Beszámoló | Beszámoló a 16. Verzió Fesztiválról Beszámoló | Beszámoló a 16. Verzió Fesztiválról

Kollektív érzelmek

Beszámoló a 16. Verzió Fesztiválról

Idén november 12. és 17. között került megrendezésre Budapesten a Verzió, hosszabb nevén a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. A vetítések, ahogy hasonló eseményekkor szokás, több helyszínen zajlottak, alkalmanként közönségtalálkozókkal kiegészülve. Mesterkurzust tartott Askold Kurov, akinek a tavaly készült Novaya című filmjét vetítették, ezzel is növelve a fesztivál értékét. De a rendezvényhez tartoztak kerekasztal-beszélgetések, úgynevezett vendégtalálkozók, koncertek és a mostanság divatos VR-vetítések is.

A 2019-es Verzió közönségének a nemzetközi mezőnyből a román-luxemburgi közös produkció, a Colectiv tetszett leginkább: a nézők szavazatai nyomán Alexander Nanau filmje kapta a legjobb értékelést (a magyar mezőny közönségdíjasa Szabó Réka A létezés eufóriája című filmje lett, amiről itt írtunk). A dokumentumfilm már eddig is jól szerepelt Velencében, Torontóban és Zürichben, és most Budapest is teltházas vetítésekkel fogadta. Bizonyára a Romániában élők többet tudnak a film alapjául szolgáló történetről, a Colectiv nevű szórakozóhelyen 2015-ben fellobbant tűzről, mely több tucat halálos áldozatot követelt. A balesetben 27-en vesztették életüket, majd ezt követően kb. 40-en a kórházakban haltak meg. Az események a román egészségügyet, sőt a román államapparátust behálózó korrupció felfedéséhez, végül tüntetésekhez és a Ponta-kormány lemondatásához vezettek. Ez egy román belügyekben nem különösebben jártas nézőnek csak felszínesen jön le a filmből, viszont a tragédia nagysága és egy uniós tagállam, Románia közegészségügyének állapota megdöbbentően hatott és elementáris részvétet keltett.

A történet sokrétű, de a film leginkább egy kisebb oknyomozó újságíró-csapat állhatatos munkáját állítja a fókuszba – Alexandru Nanau általuk vázolja a történteket. A dolog pikantériája, hogy a korrupcióellenes harc várfokán a Gazeta Sporturilor nevű sportmagazin újságírója, Cătălin Tolontan és az őt körülvevő team áll. Talán azért, mert eddig ők voltak legkevésbé érintve a politika által, mindenestre a lazán öltözködő, általában kockás inget és sportcipőt viselő Tolontan képviseli leginkább a szabad sajtót az ügy során. Tolontan nem hagyja lerázni magát a politikusok vagy a vitaműsorok krakéler kérdezői által, nem megy bele személyeskedésbe. Célratörően kérdez, tiszta ésszel képviseli a kíváncsi és az elkent válaszokkal elégedetlen nép hangját. Nyomozása során kiderül. hogy a higiénia szempontjából elengedhetetlen fontosságú általános fertőtlenítőszer hatástalan számos kórokozóval szemben. Mégpedig azért, mert nyereségvágyból hígítják ezt az amúgy is drága, a mindennapokban használt patikaszert. Ezt göngyölíti fel Tolontan, és ennek örvén indul el egy pénzügyi manőverekre is kiterjedő további nyomozás, amelyben a legfelsőbb vezetők is igencsak érintettek. Ennek kapcsán kerül közel a néző a gyógyszeripar felől érkező fenyegetettségre.

A filmben ennek kibontásakor láthatunk megrázó amatőr felvételeket a tűzesetről, kétségbeesett hozzátartozókat, csonkán maradt túlélőket vagy olyan kórházban fekvő betegeket, akik égési sebeiből féregre emlékeztetető baktériumok táplálkoznak. Vannak továbbá az ezekkel szembe állított szerencsétlenkedések: a miniszterek próbálkozásai a rendszer rothadtságának kimagyarázására, esetleg a mindent megfertőző korrupció felszámolására tett kísérletek, említésre kerül a titkosszolgálat szerepe is az ügyben. Áttétes problémák ezek, az átláthatóságra pedig csak kezdeti stádiumban levő, alig mozduló kísérleteket láthatunk. „Az orvosok megszűntek embernek lenni. Csak a pénz érdekli őket” – hangzik el a filmben. Ez persze elvakult, általánosító ítélet, de kijelentésként nagy a súlya. Hiszen a népharag 1989-ben már brutálisan elsöpört egy rendszert. Kényes egyensúlyt kell tartaniuk a film alanyainak éppúgy, mint a film készítőinek, hogy ne történjenek ismét véres események.

A filmesek mellesleg nincsenek jelen a filmben, bár szinte a kezdetektől filmezik az eseményeket. Kár, a film őszinteségének jót tett volna, ha kicsit ők is látszanak, így a kimódolt szerkesztettsége hátránnyá válik. A másik hibája a Colectivnek, hogy Nanau látásmódja érezhető a filmben, a rendező nem tud objektív maradni. Persze, valószínűleg ebben a helyzetben nem is nagyon lehet, hiszen a néző a képek láttán a saját bőrén érzi a tűz égette sebeket, és éli át a traumát. Ebből a közös fájdalomból horgad fel az igazságtalansággal szemben érzett harag, az önérzet és a cselekvési kényszer. Nanau megrázó összképet fest, ám a sokrétű történet teljes kibontása nem is fér bele a 109 percbe, ezért nyitva is hagyja azt.

Nem is lehetne lezárni még egykönnyen: a megrázó szembesülés a korrupcióval, az utóbbi évek legnagyobb romániai tragédiája következményeként, még mindig nem történt meg. Teszem hozzá, hogy a nem Romániában élő néző is együttérez a kárvallottakkal, Európa balkáni részén élőkkel, de nem jut eszébe, hogy saját (jóléti) társadalmára vonatkoztassa a filmben látottakat. Ám a háttérben sokszor látszódó román trikolór mellett az uniós zászló emlékeztetheti arra, hogy a megrázó sztori nem is annyira távoli tőle: a történtek a saját közösségével, európaiakkal, de leginkább emberekkel történtek. A Colectiv megindító film, megérintette a több nemzetiségből álló közönséget. Voltak, akik a film végén csendben pár percig a helyükön maradtak. 

A Legjobb emberi jogi film díja Az ügyvéd című izraeli-kanadai-svájci filmé lett. A Lea Tsemel izraeli ügyvéd(nő)ről készült portré némileg a múltba tekint vissza és Tsemel indítékait vizsgálja, arra is keresve a választ, hogy miért vált egyfajta páriává hazájában. Az ügyvéd sajátossága, hogy palesztinokat is véd izraeliekkel szemben, izraeli bíróságokon. Ezek a helyzetek pedig konfliktusosokká is fejlődhetnek, és fejlődnek is a legtöbb esetben. Tsemelt a jelenben is látjuk dolgozni. Igencsak megosztó személyiség. Elvharcos. Karakán. Szókimondó. Szélmalomharca kudarcok sorozatából áll, pert általában nem nyer. Legnagyobb szakmai érdeme védencei büntetésének csökkentése – már ha sikerül ezt elérnie, hiszen van olyan is, hogy ténykedése folytán a dolog fordítva sül el.

Tsemel karakterében az a figyelemreméltó, hogy bár jobbára alulmarad a jogi csatározásokban, képes azokat újfent és újfent elölről kezdeni. Nem lehet ténylegesen padlóra küldeni. A film, képi megoldásait tekintve, annyiban mindenképpen tetszetős, hogy a tárgyalótermi körülmények szabályaihoz igazodva csak animált formában, azaz rajzolva mutatja meg az ügyvédnő védenceit. Illetve ezekhez a mozgóképi elsatírozásokhoz sokszor a héber nyelvű peranyag pecséttel hitelesített másolatait is bevillantja. Egyébiránt leginkább a home videó eszközei keverednek itt a televíziós nyilatkozatok felvételeivel. Tsemel mindenesetre érdekes jelenség, s a film némileg magyarázatot ad arra, hogy mi vezérli. Mi a legfőbb oka annak, hogy előbb legyen – ha nem is igazságosabb, de egyenlő bánásmódért folyamodó – ügyvéd, mint átlagember, anya, feleség vagy bármi más. A film megpróbál utánajárni, hogy milyen érzelmek vezérlik ezt a racionalitásban hívő embert. Hogy elhivatottságának meglesz-e a gyümölcse, vagy az őt egyfolytában inzultálók beváltják-e a fenyegetőzésüket, az kiderül a film végén.

Bár nem kapott díjat a Verzión, de nekem az egyik kedvencem volt a Sundance zsűrijének nagydíjára is esélyes Tinibálvány (Jawline) című film. A 16 éves Verzió Fesztivál 16 évesek problémáival is foglalkozott az idén – talán innen lehet lemérni a legjobban, hogy mennyit változott ennyi év alatt a világ. Anna Eborn Transznisztra című koprodukciós filmje is kamaszfilm, és ilyen Liza Mandelup filmje is, a Tinibálvány. Mandelup egy olyan világba kalauzolja el a nézőt, ahova az csak nagyon ritka esetben ér el: a videócsatornák világába, ahová a tizenévesek elrejtőznek. Illetve nem is annyira rejtőznek, hiszen pont az a lényeg, hogy a többi tizenéves ebben a virtuális térben imádja ezeket a vloggereket. Ehhez persze egy olyan imidzs szükséges, amivel hatni lehet a célcsoportra, leginkább a tizenévesek nemzedékére.

Ez változó kor, ami a jóléti társadalmakban számos szocializációs betegséget szül, önértékelési zavart okoz – találunk a filmben bulémiást, olyat, aki vagdossa magát, és még folytathatnám. A lényeg, hogy a kamaszkori depresszió szakasza ez. És itt jön a képbe a példakép, jelen esetben a jóképű tennessee-i fiú, Austyn Tester (már a neve is jó). Austyn ki akar törni unalmas kisvárosi közegéből, és kicsiben kezdi azt, amire Los Angelesben már egy irányított iparág épült. Kedves szavakkal önt lelket javarészt nőnemű rajongóiba, a nehéz életszakasz mindennapi kínjain segítve át őket, cserébe lájkokat és megbecsülést vár. A virtuális világból olyan szeánszok idejére szakadnak csak ki a film alanyai, ameddig egy plázában találkoznak, egy közös kép és egy ölelés erejéig. Mert Austyn virtuális térbeli népszerűséget kér cserébe kedvességéért. Ennek meg is lesz az eredménye. Felfigyel rá a celebvilág egyik cápája, és Austynt beemeli egy turné erejéig a példaképei mellé. Itt láthatunk majd bele abba, hogy az otthoni, szakadt környezetből jövő álmodozó hogyan kerül majd bele ebbe a gépezetbe. Az, ahogy lejár a szavatossága, kiköpi-e őt, vagy sikerül-e újítania és neki felülkerekednie? Kiderül az is, hogy kinek és hogyan éri meg ez az üzlet, már ha megéri egyáltalán valakinek. Mert ugye nem ártana előtte tisztázni a téteket, értékeket.

Mindent összevetve, most mintha szegényesebb lett volna a Verzió felhozatala, mint az ezt megelőző években, illetve a hasonló fesztiválokon látott termést szélesebb merítésnek láttam, mint most ezt. Hiányoltam a rendszerváltás jubileumára történő reflexiókat. Hiszen emberjogi szempontból a rendszerváltás időszaka igencsak fontos lehetett volna, elvégre akkor éreztünk eufóriát, illetve akkoriban tapasztalhattunk meg komolyabb társadalmi átrendeződést. Volna anyag róla bőven, és biztosan értékelte volna a budapesti közönség.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola