Andrej Zvjagincev: Vozvrashchenie / Visszatérés Andrej Zvjagincev: Vozvrashchenie / Visszatérés

Beavatás egy férfiasan embertelen világba

Andrej Zvjagincev: Vozvrashchenie / Visszatérés

ÉRTÉKELD A FILMET!
Vozvrasenyije
Andrej Zvjagincev
2003

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Andrej Zvjagincsev debütáló filmje a 2003-as velencei filmfesztivál több díját is elnyerte. A filmfesztivál zsűrije a Visszatérés című filmnek ítélte az Arany Oroszlán-szobrot és a legjobb elsőfilmnek járó Luigi De Laurentiis-díjat. (Később az Európai Filmakadémia Fassbinder-díját is elnyerte a film.) A fiatal rendező sikere pedig annál is értékesebb, mivel első filmért ritkán osztanak fődíjat. Velencében utoljára 1994-ben történt hasonló, amikor az Eső előtt című első játékfilmjéért díjazták a macedón Milko Mancsevszkit.

A történet egyszerű, és bárhol játszódhatna. A film nem is nevezi meg pontosan a helyszínt. Valahol Oroszországban, a tenger partján, lerobbant ipari környezetben. Andrej (Vladimir Carin) és Ivan (Dolson Ravov) testvérek, akiket édesanyjuk és nagyanyjuk nevel. A nyári szünet napjait barátaikkal töltik, legfőbb szórakozásuk az, hogy egy magas trambulinról a vízbe ugranak. Aki nem mer leugrani, gyáva nyúl. Ivan, a kisebbik nem mer leugrani. Egy napon az addig csak fényképről ismert apjuk (Konsztantyin Lavronyenko) hazatér, felborítva a család addigi megszokott életét. A fiúk semmit nem tudnak róla, csak annyit, hogy talán pilóta volt, és nem szereti a halat. Az apa kirándulásra hívja őket: megígéri, hogy horgászni viszi a fiúkat a vízeséshez. Az apa szigorú, hideg és öntörvényű. Felnőttekként kezeli a fiúkat, amit Ivan nagyon rosszul tűr. Ő szeretetet, ragaszkodást várna tőle, de csak kioktatást, megszégyenítést, rideg szigort kap. Andrej viszont természetes dologként kezeli az apa viselkedését. A horgászás félbemarad, az apa egy kis szigetre viszi őket, ahonnan el kell hoznia valamit. Az ellentétek fokozódnak, Ivan bosszút forral. Egy komolyabb veszekedés után felmászik a kilátótoronyba, és azzal fenyegetőzik, hogy leugrik. Az elhallgatásokból építkező történet az apa halálával ér véget: lezuhan a világítótoronyból, amikor az öngyilkossággal fenyegetőző Ivan után mászik.

A rendező ügyel arra, hogy nyitva hagyott kérdésekkel elkerülje a történet túlmagyarázását. Nem derül ki, hol volt korábban az apa, mi van a ládikóban, hol játszódik a történet. A film hangsúlyosan teret enged a befogadó produktív recepciójának. Lényeges, hogy a rendező nem foglal állást, illetve nyitva hagyja az apa motivációira vonatkozó értelmezéseket: miért jön vissza, hol volt eddig, s leginkább azt, hogy miért bánik így a fiúkkal? Elemzésem egy erre irányuló interpretációra épül. Az apa motivációit a fiúk beavatás-élményével kötöm össze. Értelmezésem szerint az apa mintegy megpróbálja beavatni a fiúkat a férfiasan embertelen világba, amit az első jelenet hangulata áraszt.

Andrej Zvjagincev: Vozvrashchenie / Visszatérés

Arnold van Gennep antropológus átmeneti rítusnak nevezi a felnőtté avatás rítusát. Három fő jellemzőjét nevezi meg. 1 – Az elválasztó fázisban a transzformálódó személyek elszigetelődnek mindennapi életüktől. A filmben ennek feleltethető meg, hogy az apa elviszi a fiúkat, elválasztja megszokott környezetüktől, kiszakítja őket az anyai védettségből. 2 – A küszöb vagy transzformáció fázisában a beavatandó személyek egy köztes állapotba kerülnek, amely teljesen új, részben megrázó tapasztalatokat tesz lehetővé. A filmben ez a sziget élményének feleltethető meg. A Gennep által leírt, felnőtté avató rítusok gyakran történnek lakatlan szigeten, felnőttek irányításával. 3 – A betagozódás fázisában az éppen beavatott személyek immár új identitásukkal visszakerülnek a közösségbe. A filmben az apa halála után a két fiú felnőtt módon próbálja az apa holtestét elvinni a szigetről. Mindazt felhasználják most, amit az apa tanított nekik: eveznek, autót vezetnek, hogy visszajussanak. Visszafelé haladnak a beavatás útján, az ott tanultakat használva.

Bár természetesen más értelmezés is lehetséges (morálfilozófiái, allegorikus vagy történelmi olvasat stb.), interpretációmat az látszik alátámasztani, hogy az apa viselkedése a felnőtté avatás szándéka nélkül fölösleges kegyetlenségnek tűnne, a halála pedig motiválatlan szükségmegoldásnak. Interpretációmban az apa tudja, hogy ha a beavatás sikerült, akkor Ivan leugrana a végén a toronyból, és ezért mászik utána. A film hét napot ölel fel, szombattól szombatig; a fiúk az utazás során felváltva vezetik naplójukat. Figyelemre méltó a film belső ritmusa. Egy víz alatti képsorral indul, a kamera sodródik a folyóval, láthatjuk a letarolt medret, a növények közé süllyedt hajót, az eldobált ipari hulladékokat. A kép felszínét, folyamatát megtöri a vízbe ugró fiú, mintegy elmetszi a kompozíciót, bevezeti a képi világba a történetet, a narratív szálat. A fiúk sorban ugranak, a beállítások ennek megfelelően folyamatosan változnak: amikor Ivan ugrana, alsó és felső meredek beállításban látjuk a tornyot, amelynek a magassága egyenesen arányos a fiú tériszonyával. Ivan nem mer leugrani, a film belső ideje megnyúlik – meddig ül ott saját gyávaságában kuporogva? Valakinek jönnie kell érte, az anyja lesz az.

Andrej Zvjagincev: Vozvrashchenie / Visszatérés

A második helyszín is hasonlóan sötéten, szinte fekete-fehéren van szűrve. Egy épület belseje, a srácok tartóoszlopok között fociznak. Ivánt kitagadják, a testvére is, dulakodnak. A lassú és feszült képek felgyorsulnak, a két testvér üldözi egymást, kiszaladnak az épületből, utcákon át rohannak – beleszaladnak az alapító eseménybe: visszajött az apjuk, szép dramaturgiai megoldás. Felszaladnak a szobába, ahol az apa alszik, az első erősebb szín az ágynemű drapériája. A padláson a fiúk őriznek egy fényképet, a fotón az apa és a két kisgyerek. A jelenet dramaturgiájában mintha a fotó igazolná az apa önazonosságát.

Kedden indulnak útnak. Az autó visszapillantójában Ivánt látjuk, akire az apa rászól: „szólíts apának". Az első konfliktus az evés miatt keletkezik, utána azért, mert nem tudták megvédeni magukat, és ellopják tőlük a pénzt. Később ez fokozódik, értelmetlenül, egyre komolyabban, testi és pszichés fenyítés formájában, mint egy kiképzésen: feladatok és fenyítések sorozatát szenvedik végig a fiúk. Ivan nem szeretné, hogy az apja ilyen legyen, nem ezt várta. Andrej az apa mellé áll, így is jobb, mintha nem volna: erős és kemény, mint az élet, mint a fiúk, akik szintén megalázták Ivánt; apa kell, csapat kell, nem egy nyavalygó kistestvér. Andrej nem rosszindulatú, csak alkalmazkodik. Ezentúl az apja mellé ül az autóban, és vele van a konfliktusokban, az utolsó túlexponált összeütközésig.

Andrej Zvjagincev: Vozvrashchenie / Visszatérés

A szigeten eső, víz, fák – belső és külső tájképek, a szereplők lelkiállapota itatja át a tájat. A helyszínek megszemélyesítődnek a szereplőkön keresztül, mintha naplót látnánk, egy multimédiás naplót, melyben a fiúk elbeszélik az apa visszatérését. Az elbeszélői pozíciók variálódnak, nemcsak, mert a két fiú külön írja a naplót, de mintha néha a rendező, néha a fiúk, vagy mintha a táj beszélne. Persze nyilvánvalóan a rendező, az operatőr mondja el a történetet, de mintha hagyná áttetszeni a képeken a fiúk naplóját, a tájak ritmusát: egészen közel visz, így eljárása nem retorikai, külső technikai eljárás, hanem személyessé válik.

Az utolsó konfliktus előtt a fiúk kimennek halászni, és elkésnek. Az apa komolyan megfenyíti Andrejt. Ivan felmászik a világítótoronyba, és ugrani készül. Ugyanaz a helyzet, mint az elején, csak a tét nagyobb: ha ugrik, meghal, ha nem, végképp megtörik, szabad, cselekvő énjét adja fel. Az apa magatartása megváltozik, aggódó apává válik, a fiú után mászik, lezuhan és meghal. Nincs vér, sérülés, csak egy beállítás a holttest felől, hajladozó óriási fűszálak: a képi világ hangsúlyosabb, mint a realista ábrázolás lenne. Az apa autójában találnak egy fényképet. A képen az anya és ők. Az utolsó mozgókép egy hosszú, kitartott tájkép, már majdnem fotó. A film végén egy fényképmontázs látható. A montázsban találhatunk: 1 – olyan képeket, amelyeket a fiúk készíthettek (folyamatosan fényképeznek az utazás során), 2 – olyan képeket, amelyeket az operatőr készíthetett, 3 – keretképeket a múltból, a fiúk gyerekkorából.

Andrej Zvjagincev: Vozvrashchenie / Visszatérés

A rendező kevés dialógussal dolgozik, hagyja, hogy a művészi igényességgel készült képek és a szereplők mozdulatai, reakciói beszéljenek a filmvásznon. Dolson Ravov és Vladimir Garin természetességgel formálja meg a két gyerekszerepet. Mindenekelőtt azonban a látvány dominál. Folyton esik az eső, gomolyog a köd, miközben a tárgyak élesen kirajzolódnak. Elismerés illeti Mihail Kricsman operatőrt, akinek – a rendezőhöz hasonlóan – szintén ez volt az első nagyjátékfilmje. A képek kidolgozottsága, művészi átgondoltsága egyáltalán nem kezdő operatőrre utal. Külön említést érdemel a film zenéje, amely ötvözi az orosz népzenei hangzást a visszafogott elektronikus klubzenével.

Andrej Zvjagincsev elsőfilmes rendező. Filmje az öntörvényű kifejezésmód útján jár, s nem keresi a közönség kegyeit. Egyszerre olvasztja magába az orosz filmművészet hagyományait, és dialogizál a mai európai filmművészet trendjeivel. így például ellenáll azoknak a kéréseknek, hogy értelmezze filmjét. Többször kijelentette, azt szeretné, ha a nézők maguk keresnének választ a nyitva hagyott kérdésekre.

Andrej Zvjagincev: Vozvrashchenie / Visszatérés

„Nem tehetek sokat, hogy segítsek a közönség azon tagjainak, akik nem értenek bizonyos dolgokat a filmben. Ez olyan lenne, mintha megmondanánk valakinek, hogy mi az, amit amúgy is lát. A művészet nem valamiféle útmutató a megértéshez. Önmagában való valami. Számomra a legfontosabb a kép, nem a gondolat. (...) Nem szabad hangosan beszélni szent és fontos értelmekről, mert mihelyt fecsegni kezdünk róluk, mindaz, ami varázslatos és szent, azonnal elpárolog. Csak sejtetni szabad, ami igazán fontos. Ezt próbáltam megvalósítani a filmemben."

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Vozvrasenyije

Vozvrasenyije

Színes filmdráma, 105 perc, 2003

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat