Crossing Europe 2010 – Linz, április 20-25. Crossing Europe 2010 – Linz, április 20-25.

Az előnytelenebbik oldal

Crossing Europe 2010 – Linz, április 20-25.

Hetedik éve működik Európa közepén a Crossing Europe, amely a fiatal európai film fesztiváljaként határozza meg magát, és szokatlan nézőpontból láttatja a kortárs filmművészetet. Társadalomkritikai irányultságú játék- és dokumentumfilmeket kínál mindazoknak, akik egy-egy mozielőadás erejéig Európa előnytelenebbik profiljára is kíváncsiak.

Tartós munkanélküliség. Kallódó fiatalok. Félreértelmezett női emancipáció. A paraszti élet gyötrelmei. Szociális munkások agresszív megnyilvánulásai. A rasszizmus mindennapos gesztusai. Médiadiktatúra. Menedékjogért könyörgő menekültek. Az Európa-erőd küzdelme „az ostromlók” ellen. Kilakoltatás. Dzsentrifikálódó városi belterületek. A délszláv háború ejtette sebek. Gyermekbántalmazás. Elidegenedés. Közöny.

Néhány téma a fesztivál filmjeiből. A Crossing Europe nem ígér könnyű perceket látogatóinak. Hatalmas a kontraszt a takaros és békés linzi belváros itt és mostja és a fesztiválmozik sötétjében feltáruló társadalmi valóság között. Zavarba ejtő, hogy fiatal linzi értelmiségiek 5 napon keresztül társadalmuk visszásságairól, tágabb értelemben vett pátriájuk veszteseiről néznek filmeket. Pedig Linzben ez történik: idén 5 nap alatt 17 ezren voltak kíváncsiak arra, hogyan látják ma Európa gyenge pontjait a kontinensen alkotó filmesek. Az ok – a kíváncsiságon, a részvéten, a sznobizmuson túl – nyilvánvaló: a Crossing Europe jó érzékkel válogat az európai fesztiválfilmes túlkínálatból. Az elsőfilmesek számára fenntartott versenyszekció mellett befutott szerzőktől való, díjnyertes filmek is bőven szerepelnek a stilárisan sokszínű programban. Az ügyesen szerkesztett tematikus blokkok a mélyebb összefüggések megértésének jó érzésével ajándékozzák meg a közönséget.

A társadalomelemző, művészetet instrumentalizáló nézőpont esztétikai szempontból korszerűtlennek tűnhet. De még ha korszerűtlen is, akkor is időszerű. Életünk a világfaluban a sorozatos katasztrófák árnyékában telik. Válságok tucatjait fogyasztjuk el évente, rémülve-borzongva, majd végül megnyugodva, hogy lám: megúsztuk ezt is. Ebből a passzív állapotból próbálja kimozdítani közönségét a Crossing Europe, amikor játék- és dokumentumfilm-válogatásán keresztül kritikus élethelyzeteket hoz átélhető közelségbe.

Háborús traumák, menekültügy, szociális nyomor – a budapesti Verzió fesztivál programjához hasonlóan a linzi programban is megjelennek az olyan krízishelyzetek, amilyenekről a fesztivál látogatói – életkoruknál és lakóhelyüknél fogva – szerencsére csak közvetett tapasztalatokkal rendelkeznek. A Verzió ezeket a témákat globális kontextusba ágyazza, amelyben „az európai út” könnyen felértékelődik. A Crossing Europe a kontinens határain belül mutatja föl ezeket a szélsőségeket. A program egészében mégis az olyan „jóléti”, civilizációs csapdák dominálnak – a magány, az elöregedés, az elidegenedés –, amilyeneket a néző személyes tapasztalatból is ismerhet. A cél nem a nagyotmondás, a riogatás, hanem a megvilágítás, a kiegészítés, az ellenpontozás. A fesztivál azokat a filmeket részesíti előnyben, amelyek egy-egy téma árnyalt, új szempontú bemutatására tesznek kísérletet.

A DOK Leipzig Arany Galamb-díjas dokumentumfilmjéből (Les arrivants, r: Claudine Bories, Patrice Chagnard) kiderül, hogy a menekültekkel packázó szociális munkás agressziója tehetetlenségéből fakad – hetente szembesülnie kell erőfeszítései hiábavalóságával. Alexej Popogrebszkij kétszeres Ezüst Medve-díjas játékfilmje a (Kak ja provjol etyim letom / Így ért véget a nyaram) az életkori szerepek kényszerítő erejére figyelmeztet – a hibás döntést hozó későkamasz akár az életveszélyt is vállalja, csak hogy a kikerülhetetlen konfrontációt elkerülje. Álvaro Pastor és Antonio Naharro San Sebastianban és Rotterdamban is díjazott alkotása, a Yo, también (Én is) az elfogadás lehetőségeiről mesél – arról, lehet-e szerelmes, sőt boldog a Down-kóros Daniel, akit – habár diplomás ember – környezete 34 évesen is gyerekként kezel. A Crossing Europe hagyományos Arbeitswelten (A munka világa) szekciója idén az önmenedzselés, a kiállást fejlesztő tréningek bizarr világába engedett bepillantást. Egy másik tematikus programblokk (Reclaiming Space) a városi tereknek szentelt külön figyelmet: a bemutatott öt alkotás egyfelől a dzsentrifikáció jelenségét elemezte (hogyan rehabilitál, illetve sajátít ki a tőke Európa-szerte városnegyedeket), másfelől arra mutatott példákat, hogyan kísérleteznek kortárs művészek a közösségi terek újrahasznosításával, átlényegítésével.

A fesztivál Tribute-szekciója – Christine Dollhofer fesztiváligazgató hetedik érzékének köszönhetően – évről évre a Crossing Europe legerősebb pillére. Matteo Garrone munkássága 2004-ben (négy évvel a Gomorra sikere előtt) került a fókuszba. 2008-ban a litván költői dokumentumfilm mesterei, Audrius Stonys, Arunas Matelis és Sharunas Bartas álltak a reflektorfényben. A tavalyi fesztivál az új svájci film két fiatal tehetségét, Ursula Maiert és Lionel Baiert ünnepelte. Az idei, 2010-es Tribute pedig a kortárs orosz film egyik kiemelkedő műhelye, a Koktebel Film Company előtt tisztelgett.

A baráti társaságból alakult produkciós cég Oroszországban mára mindenképp a figyelem középpontjába került. Popogrebszkij Így ért véget a nyaram c. filmje (amely a Titanic Filmfesztivál programjában is szerepelt) berlini sikerével vált ismertté széles körben, Vaszilij Szigarjev Volcsokja (Búgócsiga) pedig a legrangosabb orosz mustra (Nyílt Orosz Filmfesztivál – Szocsi) fődíjasaként került be a köztudatba. A műhely alkotói nem kísérleteznek iskolateremtéssel. Ami munkájukat mégis összefűzi, az a kortárs orosz társadalom kérdései iránti érdeklődés, amihez orosz viszonylatban szinte egyedülálló következetességgel ragaszkodnak. Hangvételük, stílusuk, humoruk azonban egyéni.

A cég története 2003-ban, a névadó Koktebel című filmmel indult. Ez volt a két rendező, Borisz Hlebnyikov és Alekszej Popogrebszkij, valamint Roman Boriszevics producer első közös alkotása. Azóta további hat Koktebel-produkció került ki Boriszevics keze alól, aki ezzel „akarata ellenére az orosz művészfilm reménységévé vált” – fogalmazott a linzi közönségtalálkozón Popogrebszkij. A kollektívához később csatlakozott a Cannes-ban addigra már jól ismert Nyikolaj Homerikij, valamint Vaszilij Szigarjev, akit drámaíróként – 33 évesen 18 színművel a háta mögött(!) – világszerte számon tartanak színházi berkekben (Plasztilin, Fekete tej).

A Koktebel rövid történetének első retrospektív szemléje alkalmából Linzben közönségtalálkozót tartottak, ahol Popogrebszkij kifejtette: az Így ért véget a nyaram oroszországi hype-ja az orosz olimpiai csapat sikertelen kanadai szereplésének köszönhető (nem volt mit ünnepelni, így jutott eszébe az államnak a berlini szemlén díjazott alkotás népszerűsítése). A film ennek köszönhetően az orosz art house viszonylatában is rekordmennyiségű 105 kópiával (!) került a mozikba. A rendező ennek ellenére úgy véli, hogy a Koktebel és általában véve a független orosz film jövője pillanatnyilag kérdéses, ugyanis egy új szabályozás következtében mostantól a nyolc nagy orosz stúdió saját hatáskörében dönthet a filmforgalmazásra szánt központi keret felhasználásáról. Hogy a minisztérium hogyan és miből támogatja majd a függetleneket, Popogrebszkij szerint egyelőre tisztázatlan. Az orosz művészfilm számára – különösen a társadalomkritikus, s ezért nem egyszer politikai célzatossággal gyanúsított orosz függetlenfilm számára – tehát létkérdés, hogy nyisson a nemzetközi koprodukciók felé.

A Koktebel, amely ars poeticája szerint a filmet a társadalomelemzés eszközének tekinti, indokoltan került az idei Crossing Europe programjának centrumába. Pátosz nélkül lényegi kérdéseket intézni a nézőkhöz, politizálás nélkül politikusnak lenni, a köz életének tudatos, cselekvő résztvevőjévé válni – ezt hirdeti Linz évről évre: jövő áprilisban immár nyolcadik alkalommal.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg