Már megint a gallok! – Guillaume Canet: Astérix & Obélix: L'Empire du Milieu / Asterix és Obelix: A középső birodalom

2023. február 3. – írta Lubianker Dávid

Asterix és Obelix aktuális kalandja a filmsorozat korábbi részeivel ellentétben már nem az eredeti képregényeket veszi alapul, így a híres gall karaktereket ezúttal kizárólag a hollywoodi sablonminták terelgetik. A kulturális sokkal is felérő új történet készítői minden bizonnyal a magas nemzetközi bevételek reményében határozhatták meg alkotásuk új arculatát. De a készítőkből áradó minden lelkesedés és (anyagi) ambíció ellenére A középső birodalom a sorozat klasszikusa helyett csak lelketlen szuperprodukcióvá válik.

Késői találkozás egy képeslapon – Sergio Castellitto: Il materiale emotivo / Könyvesbolt Párizsban

2021. november 17. – írta Gyöngyösi Lilla

Párizs, művészet, szerelem, szomorúság – a Könyvesbolt Párizsban pont addig jó, amíg kedves hangulatú és kiszámítható, de a végére Sergio Castellitto elveszti felette a kontrollt.

Egy palesztin New Yorkba megy – Elia Suleiman: It Must Be Heaven / A mennyországnak kell lennie

2020. január 17. – írta Zsizsmann Erika

Elia Suleiman új filmjében a rendező alteregója, a szalmakalapos ES újabb abszurd szkeccs-jelenetekben tapasztalja meg a világot, ezúttal azonban elhagyja Palesztinát, és Párizsban, majd New Yorkban keresi a „mennyországot”. Saját „szűrőjétől” azonban nem tud szabadulni, mindenhol harci készültséget lát.

Hurráoptimista konzumerizmuskritika – Florian David Fitz: 100 Dinge / 100 dolog

2019. szeptember 13. – írta Rácz Viktória

Infantilis humorához képest a 100 dolog elég komolyan foglalkozik a modern fogyasztói társadalom rákfeneiével, de a vizsgálódások során nem jut el messzire.

Amikor hasba rúg a múlt – Reisz Gábor: Rossz versek

2018. december 10. – írta Rácz Viktória

Az élet még furcsább és még megmagyarázhatatlanabb Reisz Gábor második nagyjátékfilmjében, ami ismét egy szakítás utáni válságban lévő, a kapunyitástól rettegő és a magyar mindennapokba belefásuló harmincas férfiről szól. Bár a felszínen sok az egyezés, a Rossz versek nem tekinthető a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan 2-nek.

A húzás ideje – ifj. Florin Piersic: Killing Time

2013. március 8. – írta Ferenczi Szilárd

Egy üres nézőtér roppant nyomasztó élmény, különösen ha a rajtam kívül senkinek vetített film úgy edz a közepesen jó végkifejletre, hogy hetvenvalahány percen keresztül, szuszogósan meg-megtorpanva, egyik mélypontról a következő, mélyebb pontra küzdi, nyomja, döngöli pár amerikai forrásból összekalapált, vékonyka cselekményét. Mindeközben pedig másra alig terjedő figyelemmel összpontosít a krimikben javarészt használatos eszközök közül egyetlenegyre, a késleltetésre. De arra aztán nagyon.