Kritika: Rokonszenvedés (Jesse Eisenberg: A Real Pain) Kritika: Rokonszenvedés (Jesse Eisenberg: A Real Pain)

A fájdalom fajtái

Jesse Eisenberg: A Real Pain / Rokonszenvedés

ÉRTÉKELD A FILMET!
Rokonszenvedés
Jesse Eisenberg
2024

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 7 (2)

7
(2)

Szerinted?

0

Jesse Eisenberg rendezőként nem fél fajsúlyos témákat boncolgatni: míg 2022-es When You Finish Saving the World című debütfilmjében egy tüskékkel teli anya-fiú kapcsolat drámájából kerekített keserédes felnövéstörténetet, addig a Rokonszenvedés „Makó Jeruzsálemtől” unokatestvérei szeretett nagyanyjuk holokauszt-múltján keresztül próbálják jobban megismerni önmagukat és a másikat.

Két nagyjátékfilm alapján talán korai szerzői kézjegyről beszélni, mindenesetre feltűnő, hogy a színészként rendre idegesen hadaró, neurotikus figurákat megformáló Eisenberg a kamera túloldalán, illetve a papíron – forgatókönyveit szintén maga jegyzi – mennyire ódzkodik a nagy érzelmi amplitúdóktól. Humora fanyar, de nem bagatellizálja el az érdemi mondanivalót, történetei pedig a melankolikus hangvétel ellenére is képesek kikerülni a nyomorpornó csábító csapdáját. Holott ha valami, akkor az emberiség legszörnyűbb népirtása tipikusan olyan téma, ami bizonyos alkotók kezei közül iszonyú könnyen csúszhat ki és pottyanhat bele egy szirupos giccspocsolyába.

A két látványosan eltérő személyiségű unokatestvér, David (Jesse Eisenberg) és Benji Kaplan (Kieran Culkin) hosszabb szünet után újra találkozik, hogy közösen Lengyelországba utazzanak egy történelmi emléktúrára. Imádott nagymamájuk előtt szeretnének tisztelegni ezzel az úttal, aki gyermekként szenvedte el a német megszállás borzalmait. A vezetett városnézés során új embereket, csupa érdekes sorstörténetet ismernek meg, majd a csoportról leválva a holokauszt-túlélő felmenőjük családi háza felé veszik az irányt. A vonattal, busszal és gyalog megtett kilométerek felszínre hozzák a furcsa páros régen eltemetett feszültségeit, miközben valahogy a transzgenerációs traumáikkal is számot kellene vetniük.

Eisenberg harmadik generációs zsidóként nem arra törekszik, hogy újszerű állítást tegyen az eddig legalább ezerféle szempontból feldolgozott, de teljességében soha meg nem érthető tragédiáról. Nem próbálja megfejteni a megfejthetetlent, inkább tisztes távolságból szemlél, ezzel (identitás)válságba került hőseit és a nézőt egyaránt néma kontemplációra sarkallja. Michał Dymek operatőr kamerája nem merészkedik túl közel a tömegpusztítás mementóihoz, nem érzi szükségét, hogy feltárja, mi rejlik a szinte érintetlenül hagyott majdaneki koncentrációs tábor gázkamrájának ajtaja mögött. A Zyklon–B falakba ivódott kék üledékének totálképe, valamint a szereplők arra adott reakciójának ellenbeállítása többet mond ezer szónál. Látunk világháborús emlékműveket, járunk az 1541-ben alapított lublini zsidó temetőben, kellően felkavaró betekintést kapunk az említett haláltábor máig visszhangzó tereibe, mégis az élőkben lezajló folyamatok azok, amelyek igazán torokszorítóvá emelik az élményt. A Rokonszenvedés úgy teszi átélhetővé a fájdalmat, hogy még csak eszébe sem jut egyenlőségjelet húzni az utódok egyéni veszteségei és a múlt valódi borzalmai közé.

Az egyszerűsége ellenére frappánsan többértelmű eredeti címhez képest a magyar fordítás műfaji oldalról igyekszik megragadni a filmet, amitől joggal érezhetik félrevezetve magukat a vetítésre jegyet váltó mozinézők. Tény, hogy a sztori buddy road movie felütése áthatja a narratíva egészét, Eisenberg és Culkin kénytelen-kelletlen párosának se veled, se nélküled civakodásai pedig hűen idézik az alapvetően vígjátéki hagyományokkal bíró szubzsáner olyan klasszikusait, mint például a Repülők, vonatok, automobilok (Planes, Trains & Automobiles, 1987), azért hangulatában a Rokonszenvedés közelebb áll a brechti akasztófahumorú Apu vad napjaihoz (The Savages, 2007) vagy a szintén friss, a témába is jobban vágó Kincs a múltból (Treasure) című tragikomédiához.

Az emléktúra résztvevőivel egyetemben a mi arcunkra is ráfagy a mosoly, amikor a borderline személyiségzavar jeleit mutató, abszolút kiszámíthatatlan Benji heves monológban fakad ki a Lublinba tartó vonat első osztályán, hogy mennyire morbid a sors és/vagy a történelem fintora, hiszen felmenőiket ugyanezen síneken szállították a vesztükbe, utastársai meg szégyellhetnék magukat, amiért a mérhetetlen kényelmet élvezve bele sem gondolnak ebbe. A hihetetlenül impulzív, de másokra érzékeny, korábban öngyilkosságot megkísérelt srác karakterén keresztül Eisenberg számos kényelmetlen szituációt teremt, amikben a megemlékezés társadalmilag elfogadott normái kérdőjeleződnek meg. A varsói felkelés emlékműve előtt csak főhajtással, koszorúzással illendő tisztelegni, ezért a történelem újrajátszása, a szoborrá fagyott hős katonák megelevenítése tiszteletlenség és gyermekded szórakozás? Tényleg attól marad fenn egy ember emléke, ha száraz, tankönyvízű adatokra redukáljuk az élettörténetét, vagy esetleg a sírjára, az egykori otthona küszöbére rakott kavics is szolgálhat annak méltó bizonyítékaként, hogy az illetőt nem felejtették el? A gyászt és a fájdalmat, bármennyire szeretnénk, nem lehet racionális keretek közé szorítani, a kollektív emlékezet viszont ritkán tűri meg a személyes értelmezéseket.

Vele szemben – vagy éppen mögötte – helyezkedik el a romos lengyel házfalak szürkeségébe olvadó, kényszerbeteg David, aki fakó árnyékként lohol Benji nyomában, aggódó szülő módjára figyelve az unokatestvérének nevezett időzített bomba valamennyi lépését. Egyszerre vonzza és taszítja őt, csodálja és gyűlöli kendőzetlen őszinteségét, büszke arra, hogy egy ennyire nyitott és szenvedélyes embert tudhat a rokonának, miközben egy kanál vízben megfojtaná, ha cserébe átszállna rá bármi a felsorolt tulajdonságokból. A szívén viseli Benji gyötrődését, holott önnön fájdalma ugyancsak felemészti, de azt annyira nyilvánvalónak könyveli el, hogy nem érez szükséget másokat traktálni vele. David krízisével nem nehéz azonosulni, hiszen nyomorultabb érzés aligha létezik annál, mint amikor egy idegen országban döbbenünk rá, hogy a saját életünkben is turisták vagyunk csupán. Eisenberg és az Utódlással instant közönségkedvenccé vált Kieran Culkin eszményi komplementerei egymásnak, utóbbi egy Golden Globe-díjat már zsebre is vágott elbűvölő alakításáért.

A Rokonszenvedés hatalmas előrelépés Jesse Eisenberg rendezői karrierjében, pedig a téma önéletrajzi motiváltsága miatt – a stáb a színész-forgatókönyvíró lengyel nagymamájának szülővárosában is forgatott – a rizikófaktor magasabbnak ígérkezett, mint a kötelező coming-of-age bemutatkozás esetében. Traumák, szívfacsaró egymásra találások, illetve a nagybetűs történelem szükségszerű mementói zúdulnak ránk ebben a koppra 90 perces kirándulásban, ami elsőre megterhelőnek tűnik – itt-ott valóban az –, az összkép azonban inkább hasonlít egy fullasztóan szoros, mégis jóleső, bátorító öleléshez, amivel azt akarja kommunikálni a kezdeményező fél, hogy „tudom, úgy szar az egész, ahogy van, de nem muszáj egyedül végigcsinálnod”.

Támogass egy kávé árával!
 
  • Rokonszenvedés
  • Rokonszenvedés

Rokonszenvedés

Színes filmdráma, vígjáték, 90 perc, 2024

Rendező:
Szereplők: , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

7 (2)

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • The Brutalist

    Színes életrajzi, filmdráma, 215 perc, 2024

    Rendező: Brady Corbet

  • Futni mentem

    Színes filmdráma, vígjáték, 105 perc, 2024

    Rendező: Herendi Gábor

  • Farkasember

    Színes horror, 102 perc, 2025

    Rendező: Leigh Whannell

  • Bird

    Színes filmdráma, 119 perc, 2024

    Rendező: Andrea Arnold

  • Subteran

    Színes bűnügyi, tévésorozat, thriller, 300 perc, 2025

    Rendező: Octav Gheorghe, Daniel Sandu, Anca Miruna Lăzărescu

  • A diplomata

    Színes filmdráma, thriller, 50 perc, 2023

    Rendező: Alex Graves, Andrew Bernstein, Simon Cellan Jones, Liza Johnson, Tucker Gates

  • Jelenlét

    Színes horror, thriller, 84 perc, 2024

    Rendező: Steven Soderbergh

  • Limonov, a ballada

    Színes életrajzi, filmdráma, történelmi, 138 perc, 2024

    Rendező: Kirill Szerebrennyikov

  • Asura

    Színes filmdráma, tévésorozat, 420 perc, 2025

    Rendező: Koreeda Hirokazu

  • American Primeval (A vadnyugat születése)

    Színes akciófilm, tévésorozat, thriller, western, 300 perc, 2025

    Rendező: Peter Berg

  • Sehol se otthon

    Színes életrajzi, filmdráma, zenés, 141 perc, 2024

    Rendező: James Mangold

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • The Brutalist

    Színes életrajzi, filmdráma, 215 perc, 2024

    Rendező: Brady Corbet

  • Futni mentem

    Színes filmdráma, vígjáték, 105 perc, 2024

    Rendező: Herendi Gábor

  • Farkasember

    Színes horror, 102 perc, 2025

    Rendező: Leigh Whannell

  • Bird

    Színes filmdráma, 119 perc, 2024

    Rendező: Andrea Arnold

  • Subteran

    Színes bűnügyi, tévésorozat, thriller, 300 perc, 2025

    Rendező: Octav Gheorghe, Daniel Sandu, Anca Miruna Lăzărescu

  • A diplomata

    Színes filmdráma, thriller, 50 perc, 2023

    Rendező: Alex Graves, Andrew Bernstein, Simon Cellan Jones, Liza Johnson, Tucker Gates

  • Jelenlét

    Színes horror, thriller, 84 perc, 2024

    Rendező: Steven Soderbergh

  • Limonov, a ballada

    Színes életrajzi, filmdráma, történelmi, 138 perc, 2024

    Rendező: Kirill Szerebrennyikov

  • Asura

    Színes filmdráma, tévésorozat, 420 perc, 2025

    Rendező: Koreeda Hirokazu

  • American Primeval (A vadnyugat születése)

    Színes akciófilm, tévésorozat, thriller, western, 300 perc, 2025

    Rendező: Peter Berg

  • Sehol se otthon

    Színes életrajzi, filmdráma, zenés, 141 perc, 2024

    Rendező: James Mangold