Andrej Zvjagincev: Leviathan / Leviatán Andrej Zvjagincev: Leviathan / Leviatán

Orosz Jób harcol az aranyszoborért

Andrej Zvjagincev: Leviathan / Leviatán

ÉRTÉKELD A FILMET!
Leviatán
Andrej Zvjagincev
2014

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Andrej Zvjagincev (Elena, A visszatérés) legújabb filmjében az univerzális mondanivaló és kérdésfelvetés elegyedik a hétköznapi realizmussal: az ótestamentumi Jób története helyeződik a kortárs orosz viszonyok közé. Mindeközben a Leviatán (Левиафан) megtartja az érzékeny harmóniát és nem válik dogmatikus példabeszéddé: egy emberi történetet fest a vászonra, káprázatos képi világgal. A „vadkelet” 2014-es alkotása méltán száll ringbe az idei aranyszobrocskáért.

Azt már Csehov (A csinovnyik halála) és Gogol (A köpönyeg) óta tudni lehet, hogy a Nagy Oroszországban mindig a kisember húzza a rövidebbet. A Leviatán esetében a főhős egy megnevezetlen, észak-oroszországi kisvárosban élő autószerelő, Kolja. Az egyszerű, ám takaros életet élő férfi kétkezi munkával épített családi házánál egy napon felbukkan a helyi polgármester, és felszólítja, hogy adja át a birtokát. Kolja azonban nem hajlandó teljesíteni a kiskirály parancsát (akinek törekvéseihez persze az orosz jogrendszer is asszisztál), de ellenállása hiábavaló: nem csak a társadalmi szférában, de a privát életben is megaláztatás éri. Új felesége megcsalja a legjobb barátjával, elharapódzó alkoholizmusa miatt pedig egyre kevésbé képes apai mintát szolgáltatni kiskamasz fiának. Szép lassan mindent elveszít, akárcsak Jób.

Kép a Leviatán című orosz filmből

Persze az valahol ironikus, hogy a Leviatán történetét egy „újvilági” eset ihlette (egy coloradói hegesztő kelt fel a helyi cementüzem tulajdonosa ellen, aki el akarta őt távolítani a gyár területén működő műhelyéből), ám ezt Zvjagincev gond nélkül ülteti át hazája közegébe, hogy alig burkolt társadalom- és politikakritikát fogalmazzon meg, nem csak az elmúlt rezsim ittmaradt mentalitásbeli kísérteteivel, de korunk rendszerével szemben is. Sztereotípiaként felvonul a helyi szemétdombon gondtalanul kapirgáló, sötétített üvegű terepjáróval száguldozó, korrupt oligarcha; az emberséget mellőző jogrendszer, mely a lélektelen bírósági jelenetben mutatkozik meg; vagy a bürokrácia diszkrét bája, mikor Kolja a rendőrségre megy feljelentést tenni a birtokháborító polgármester ellen. A humoros keleti egzotikumokat, vagy épp aktuálpolitikai kikacsintásokat sem mellőzi a Leviatán: vodkavedelésből nincs hiány, az egyik jelenetben pedig szórakozásképp volt párttitkárok képeire lövöldöznek a lerészegedett ruszkik, míg egy másik hátterében a hírhedt Pussy Riot-ról tudósít a tévé.

Kép a Leviatán című orosz filmből

A lokális, emberi történet életszerűségét a keserédes humor is jócskán megtámogatja. Persze a Leviatán nem válik vígjátékká, de Zvjagincev kiszámított pontossággal oldja a vásznon ábrázolt emberi küzdés drámaiságát – akár karakter-komikummal (mint a rendőr barát és annak tenyeres-talpas felesége), akár az abszurditásig fokozott helyzetekből adódó gegekkel (mint a talajrészeg kardvillogtatás jelenete Kolja és a polgármester között). A hétköznapi alapsztorin túl – bár emberi drámaként is bőven megállja a helyét – Zvjagincev filmje univerzális, örökérvényű problémákig tágítja a perspektívát, ezáltal válik nagyívű alkotássá. A bűn és bűnhődés, a feltétel nélküli hit kérdésének boncolgatása mellett Kolja szép lassan válik modernkori, orosz Jóbbá, története pedig példázattá, melyben a feljebbvaló által ránk mért csapásokat tűrni kell, nem pedig az okukat keresni. Az ószövetségi szöveg verbálisan a boltból kijövő pap által realizálódik, akihez az elkeseredésbe és az alkoholizmusba egyre mélyebbre süllyedő Kolja szkeptikus kérdéseket intéz. Ekkor jelenik meg szóban a film címévé is emelt tengeri kígyó, a Leviatán, mely az Ótestamentum szerint magát a Gonoszt jelenti. Képi motívumként pedig a tengerparton heverő ősmonstrum hófehér csontváza jeleníti meg, melyhez időről időre lelátogatnak a film szereplői.

Kép a Leviatán című orosz filmből

Az univerzális síkon való értelmezés lehetőségére persze már a film kezdő snittjei is felhívják a figyelmet: a Philip Glass monumentális zenéjével aláfestett, a morajló-zúgó tengert mutató képsorok egy filmeposzba is beleillenének – amitől egyébként (a fentieken túl) a Leviatán sem áll messze, a maga majd’ két és fél órás filmidejével. A lírai képi fogalmazásmód a későbbiekben sem tűnik el az alkotásból, a kitartott totálokban az északi táj ridegsége és vadromantikája ötvöződik. Külön kiemelendő a romos templom távolból vett képe, ahova a helyi fiatalok járnak iszogatni: az éjszaka kékes mélysége és a lepusztult szent helyben lobogó tűz kontrasztja – mélyebb értelmezés nélkül is – szemet kápráztató, mindez Mihail Krichman operatőr munkáját dicséri.

Kép a Leviatán című orosz filmből

És hogy elviszi-e az idei Oscart a Leviatán? Mondanivalójával, keserédes orosz humorával, gyönyörű képeivel és a hétköznapiságot az egyetemessel összehozó történetével mindenképpen rászolgálna a díjra. Kérdés, hogy az Akadémiának mennyire fekszik ez metaforikus nyelv.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Leviatán

Leviatán

Színes filmdráma, 140 perc, 2014

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat