A rendszerkritikus iráni rendező jövő héten, Cannes-ban mutatja be The Seed of the Sacred Fig című új alkotását. A film titokban készült el, Raszulof pedig néhány nappal ezelőtt kénytelen volt Európába szökni.
Tegnap sajtóközleményt adott ki a jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó Mohammad Raszulof iráni rendező, amelyben a nemzetközi filmes közösség „hatékony támogatását” kéri. Néhány napja nyolc év börtönbüntetésre, megkorbácsolásra, pénzbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélte az iráni Forradalmi Bíróság, ő pedig még letartóztatása előtt elmenekült.
Raszulof már hét éve nem hagyhatta el Iránt: amikor 2017-ben hazatért Cannes-ból, ahova Lerd / A Man of Integrity című drámáját kísérte el, felfüggesztették az útlevelét. Börtönben ült 2022 júliusától 2023 februárjáig, mivel szót emelt a Mahsza Amíni-ügyben és az ábádáni toronyház összeomlása kapcsán – mindkét esemény demonstrációkat váltott ki, a tiltakozók a korrupt és nem megfelelően reagáló kormányt vádolták. További tüntetések hatására, általános amnesztia keretében, több ezer másik politikai fogollyal együtt Raszulof is szabadulhatott, de kevéssel ezután értesítették, hogy újabb eljárás indult ellene, azúttal a Nincs gonosz című filmje miatt, amelyet 2020-ban nem kísérhetett el a Berlinaléra, ahol aztán Arany Medvét nyert vele.
Új filmje, a The Seed of the Sacred Fig ismét kényes témáról szól: főszereplője egy bíró, aki a tüntetések idején szembekerül a Forradalmi Bírósággal, és akin fegyvere elvesztése után elhatalmasodik a paranoia.
A rendező mostani közleménye szerint ügyvédei nagyjából egy hónappal ezelőtt tájékoztatták, hogy a legfelsőbb bíróság megerősítette az ítéletet, rövidesen börtönbe vetik újabb nyolc évre: „Tudtam, hogy hamarosan nyilvánosságra kerül az új filmem, amivel kétségtelenül újabb ítélet fog hozzáadódni ehhez a nyolc évhez. Nem volt sok időm dönteni. Választanom kellett a börtön és Irán elhagyása között. Nehéz szívvel a száműzetést választottam. Az Iszlám Köztársaság 2017 szeptemberében elkobozta az útlevelemet. Ezért titokban kellett elhagynom Iránt.” Raszulof felhívja a nemzetközi figyelmet az otthon maradt filmesekre: a filmben szereplő színészek közül többet is hosszas vallatásnak vetettek alá, családjaikat megfenyegették, eljárást indítottak ellenük is, és nekik is megtiltották, hogy elhagyják az országot. Ezen kívül az operatőrtől elkobozták a technikai felszerelését, a film hangmesterének megtiltották, hogy Kanadába utazzon, és minden stábtagtól azt követelték, hogy gyakoroljon nyomást a rendezője, hogy az vonja vissza a filmet a cannes-i versenyből, ők maguk pedig állítsák nyilvánosan, hogy Raszulof manipulálta őket, hogy részt vegyenek a projektben, és valójában nem tudták, miről fog szólni a film.
A rendező arra kéri a nemzetközi közösséget, hogy foglaljon állást a szólásszabadság és a cenzúra ellen bátran kiálló filmesek mellett, maga pedig aggódik az otthon maradottak sorsáért: „Sokan segítettek, hogy ez a film elkészüljön. A gondolataim velük vannak, és rettegek a biztonságukért és az épségükért.”
