Szárba szökkenő fügemag – Mohammad Raszulof: The Seed of the Sacred Fig

2024. július 2. – írta Váró Kata Anna

Nem egy olyan film volt már a rangos nemzetközi filmfesztiválok történetében, amely az alkotója, a keletkezéstörténete, vagy éppen egyetlen jelenete miatt már akkor szóbeszéd tárgya volt, amikor még be se mutatták. Idén a cannes-i készülődés hot topicja az Iránban börtönbüntetésre ítélt Mohammad Raszulof és a versenyprogram legutolsó vetítési napjára tartogatott, The Seed of the Sacred Fig című alkotása volt. Raszulof a médiafigyelem mellett a zsűri különdíját is megérdemelten kapta meg.

Társadalmi fulladásveszély – Moldovai Katalin: Elfogy a levegő

2023. november 3. – írta Lubianker Dávid

Az Elfogy a levegő a kortárs társadalom két rendkívül aktuális témájának – a szexuális identitás kérdéskörének és a szabad oktatás lehetőségeinek – összekapcsolásán keresztül vázolja fel egy önmagát felemésztő (oktatási) rendszer fojtogató légkörének keserű tapasztalatát.

„Reménykedem abban, hogy ez a pálya még nem zárult le” – Beszélgetés Gárdos Péterrel

2023. október 20. – írta Köllő Katalin

A Szamárköhögés és A skorpió megeszi az ikreket reggelire rendezőjét, a Balázs Béla-díjas Gárdos Pétert láttuk vendégül az idei Filmtettfeszten. A vetítés után régi és új filmekről, régi és új rendszerekről, régi-új problémákról, szinte elkészült alkotásokról beszélgettünk az idén 75 éves író-rendezővel.

A haldokló egészségügy kivesézése – Brea Grant: 12 Hour Shift

2020. október 12. – írta Pernecker Dávid

Brea Grant második filmjében a hullazsigerelés a lehető legvaskosabb politikai töltetű metaforává válik.

Kollektív érzelmek – Beszámoló a 16. Verzió Fesztiválról

2019. november 20. – írta Beretvás Gábor

Idén november 12. és 17. között került megrendezésre Budapesten a Verzió, hosszabb nevén a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. A vetítések, ahogy hasonló eseményekkor szokás, több helyszínen zajlottak, alkalmanként közönségtalálkozókkal kiegészülve. Mesterkurzust tartott Askold Kurov, akinek a tavaly készült Novaya című filmjét vetítették, ezzel is növelve a fesztivál értékét. De a rendezvényhez tartoztak kerekasztal-beszélgetések, úgynevezett vendégtalálkozók, koncertek és a mostanság divatos VR-vetítések is.

Gelman-kommentár, ahogyan mesteremberek előadják Jeles András betanításában – Jeles András: Álombrigád (1983)

2019. október 26. – írta Ritter György

Aligha van olyan filmje a ’80-as évek „új érzékenységének”, amely annyira harsányan viselné azokat a neo-avantgárd jegyeket, mint Jeles András Álombrigádja (1983).  A termelési darabot eljátszani készülő brigád széteső képfolyama és narratívája ugyan rokonának tűnik az egyidős Jégkrémbalett-tel (1984) és a Kutya éji dalával (1983), mégis – talán betiltása okán – kívülre került ebből a „szériából”. Jeles harsány formalizmusát rendszerkritikára használta, művét emiatt hét évre dobozba zárták. A bemutatóig többen ellesték és kiforralták fogásait.

Rendszerhiba – Andrei Cohn: Arest

2019. szeptember 25. – írta Farkas Boglárka Angéla

Az Arest egy egész rendszer működését próbálja egy kicsiny zárkába sűríteni, de kísérlete hiába indul ígéretesnek, újdonságot nem képes nyújtani.

Konzervatív családmodell – Andrej Zvjagincev: Neljubov / Szeretet nélkül

2018. január 23. – írta Dobi Ferenc

Valósággal csoda, hogy Andrej Zvjagincev legújabb filmje a Leviatán után még elkészülhetett hazájában. A Szeretet nélkül ismét lesújtó portréja napjaink Oroszországának – jóllehet éppúgy egyetemes fekete tükre a kiüresedő kapcsolatok korának.

A méltóság nevében – Ken Loach: I, Daniel Blake / Én, Daniel Blake

2016. november 30. – írta Sándor Anna

Ken Loach megérdemelten kapta meg másodjára is az Arany Pálmát Cannes-ban. Az Én, Daniel Blake szívszorító látlelet arról, hogyan törik meg egy élet a lelketlen rendszer bürokratikus útvesztőiben.

A filmes játékok természetéről – Játék a filmben

2014. augusztus 29. – írta Szabó R. Ádám

Perverz játék a filmé. A film kezdeti szerepe, mint vásári látványosság és attrakció, egyfajta bűvésztrükk, talán a film játékának szintjén köszön vissza igazán. És itt általában a film játékáról beszélhetünk, amelynek során elhiteti velünk, nézőkkel, hogy amit most látunk, az egy valóság, miközben tudjuk, hogy nem az. Ennek a játéknak is vannak szabályai, amelyeket néha át lehet hágni, de az még mindig a játékhoz fog tartozni. És persze, a néző is igyekszik része maradni a játéknak (ha tetszik neki), és általában nem keresi a szabályszegéseket, hibákat, szeret elmerülni a játékban, a filmben.