Érzelmi érték – Pawel Pawlikowski: Fatherland

2026. május 16. – írta Jakab-Benke Nándor

[Cannes 2026] Apa csak egy van. De mi van, ha kettészakad? A Hidegháború Oscar-díjas rendezője trilógiává kerekíti alámerülését a háború utáni Európában.

Hol az elnök tortája? – Hasan Hadi: Mamlaket al-qasab / The President's Cake / Az elnök tortája

2026. április 12. – írta Berényi Csaba

Hasan Hadi filmjében büszkén ragyogó gyertyáktól roskadozik az emeletes elnöki torta, de mellette roskadozik a teljes iraki nép is, ahogy a Szaddám-kultusz hamis dicsfénye és az azt biztosító karhatalmi elnyomás árnyékot vet mindazokra, akik a diktatúrát nem pusztán néma tömegként tűrik és alkotják, hanem a mindennapjait benépesítve gyerekként belenőnek.

Szeretni kell, ha meghalunk is – Isabella Eklöf: Bunny Munro halála / The Death of Bunny Munro (Sky Atlantic, 2025)

2026. február 21. – írta Papp Attila Zsolt

A szexmániás alkoholista házaló ügynököket elviszi az ördög – akár ezt a címet is adhattam volna ennek az írásnak. A Nick Cave regényéből adaptált Bunny Munro halála azonban – bár korántsem hibátlan munka – jóval túlmutat az efféle bombasztikus címkézésen: egy szívszorító apa–fiú viszony kíméletlen élveboncolása, rendhagyó pokoljárás és megváltás-, vagy inkább megváltatlanság-történet.

A nárcizmus csillogása – Noah Baumbach: Jay Kelly

2025. szeptember 3. – írta Lubianker Dávid

Jay Kelly igazi filmsztár: felszínes és önző, ennek ellenére ellenállhatatlan. Noa Baumbach hollywoodi színfalak mögött játszódó melodrámája mégsem merészkedik az ellentmondásokat elfedő glamúron túlra.

Az út királya – Wim Wenders 80

2025. augusztus 14. – írta Incze Kata

„A dolgok eltűnőben vannak. Igyekeznünk kell, ha még látni akarunk valamit.” – idézi egyik kedvenc festőjét, Cézanne-t, amikor arról ír, hogy filmet készíteni nem kevesebb, mint megmenteni valamit egy folyamatosan pusztuló világból. Színesben, fekete-fehérben, doksiban, fikcióban, celluloidon és 3D-ben is ebből az eltűnő világból próbált megragadni valamit. Wim Wenders nyolcvanéves.

Varázslat csiganyálkával vagy anélkül – Gabriel Mascaro: O último azul / The Blue Trail / Azúr ösvény

2025. június 20. – írta Gondos Borbála

Figyelj a kéknyálkás csigára! Nem te találod meg őt, hanem ő talál meg téged! Összpontosíts a képességére! És amíg lefoglal a színpadon ez a pszeudomisztikum, addig a The Blue Trail megvalósítja trükkjét, átváltoztatva a sci-fi-fantasy-t léleksimogató társadalomkritikai példázattá.

A saját farkába harapó idő – Miguel Gomes: Grand Tour

2025. március 12. – írta Jakab-Benke Nándor

A fesztiválkedvenc Tabu rendezője megtartja a kettős osztatú elbeszélést, közben pedig egymásba fon időt, teret, sorsokat, kultúrákat.

Miért ne lehetne jogdíjmentes a kultúra? – Beszélgetés Lucian Georgescuval, az idén 10 éves Cinepub alapítójával

2025. február 21. – írta Kacsó Edith

Ha jelenleg valaki román filmet nézne legálisan otthonról, akkor minden bizonnyal először a Cinepub platformon keresgél. A projekt alapítójával a Lynch halála utáni napokban ültünk le egy bukaresti kávézóban, a Cinepub kapcsán pedig sok minden szóba került, pl. Barry Gifford, Lynch egyik forgatókönyvírója, felemlegettük közös filmjüket is, beszéltünk a TIFF-ről, filmgyártásról és filmforgalmazásról, majd az egyetemi oktatásról. Mert ahogy ki fog derülni, minden mindennel összefügg.

A fájdalom fajtái – Jesse Eisenberg: A Real Pain / Rokonszenvedés

2025. január 22. – írta Bárány Bence

Jesse Eisenberg rendezőként nem fél fajsúlyos témákat boncolgatni: míg 2022-es When You Finish Saving the World című debütfilmjében egy tüskékkel teli anya-fiú kapcsolat drámájából kerekített keserédes felnövéstörténetet, addig a Rokonszenvedés „Makó Jeruzsálemtől” unokatestvérei szeretett nagyanyjuk holokauszt-múltján keresztül próbálják jobban megismerni önmagukat és a másikat.

Túl távol, elég közel – Julia von Heinz: Treasure / Kincs a múltból

2024. december 6. – írta Buzsik Turner Kriszti

A Kincs a múltból az eredeti írója és a rendezője számára is erősen személyes töltetű, ezért mintha elfelejtene kifelé szólni.