be se mutatták. Idén a cannes-i készülődés hot topicja az Iránban börtönbüntetésre ítélt Mohammad Raszulof és a versenyprogram legutolsó vetítési napjára tartogatott, The Seed of the Sacred Fig című alkotása volt. Raszulof a médiafigyelem mellett a zsűri különdíját is megérdemelten kapta meg.
Az utóbbi bő két évtizedben a nemzetközi fesztiválokon sorra bukkannak fel bebörtönzött, vagy éppen a börtönbüntetés elől Nyugatra menekülő iráni alkotók filmjei, de számos olyan is akad, amelyet épp a nemzetközi világpremier visszahangja után tiltottak be Iránban. Abbász Kiarosztami Ten (Dah) című alkotása, Dzsafar Panahi A körje (Dayereh / The Cirlce) vagy az Ez nem egy film (In film nist / This is not a Film) című alkotása, Ashgar Farhadi Az ügyfele (Forushande / The Salesman), vagy a 2021 cannes-i Grand Prix-nyertes, az azóta plágium botrányba keveredett Egy hős (Ghahreman / A Hero) című filmje, csakúgy, mint a halálbüntetésről elmélkedő Nincs gonosz (Sheytan vojud nadarad / There Is No Evil) című Arany Medve-díjas alkotás épp Mohammad Raszulof rendezésében – csak néhány cím a rezsim és a cenzorok szigora ellenére ismertté, sőt méltán elismertté vált filmek közül. Raszulof az előző filmjében, a Nincs gonoszban négy külön epizódban foglalkozott a hazájában sokakat fenyegető halálbüntetéssel, nem csoda, hogy visszatérő témája ez a The Seed of the Sacred Fignek is (kb. A szent füge magja), akkor is, ha utóbbinak a kiindulópontja a Mahsa Amini halála nyomán országszerte kitört tüntetéshullám.
A The Seed of the Sacred Fig kamaradrámaként indul egy teheráni tisztségviselő családjának mikrokörnyezetében. Első pillantásra minden adva van a boldogságukhoz, a mélyen vallásos és a rendszert elkötelezetten szolgáló apát, Imant (Missagh Zareh) épp feljebb léptetik a hivatali ranglétrán, odaadó felesége, Najmeh (Soheila Golestani) és lányai, Rezvan (Mahsa Rostami) és Sana (Setareh Maleki) pedig már előre örülnek az ezzel járó anyagi megbecsülésnek, és annak, hogy végre még nagyobb lakásba és külön szobába költözhetnek. Az új munkakörrel jár, hogy nem lehet hibázni, nem csak Imannak, a családnak sem: innentől fogva még jobban oda kell figyelniük a lányoknak is a megjelenésükre, a barátaik megválogatására és a közösségi médiában való jelenlétükre. A családfő új beosztása, különösen az egész országot felforgató hidzsábellenes tüntetések miatt nem kis nyomást jelent környezete számára, főként, mert mint kiderül, Iman új pozíciója nem jelent mást, mint százával írni alá a letartóztatott tüntetők halálos ítéleteit. Itt nincs helye kérdéseknek, aggályoknak, Iman vagy elfogadja a feladatot és a velejáró jólétet, vagy végképp lemondhat a karrierjéről. Ha akadnak is kételyek Iman fejében, a vallási meggyőződése és a rendszer melletti elkötelezettsége – no meg a kecsegtető jólét – hamar elhessegetik azokat.
Mivel a tüntetők egyre-másra hozzák nyilvánosságra a bírók és nyomozók adatait és lakcímét, a megnövekedett veszély miatt Iman egyik kollégájától egy szolgálati pisztolyt kap. A lakásban felbukkanó, majd rejtélyes módon eltűnő lőfegyver hozza felszínre Iman otthonában az egész iráni társadalmat jellemző patriarchális elnyomást, paranoiát és feszültséget. Az apró hazugságok, elhallgatások egyre nagyobb jelentőségűre nőnek, megbontva a korábban kikezdhetetlennek hitt családi egységet. Abban, ahogy Iman a szolgálati fegyverét keresi benne van a jelenleg Iránban uralkodó rezsim minden tekintélyelvűsége, üldözési mániája és az összes megfélemlítő, érzelmileg manipuláló, fizikailag is korlátozó volta, amely ellen először 2018-ban törtek ki szélesebb körben tiltakozások, utóbb pedig 2022-ben, a rendőri brutalitás áldozatává vált Mahsa Amini halála nyomán kaptak újult erőre. Utóbbi adja a film cselekményének hátterét is, noha Mahsa Amini neve egyetlenszer sem hangzik el a The Seed of the Sacred Figben, az esete és a nyomában járó véres utcai tüntetések szervesen összefonódnak a fiktív család történetével. A rendező a közösségi médiában terjedő felvételeket épp úgy felhasználja, mint az állami televízió híradó bejátszásait, azért, hogy lássuk az érintettek által készített képanyagokat az összecsapások véres valóságáról és annak tényleges kiváltóokáról, szembehelyzve a kormány hivatalos álláspontjával.
A háromórás játékidőben elmesélt, lassan kibontakozó, kamaradrámának induló, de egyre váratlanabb fordulatokat és ezek által más-más műfaji elemeket a cselekménybe emelő The Seed of the Sacred Fig ha nem is hibátlan, de az első pillanattól az utolsóig lebilincselő és meglepetésekkel teli. Az utcán zajló borzalmak különböző csatornákon keresztül fokozatosan szivárognak be család hétköznapjaiba és hozzák felszínre a generációk közötti nézetkülönbségeket, ami a végén ugyanolyan szakadáshoz vezet a családtagok között, mint a közösségi mediában terjedő felvételek szerint az iráni társadalomban. Az anya, Najmeh, a családi rend őre az állami televízió híradóját nézi, a lányok a közösségi médiában terjedő képeket. Látszólag esély sincs, hogy kettejük nézőpontja valaha is közeledjen egymáshoz, míg a nagyobbik lány, Rezva haza nem hozza az egyik megmozduláson sörétes puskával szétlőtt arcú barátnőjét. Egy korábbi jelenetben Najmeh és a lányok egymás szemöldökét szedegetik, amiben már megmutatkozik a generációk közötti különbség, az ottani könnyed beszélgetés és a közös szépségápolási rituálé azonban egy csapásra más megvilágításba kerül a súlyosan megsebesített lány arcát látva. A nem sokkal korábban még a lányok megszépítésére használt szemöldökcsipesszel Najmeh hosszú perceken keresztül sörétről sörétre távolítja el a lövedékeket a fiatal lány összeroncsolt arcából. A véres fémdarabokat a lefolyóba szóró Najmehben talán itt indul el a változás, de hosszú lesz az út, aminek a végén szembe mer menni mindazzal, amire az egész eddigi élete épült, és ami oly természetes volt számára, hiszen különösen az ő generációjában még nem volt helye ellenállásnak a férfiakkal és a férfiak vezette társadalom akaratával szemben.
A másik hasonló módon sokkoló jelenet a rendszer által szintén előszeretettel alkalmazott lelki terrort mutatja. Az elveszett pisztoly olyan nyomást helyez a családfőre, hogy a legrosszabb énjét hozza elő belőle: Imant annyira elborítja a düh és a paranoia, hogy feleségét és lányait az egyik legjobb, a lélektani manipulációt mesterien művelő kihallgatótiszt kezeibe adja. Bár itt nincs vér és fizikai erőszak, a bekötött szemű nők kiszolgáltatottsága a vallatótiszt kezei között kimondottan vérfagyasztó.
Alig pár nap leforgása alatt egy korábban vidám és összetartó család hullik darabokra, mert a család nőtagjai otthonukban tapasztalják meg mindazt, amitől olyan kegyetlen és fenyegető a rendszer, amiben élnek. Kicsiben ugyanaz uralkodik itt is, mint az egész társadalomban, de mondhatjuk akár azt is, hogy az egész iráni társadalom berendezkedése képeződik le abban, aminek a családon belül a szemtanúi lehetünk. „Nincs olyan, hogy társadalom. Csak egyének, férfiak és nők vannak, és vannak családok– – hangzott Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnöknek az egyén szerepét, elsősorban az egyén és a családok felelősségét hangsúlyozó, mindmáig sokat idézett nyilatkozata a Woman’s Own magazinban. Raszulof filmje, bár annak semmi köze a XX. század végének miniszterelnökéhez, minden elemében Thatcher tézisét igazolja. A társadalom ugyanis mindenekelőtt egyénekből és az őket egységekbe fogó családokból áll, és a rendszereket megrengető társadalmi változások is valahol az egyének és a családok szintjén indulnak el. A The Seed of the Sacred Fig anélkül, hogy túlzottan didaktikus lenne, megmutatja, hogy ha változást akarunk a szélesebb környezetünkben, azt az egyének és a szűkebb mikrokörnyezet szintjén kell elkezdeni, mert amíg ott élnek a rossz berögződések, nem várható változás máshol sem. Ahhoz, hogy a fiatal generáció rendszer elleni lázadása célt érhessen, először a társadalom kisebb, ám legfontosabb építőkövein, a családokon belül kell megkezdeni a patriarchális elnyomással szembeni tiltakozást.
