A szomszéd országban zajló népirtás híreinek özöne alatt most, 2023 tavaszán, különös aktualitással és szégyenérzetet fakasztó csendes ráébresztéssel ketyeg az Ahogy az óra jár.
Bemutatás előtt áll Csibi László legújabb dokumentumfilmje, a Szocializmus hátsó bejárata, amely az 1965-1989 közötti romániai magyar sajtó és média helyzetét vizsgálja. A rendezőt erről és korábbi filmjeiről is kérdeztük.
Mundruczó Kornél és Wéber Kata szerzőpárosának legújabb filmje – ami mellé újfent Martin Scorsese állt producerként – egyszerre megrázó és filmnyelvi szempontból bátor alkotás. Az Evolúció a generációkon átívelő traumát tematizálja lehengerlő vizuális világgal és mágikus realizmussal.
A mozgókép kétségtelenül a kollektív identitásformálás egyik leghatásosabb kulturális médiuma, aminek változása egy a szemünk láttára létrejövő ország esetében különösen látványos. Ebben a nemzeti felnövéstörténetben jól megfigyelhetjük a homogénnek hirdetett nemzeti identitás átalakulásait ahogy újabb és újabb társadalmi csoportok kapcsolódnak be az aktív történetmesélésbe.
Romain Gary Émile Ajar álnevén írt regényének harmadik filmadaptációjában Momo már nem a kis Arthur nevű esernyőjével keresi a pénzt, hanem kábítószer-kereskedelemmel, a történet napjainkban játszódik, a keserédes, traumáktól terhelt hangulatot pedig egy könnyedebb megközelítés váltja fel. Az új feldolgozás azonban minden újító szándéka ellenére épp a legfontosabb pontokon bukik el.
Bár a címe egyértelműen a holokausztra utal, Csibi László új történelmi témájú riportfilmje nagyobbat merít ennél: egy túlélő élményein keresztül a kolozsvári zsidóság vészkorszak előtti és utáni életérzését is felvillantja, így fontos adalékokkal szolgál Erdély 20. századi történetéhez. Ugyanakkor nem csak a múltbeli események felmutatása foglalkoztatja, hanem az is, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a jelenhez.