Europolis vagy Europolice? – Corneliu Gheorghiţă: Europolis

2010. december 1. – írta Búzás Anna

„Sulina olyan, mint egy kis Velence” – mondja az egyik szereplő az Europolis elején. Mi persze látjuk, hogy nem olyan: lepattant panellakások, üres kikötők, hajóroncsok, kopott utcák. Ami önmagában talán nem egy ronda látvány, de ha Velence a mérce, akkor természetesen elégedetlenek vagyunk. Ez történik a filmmel is: azt várjuk, hogy valami egyetemesre fog rámutatni (lásd a címet), de a végére már a történet is elsatnyul.

A világ-örömzene – Raúl de la Fuente: Nömadak Tx

2010. november 22. – írta Ruprech Dániel

A txalaparta egy majdnem kihalt ütőhangszer. Egyedülálló módon két zenész szükséges a megszólaltatásához. Életben tartói, az Oreka Tx, bejátsszák a világot, különböző – főleg nomád – népek zenéjét ötvözik sajátjukkal. Hangszerüket pedig az adott vidék anyagából hozzák létre; fából, kőből, vagy jégből.

Leterhelt társaság – Todd Phillips: Due Date / Terhes társaság

2010. november 17. – írta Oláh-Badi Levente

Nem is tudom, mire számítottam: a trailer megnézése után már éreztem, hogy láttam is a filmet, ennél többet már nem nagyon fogok kapni akkor sem, ha végignézem az egészestés verzióját. És fásultan vettem tudomásul, hogy valóban, megint itt egy film, ami olyan, mint a puliszka: ha sokat eszel belőle, megtöm, de jóllakni soha nem fogsz tőle – vagy mint a városi kenyér: látszólag ugyanolyan, csak egyvalami hiányzik belőle: a kenyér maga.

Török akcentus – Fatih Akin-portré 1.

2010. május 27. – írta Ruprech Dániel

„A semmiből jött, 20–21 évesen. 1993 végén jártunk. A helyesírása mindent alulmúlt, de teljesen mindegy volt. Volt valami szokatlan kisugárzása és hajlíthatatlan akaratereje a fiúnak.”¹ Így jellemezte Ralph Schwingel producer a Rövid és fájdalommentes forgatókönyvével felbukkanó, ma már népszerű német filmrendezőnek számító Fatih Akint, akinek Soul Kitchen című új filmjével nyitja kapuit az idei Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) Kolozsváron.

Házastársi iszony – Valdís Óskarsdóttir: Sveitabrúðkaup / Családban marad

2009. október 7. – írta Jankovics Márton

Íme egy izlandi road movie, balkáni felfordulással megspékelve. Minden szereplő hozzáadja privát kis elmebaját az össznépi balhéhoz, mely a kéjes kis autókázást hamar rokoni pankrációvá változtatja. A 2008-ban készült Családban marad minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy korántsem Kormákur az egyetlen izlandi filmes, aki érdemes a kitüntetett figyelemre.

Őrült, új tízparancsolat – Russell Friedenberg: Ibid

2009. július 28. – írta Iszlai József

Russell Friedenberg. Íme egy relatíve friss alkotói név az amerikai indie filmgyártás piacán, amit az idei Ibid után valószínű érdemes lesz megjegyezni. Felemelő filmélmény mindazok számára, akik épp elégszer látták a Wristcutterst ahhoz, hogy valami újba is belevághassanak.

Ma este Hollywood nem alszik – Antoine de Maximy: J'irai dormir à Hollywood / Hollywoodba megyek aludni

2009. június 5. – írta Jakab-Benke Nándor

A „hagyományos”, intézményesített hollywoodi történetmesélés egy visszafordíthatatlan korróziós fázisba lépett: saját, agyonfizetett forgatókönyvíróik pöffeszkedve sztrájkolnak, miközben vért izzadnak egy eredeti sztoriért. Pedig a „megváltás” otthon van, a családi legendáriumban, a személyes sztorikban, a home videókban, az útifilmecskékben. A Hollywoodba megyek aludni egyszerre tőrdöfés és megváltás a címében emlegetett álomgyárnak.

Galaxis meg nem is útikalauz rajongóknak – Kyle Newman: Fanboys - Rajongók háborúja

2009. május 19. – írta Jakab-Benke Nándor, Csoma Emőke

Mindenki titkolt vagy kevésbé titkolt vágya, hogy kedvenc filmjeit és karaktereit viszontláthassa egy ezeknek szentelt másik filmben. Nos, az én hasonszőrű álmom még mindig beteljesületlen, de örömmel jelentem, hogy a vérbeli Star Wars-rajongók készíthetik (t)rekeszizmaikat egy kis együgyű, de annál szórakoztatóbb csillagközi utazásra.

Alexa Visarion Zöld Hold című filmje ősztől a mozikban

2008. február 26. – írta a szerk.

A román rendező Alexa Visarion befejezte a Zöld Hold (Luna Verde) című road movie-jának a forgatását. 

„Eladom a kocsimat, ha kell, de esküszöm, megadom!” – Lakatos Róbert: Bahrtalo! Jó szerencsét!

2008. február 3. – írta Gyenge Zsolt

Lakatos módszerének a lényege az, hogy miután megteremtette az alaphelyzetet, visszahúzódik, és hagyja hogy szereplői arra reagálva megéljék a történetet. Ennek a megközelítésnek köszönhetően az egész film olyan különlegesen üde és friss hatást kelt, ami az utóbbi években született magyar filmek között ritkaságnak számít.