„Eladom a kocsimat, ha kell, de esküszöm, megadom!” – Lakatos Róbert: Bahrtalo! Jó szerencsét!

2008. február 3. – írta Gyenge Zsolt

Lakatos módszerének a lényege az, hogy miután megteremtette az alaphelyzetet, visszahúzódik, és hagyja hogy szereplői arra reagálva megéljék a történetet. Ennek a megközelítésnek köszönhetően az egész film olyan különlegesen üde és friss hatást kelt, ami az utóbbi években született magyar filmek között ritkaságnak számít.

Mindenkinek van valakije – Paczolay Béla: Kalandorok

2008. február 3. – írta Puskai Melinda

Háromgenerációs road movie: avagy három, egymástól elhidegült, gondjaikat büszkeségük mögé rejtő férfi véget nem érő utazása – akárhogy írnánk is körül a filmet, Paczolay Béla filmje dráma a komédiában.

Vállalkozó-útikalauz – Zsigmond Dezső: Út Călăraşiba

2008. február 1. – írta Tóth Orsolya

A film egy Călăraşi-ig tartó hosszú autóút, melynek apró történeteire – szinte játékfilmszerűen vágva – vannak felfűzve azok a helyszínek, események amelyekről épp szó esik.

Borati figyelmeztetés – Larry Charles: Borat: Cultural Learnings of America for Make Benefit Glorious Nation of Kazakhstan / Borat – Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika

2007. január 15. – írta Buglya Zsófia

Néhány éve baráti körben szuper 8-as felvételeket néztünk a hetvenes évekből: egy régi házibuli képeit. Látva az akkor is lázadó ifjúságot, hirtelen megrázó felismerésre jutottam: a bajusznak befellegzett. Egyrészt mert napjaink csupaszságkultusza száműzte, másrészt mert számos fazon áldozatul esett viselőjének. Nos, most ismét gazdára talált egy modell: ez a tömött, hollószín szőrpamacs valahol félúton a rozmár- és a harcsabajusz között mostantól Borat Szaggyijev védjegye.

Töretlen optimizmus – Roberto Benigni: La tigre e la neve / Tigris a hóban

2006. szeptember 15. – írta Varga Anikó

Roberto Benigni alakjának és az általa képviselt humornak mintegy márkajelzésévé vált az a töretlen és hiperaktív optimizmus, amely akár sekélyes szlogenként hatva, akár filozófiai alapállásként megnyilvánulva hirdeti, hogy teremtsen bár a sors embertelenül lehetetlen, brutális helyzeteket, az élet szépségét, varázslatosságát semmi nem fedheti el.

Létezik-e Ibéria? – George Sluizer: La balsa de piedra / Kőtutaj

2005. február 15. – írta Dobolán Katalin

Az ember általában vegyes érzelmekkel fogadja, ha egy nagy író regényét megfilmesítik. Örül is, meg nem is: egyfelől sokan megismerik a regényt, másfelől meg az író nyilván tudta, mit csinál, és ő ugye regényt írt, nem filmforgatókönyvet. Ez a helyzet José Saramago, a Nobel-díjas portugál író regényével is: úgy tűnik, hogy a Kőtutaj az egész stáb számára extrém sport lett volna, ezért inkább tutajdublőrt választottak.

Szépiában átértelmezett világ – Shinji Aoyama: Yurîka / Eureka

2001. március 15. – írta Gyenge Zsolt

Léteznek olyan filmek, amelyek megkérdőjelezik jól bevált filmnézési „technikáinkat”. Olyanfajta érzékenységet és közeledést igényelnek, amelyre egyébként igen ritkán lehet szükségünk, ezért ezt nem tudjuk minden alkalommal aktiválni. Shinji Aoyama különleges mozival ajándékozott meg, a szépiatechnikával készült Euréka három és fél órát tart. Néhány kép után újra el kell helyezkednünk a székben, klasszikus hozzáállásunkat fel kell adnunk, odafigyelésünket át kell értelmeznünk.

A nyurga, a zömök, a vigyorgó és a kába – Todd Phillips: Road Trip / Cool túra

2000. október 15. – írta Köves Gábor

Minek ez az egész?! – szegezem magamnak a költői kérdést. Persze pontosan tudom az okát. Kell, mert a Road Trip és a hozzá hasonló darabok borzalmasan olcsón legyárthatók, s a marketingköltségeket hozzászámolva sem terhelik meg jobban gyártójuk költségvetését, mint teszem azt, egyetlen jónevű színész szerződtetése. (A Road Trip, mint befektetés a maga 65 millió dolláros bevételével már Amerikában sokszorosan megtérült, újabb dicsőséget szerezve a Gladiátorral, a Csibefutammal és az új Woody Allen-filmmel busásan jövedelmező nyarat záró Dreamworks-nek).