Fuldokolni a boldogságban – Gazdag Gyula: Bástyasétány hetvennégy (1974)

2018. március 24.

Gazdag Gyula Bástyasétány hetvennégy című filmjét az álmok világára jellemző ismerős ismeretlenség lengi be.

Az osztrák filmstúdiók történetéből

2015. május 1.

Ausztria kulturális önértelmezésében a filmművészet sokáig háttérbe szorult a zene, a színház vagy akár a képzőművészet mögött. Az, hogy az osztrák film mára az európai filmélet karakteres szereplőjévé nőtte ki magát, a 80-as évek elején bevezetett filmtámogatásnak köszönhető. De vajon milyen alapokon épült fel ez a viszonylag fiatal struktúra, és milyen gyártási rendszerek váltották egymást az osztrák filmben a 20. század során?

A kecskeméti mérleg – 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, 2011. június 15–19.

2011. június 20.

Az 1985-ben triennálénak indult, majd biennálévá vált Kecskeméti Animációs Filmfesztivál idén tizedik kiadását ünnepelte. Az ünnepi alkalom, s az évfordulókban amúgy is bővelkedő 2011-es év láthatóan – a fesztivállogó tanúsága szerint is – arra ösztönözte a szervezőket, hogy elkészítsék eddigi eredményeik, illetve tágabb értelemben a hazai animáció mérlegét. A múlt impozáns súlyát zavarba ejtően gazdag program tárta a nézők elé.

A szépség tudatosítása – Beszélgetés Michel Ocelot francia animációsfilm-rendezővel

2011. június 17.

Az európai animáció elismert mestere, az ASIFA volt elnöke, Michel Ocelot idén zsűritagként látogatott el a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra. Kapcsolata a KAFF-fal azonban nem új keletű: első egészestés játékfilmje, a Kirikou és a boszorkány, amely a sok-sok szakmai díj után immár széles körben is meghozta számára az ismertséget, 1999-ben a város díját nyerte Kecskeméten.

Pár/beszédes képek – Diagonale 2011 – Graz, március 22–27.

2011. március 31.

Az osztrák film fesztiválja többre vállalkozik, mint egy tradicionális, összegző jellegű filmes mustra. Programja nem merül ki a megelőző év osztrák filmjeinek felmutatásában, sőt: igazi erényei nem is az összegzésben, hanem a kérdések artikulálásában, a diskurzusteremtésben rejlenek. A szervezők figyelmének középpontjában idén a női filmkészítők tevékenysége állt, míg a filmválogatás egészében az alkotói attitűdök sokfélesége tükröződött.

Érzelmes utazás – Barry Levinson: Rain Man / Esőember, 1988

2010. május 14.

Az 1988-as év legjobb filmjét az alábbi 5 jelölt közül választották ki az Amerikai Filmakadémia tagjai: Az alkalmi turista (r: Lawrence Kasdan), Dolgozó lány (r: Mike Nichols), Lángoló Mississippi (r: Alan Parker), Veszedelmes viszonyok (r: Stephen Frears) és Esőember (r: Barry Levinson). Választásuk ebből a nem annyira korszakos, inkább tehetséges mestermunkákat felvonultató mezőnyből Levinson érzelmes meséjére esett.

Az előnytelenebbik oldal – Crossing Europe 2010 – Linz, április 20-25.

2010. április 29.

Hetedik éve működik Európa közepén a Crossing Europe, amely a fiatal európai film fesztiváljaként határozza meg magát, és szokatlan nézőpontból láttatja a kortárs filmművészetet. Társadalomkritikai irányultságú játék- és dokumentumfilmeket kínál mindazoknak, akik egy-egy mozielőadás erejéig Európa előnytelenebbik profiljára is kíváncsiak.

Idilli táj lelki szemétdombbal – Beszélgetés Pejó Róbert filmrendezővel a Látogatás című film kapcsán

2010. április 5.

Az aradi születésű, Ausztriában felnövő, Magyarországon is sokat időző, most többnyire Amerikában élő Pejó Róbert Látogatás című filmjével nyílt meg idén az osztrák filmszemle. A rendezővel, aki a 41. Magyar Filmszemlén rendezői díjban részesült, ebből az alkalomból beszélgettünk.

Ápol és felkavar – Diagonale 2010 – Graz, március 16-21.

2010. március 29.

13. éve minden tavasszal Grazban rendezik meg az osztrák film fesztiválját. A DIAGONALE mára élvonalbeli kulturális eseménnyé vált, mégsem a közönségnek szól csupán. Egy eleven szakma önvizsgálata, vagy ahogy az év színésze, Andreas Lust mondja: „az osztrák film testápolása”. És kényeztető testápolása, hiszen az osztrák film újabban fürdik a díjakban, a növekvő nézőszámokban és – kormányzati ígéret szerint – a gyarapodó forrásokban is.

A legtisztább woodykum – Woody Allen: Annie Hall, 1977

2009. november 27.

Nem emlékszem, mikor láttam először, ahogy arra sem, azóta hányszor. Azt sem tudom, a barátaim mikor, de kapásból senki nem jut eszembe, aki ne ismerné. Alvy vagy Annie mondatai, kettősük egy-egy jelenete, az egész film számunkra hivatkozási alap lett. Mégsem humoros aforizmagyűjtemény csupán: szerelmi történetbe oltott lélektani anamnézis, melyet a személyesség aurája, pontosabban a szerzői személyiséggel való játék tesz különlegessé.