Redneck vademberek hajszája – Mike Schwartz, Tyler Nilson: The Peanut Butter Falcon / Cukorsólyom

2021. november 4. – írta Incze Kata

Tyler Nilson és Mike Scwartz filmje könnyen lehetett volna egy vasárnap délutáni Mark Twain-adaptáció a Hallmarkon, de egy hirtelen kanyarral kikerülte ezt a sok rendezőn kifogó kátyút. A Cukorsólyom letörli a port a kalandfilm műfajáról, csavar egyet a felnövésfilm-jegyeken, és kicsit másképp értelmezi a „különc fiatal főszereplő” fogalmát.

Nehéz a macsóságtól búcsút venni – Clint Eastwood: Cry Macho

2021. október 27. – írta Papp Attila Zsolt

Clint Eastwood túl a kilencvenen ismét felhúzta a cowboycsizmát, hogy egy minden eddiginél lassabb tempójú és alapvetően szerethető road movie-ban újrajátssza a Gran Torino alaptörténetét – ennek az „utazásnak” a végeredménye mégis felemásra sikeredett.

Ketten az úton – Paul Greengrass: News of the World / A kapitány küldetése

2021. január 20. – írta Kovács Patrik

Joggal hihetnénk, hogy Paul Greengrass és a western találkozása figyelemreméltó mozit szül, ám sajnos mégsem így történt. A direktor ezúttal odahagyja védjegyévé vált dokumentarista stíluseszközeit, ami kényszerű, de logikus lépés – csakhogy az igazi probléma az, hogy szemlátomást nem is tud fogást találni a veretes műfajon.

Az otthon mindenhol – Chloé Zhao: Nomadland / A nomádok földje

2021. január 10. – írta Pernecker Dávid

Chloé Zhao nem hibázik, A nomádok földje is mestermű.

Szerelem, te mutáns szörny! – Michael Matthews: Love and Monsters

2020. december 22. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

A Love and Monsters címet meglátva az ember valószínűleg valamiféle kellemetlenül ügyetlen, nívótlan bóvlira gondolhat, de meglepetésünkre ez csak részben igaz, hisz a szóbanforgó film, ha semmi kimagaslót nem is mutat a nézőnek, semmiképp nem nézhetetlen, sőt, akár a „könnyed szórakozás” jelzős szószerkezet is megilletheti. Ha összeeszkábáljuk például Az út (The Road), Zombieland és főleg a Papírvárosok (Paper Towns) című filmeket, akkor megkapjuk a Love and Monsters-t, ami végsősoron egy posztapokaliptikus coming-of-age road movie kaland-vígjáték.

„Ha úgy filmezel, mint egy turista, akkor nem szólnak bele” – Erdélyi műhelyben készült mikroköltségvetésű játékfilm nyert közönségdíjat Los Angelesben

2020. október 10. – írta Zsizsmann Erika

Közönségdíjat nyert a függetlenfilmek Los Angeles-i szemléjén, a Dances with Films fesztiválon Stuart McBratney rendező ausztrál-román koprodukcióban készült játékfilmje, a Don’t Read This on a Plane. A mikroköltségvetésű filmekre szakosodott világjáró filmes, egyetemi tanár egy könyvbemutató-körútra induló írónő úti- és szerelmi kalandjairól forgatott összesen kilenc országban. A film operatőrét és koproducerét, a nagyváradi Kun Lászlót kérdeztük a merész vállalkozásról.

Előre, a múltba – Dan Scanlon: Előre

2020. március 5. – írta Galaczi Zsófia

Habár az Előre története nem feltétlenül a legeredetibb forgatókönyv, amit valaha láttunk, mégis igazi felüdülést nyújt a csupa folytatások és feldolgozások korában. A 2017-es Coco után a Pixar ismét a halottak mezejére merészkedett, ám ezúttal nem szellemek, hanem egy botladozó mágikus materializáció formájában.

Zötykölődés az ősök földjén – Philippe Godeau: Yao utazása

2019. július 25. – írta Harsányi Domonkos

Nem gyakran látni vérbeli afrikai road-movie-t a magyar mozikban, így a Yao utazása azonnal felkeltette az érdeklődésünket: az Életrevalók sztárja, Omar Sy főszereplésével készült francia-szenegáli koprodukció egy nem hétköznapi kalandnak ígérkezett. Mégsem lett belőle sokkal több.

Távolsági taxi – Dzsafar Panahi: Se rokh / Három nő

2018. szeptember 17. – írta Tóth Menyhért

A Három nő című film minden szempontból Panahi három évvel ezelőtti nagy sikere, a Taxi Teherán párdarabjának nevezhető. A nagyvárosi forgatag állandóan pezsgő légköréből azonban most a vidéki nyugalom, az örök lassúság és eseménytelenség iráni tájaira taxizhatunk el.

Édes kis semmiség – Francesco Falaschi: Quanto basta / Ízlés szerint fűszerezve

2018. július 31. – írta Rácz Viktória

Egy dühkezelési problémákkal küzdő egoista szakácsra rábíznak egy Aspergeres tinédzserfiút: mégis mi sülhetne el rosszul? Az Ízlés szerint fűszerezve az Esőemberhez hasonlatos felállását az olasz konyha ínyencségeivel dobja fel.